A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-06 / 40. szám
Ax fist Ragun (ma Dubrovnik) városházának tornyán kát bronz-lovag felváltva Utögette a mozgásba hozott harangot. A harangütések belekondultak a csendbe, s mi megállapítottuk, hogy még köt éránk van a bajé Indulásáig. Gyorsan leszaladtunk hát a szálló kertvendéglójébe, bekaptunk valami frissltfit és siettünk megnézni a városból azt, amire még futotta az idfinkből. Az ódon erfid előtti mólón néhány fiatal pár üldögélt, egy halászbárkán fiók álltak és kezükben szigonnyal, meredten figyelték az áttetszó vizet — polipra vadásztak. A kis hajó simán siklott a csendes vizen, a tenger nyugodt volt, mint kiterített abrosz; csodálatos este, főként a közép-európai ember számára, aki nem találkozik mindennap a tengerrel ás szépségeivel. Az óváros hihetetlenül szűk sikátoraiban fehérnemű száradt a kifeszített köteleken, de ez mit sem vett el a bájos dalmát kisváros szépségeiből. Az apró kávéháxakban és vendéglőkben, a tenyérnyi kis teraszokon, a dűs szőlőlugasok alatt a fiók nem titkolt érdeklődéssel bámulták a világ sok-sok tájáról érkezett szebbnél szebb nőket; s a nők — vanitatum vanltasl — kíváncsian nézték a divatot, amelyet a nyugati s az északi államok asszonyai hoztak el e napfényes várasba. Itt-ott még meglibben egy-egy tOrűk vagy albán nő bői sarlvárlja, de már egyre kevesebbet látni ebből az öltözékből, jóllehet a bosnyák, a hercegovinál és a montenegrói falvakban nem számit éppen ritkaságnak. A torony bronz lovagjai azonban könyörtelenül jelezték a móló időt, s nekünk sietnünk kellett a kikötőbe. Hajónk fehér teste a számtalan lámpa fényében csak úgy világított az esti sötétségben. Felmentünk a rengeteg, főként nyugatnémet turistáktól zsúfolt fedélzetre, 8 még mielőtt megszólalt volna a horgony felhúzását jelző gong, még egyszer felidéztük dubrovnlki élményeinket. Lélekben elbúcsúztunk a katolikus apácák údon kolostora alatt elterülő sziklás strandtól, ahol a nap első sugara már ott talált a sziklákon vagy az azúrkék vízben. Búcsúztunk az ősi Raguzától, ahol oly sokat hallottunk a mai és a jövendő Dubrovnikről, amely a környező hegyoldalakon ás platókon épül majd fel. jugoszlávlában mindent megtesznek az idegenforgalom fokozására, amely már ma is a nemzetgazdaság egyik legjövedelmezőbb ága, sok pénzt hoz az államkasszába s a jövőben még többet hoz majd, Korszerű repülőterek, autosztrádák, antócampingek épülnek a nyaralóhelyek környékén, mindenütt új szállodákkal, szórakozóhelyekkel és kulturális létesítményekkel találkozni az üdülőhelyeken. Dubrovnikben hallottuk, hogy amíg a múlt évben IBS millió deviza-dinár bevétele volt a városnak, az idén már 374 milliót hozott az idegenforgalom. Ábrándozás közben megszólalt a gong. Felhúztuk a horgonyokat, s a hajó kifutott a kikötőből. A fedélzeten egy-két pillanatra elhalt a gitárok hangja, de távol a kikötőtől, a nyílt tengeren újra felcsendült — számtalan nyelven — a dal. jobbról egyhangúan pislogott a világítótornyok fénye, a kajütökben s a fedélzeten az utasok nagy részét elnyomta az álom, csak a delfin-rajok kísérték fáradhatatlanul a hajót még sokáig. A látóhatáron itt-ott feltűnt egy-egy kivilágított hajó, majd újra elmerült a végtelen éjszakában. Késő van, ideje lepihenni, új város vár minket holnap, ahol Jugoszláv tengerészek Dubrovnlki tengerpart; a háttérben Hvar szigete Údon erőd a dubrovnlki kikötő bejárata előtt kolosszusok kontúrja válik el a lapos parttól, sok közülük már a „nedves“ dokkban befejezés előtt áll. Elképesztők a hafégyár méretei: 380 000 négyzetméter területet foglal el, ebből 90 000 m! fedett csarnok. A második világháború előtt francia tőkéseké volt a hajógyár, ma itt Is a munkástanács az úr. Az öböl másik oldalán egy cementgyár rontja a parti panorámát. Körülötte hatalmas porfelhők minden irányban, akárcsak nálunk. Split, annak ellenére, hogy fejlett iparral rendelkezik, igen szép város, sok üdülő- és kirándulóhelye és számtalan modern szállodája van. Amíg Dubrovnik strandja sziklás, vize mély s csak igen jé úszóknak való, addig Splltben lapos, homokos a tengerpart, s a tenger nyugodt, csöndes, a hullámok mint a bárány gyapja, aprók, finomak, kedvesen csobognak. A város nem kevésbé érdekes, mint a tenger. Lépten-nyomon találkozni a történelmi múlt emlékeivel. Aznap, amikor ott jártunk, szokatlan időben, déli tizenkettő előtt, a Dlocletianus erőd katedrálisában megszólaltak a harangok. Az emberek csodálkozva nézegettek arrafelé, s aztán pár pillanat múlva suttogni kezdték, hogy — a Slxtusi kápolna kéményéből fehér füst szállt fel. Dlocletlanns harangjai az új pápa megválasztását ünnepelték. A turisták ás alkalmi látogatók azonban nem borultak térdre, banem fényképezőgépeikkel és filmkameráikkal Igyekeztek az „aranykapun“ kifelé. Ml is velük tartottunk. A nap ugyan könyörtelenül tűzött, de nagy volt a kisértés, hogy megnézzük a városi galériát és Mestrovics, a világhírű szobrász házát. Erről azonban nem lehet Írni. Ext látni kell! MÁRIA SEDLÄKOVÄ J. PRAZAK FELVÉTELEI 5 „élszaka a legszebben ragyognak a csillagok“. Eltalálták, reggel a ragyogó napfényben Split ölelkezik előttünk az azúrkék tengerrel. Első pillantásra látni, hogy Split iparváros. A hajógyárban emelődaruk karcsú nyaka meredezlk az ég felé, hatalmas félig kész hajó* Velencei stílusban épült patrícius ház Troglrban •Mi
