A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-07 / 27. szám
I de az emberi butaságot is büntetni kelleneI Nem akűTódzott neki iskolába járni, mert előszűr a libákat kellett őriznie, később a juhokat, majd meg a teheneket. Még a míatyánkot se tanulta meg, mert az apja 9em tudta soha életében. Am az apja, aki állandóan munka nélkül volt, mégis tudott valamit, tudott varázsolni, bűvölni és gyógyítani. S a palin! kis Horniak Palkó gyerekkorától kezdve tanult varázsolni, embereket gyógyítani. Amikor meghalt az édesapja, 0 vette át a mesterségét. Pedig nem olyan könnyű mesterség ám azi Fut Horniakhoz egyszer egy asszony sírva, kifulladva, és tördeli a kezét, hogy vége neki is meg a családjának Is. „Mindenre kérem, ami szent, Jöjjön gyorsan“, siránkozik, „ne hagyjon elveszni! Ogy félünk otthon, hogy az éjjel aludni sem tudtunk a kísértetektől!“ Istent hívja tanúul és kérleli, kérleli, amíg Horniak el nem indul vele. Ezzel az esettel kezdődött a híre csodálatos mesterségének ... Elérnek a házhoz, bemennek, a házban sötét. Éjszaka van. S egyszer csak elkezdődött: csikorgás, kopogás és szívdermesztő dörömbölés. A család egymáshoz bújva a sarokban, Horniak tanácstalan. Ám gondolkozni nincs idő, a varázslónak tenni kell valamit. Felment a padlásra. A csikorgás, kopogás és dörömbölés itt még erősebb. Mindenütt szuroksötét. Néz, néz, mereszti a szemét, de nem. lát semmit. Most meséli el, hogy mit érzet akkor: „Térdencsúszva mászkáltam a padláson, és kutattam ... Macskák lennének? Nem. De hét akkor ml az isten?“ Közben feljött a hold. Most már felállt, és úgy kutatott tovább. „Tyű, az anyád mindenlt!“ — kéromkodta el magát A szomszéd udvar akácainak a hosszú ágai verték a háztetőt és Ijesztették halálra a babonás családot. Horniak lefűrészelte az ágakat, és a kisértstjárás egyszerre megszűnt. Diadalmasan ment le a ház lapuló népéMegtoutotuk a funkciómtól... hez: „Rettenetes dolog, borzalmas, ne is kérdezzék, hogy mi azi De többé nem ijesztgeti már magukat, ne féljenek)“ Fel s alá járt a szobákban, kezét titokzatosan lóbálta, gesztikulált és halkan morgott magában. Ogy tűnt, imádkozik. S a kísértetek nem jöttek többé... A csodálatos varázsló híre szétfutott a környéken. Tódultak hozzá az emberek, és hálálkodva távoztak. Aranyember —, mondogatták, el tudja űzni a rossz szellemeket. Régen volt. Akkor, amikor az emberi butaságnak még nagyobb hatalma volt. Oj idők jöttek. PalDiban megalakították a szövetkezetei. Pavol Horniak Budka amióta él, a birtokon lakott, gondjaira bízták hát a szövetkezet sertéseit. Aztán a teheneket. A varázslást régen elfelejtette. A rossz szellemek, amelyeket el kell űzni, maguktól eltűntek, az emberi butaság árnyal belevesztek a múltba. Am mintegy három évvel ezelőtt Horniakot újra varázsolni „kényszerltettők“. Érte jöttek. „Beteg az asszony és senki nem tudja meggyógyítani. Azt beszélik, maga valamikor híres doktor volt...“ „Jöjjön hozzánk, az asszonyba belébújt az ördögi“ Horniak visszautasította az üzletet, ő már nem varázsol. Erre meghívták egy kupicára. Kupica kupica után, aztán áttértek a földedre és — pohár mellett megpuhul az ember. Horniak is megpuhult... Így hét mintegy három éve újból kezdte a csodatevést. Mafovcőből, Brezinából, Hrabovcéről, sőt Szlnáról jártak hozzá a „páciensek“. Horniak tehát újra csódadoktorrá lett. S különleges gyógymódokat alkalmazott. íme egy eset, egy gonosz szellem által megszállt asszony gyógyításának a története. S hogy ne érhessen az a vád, hogy kitaláltuk az egészen, szó szerint idézzük A. M. níZn? hrabovecl lakós vallomását, amelyet a bíróság előtt tett: „Azt mondta, (Horniak), hogy valami ördöngösség van a méhemben, onnan kell klkergetnie. Először a pajtába hívott, de én nem akartam a pajtába menni, aztán a szobába mentünk, ahol dívány is van. Horniak megparancsolta, hogy zárjam be az ajtót, aztán hogy feküdjek le a díványra, amit meg is tettem, és ő nemileg érintkezett velem. A közösülést rendesen elvégezte. Én valóban elhittem neki, hogy kiűzi belőlem a rossz szellemet... Aztán a kilincsre cérnát kötött, én az ajtó mellé álltam, végigtapogatott és azt mondta, hogy a rossz szellem már elszállt belőlem ... “ Az asszony ötszáz koronát adott a csodadoktornak ... Nehéz ehhez kommentárt fűzni, sőt talán felesleges Is. Ezért nézzük inkább, hogyan gyógyította a ml varázslónk az alkoholizmust. Bizonyos J. K. megkérte, hogy szoktassa le az urát ez ivásról. Horniak maga is szívesen leszokna az Ivásról, ám saját magán nem akar segíteni, de ennek a K.-nak segít. Ilyen receptet ajánlott hát: elkért egy rongydarabot a férj kabátjából, elégette, a hamut „megszentelt“ papírba csomagolta, az egészet megőröltette és ebből kellett tenni a fér) ételébe minden kedden, csütörtökön és „Helsaka pod lipkou“-t dódolgatt szombaton. Utána a férjnek nem ízlett az étel. Az ital azonban továbbra Is Ízlett... A csodadoktor száz koronát kapott. Aztán rendbehozott egy feldúlt házasságot. Idegbeteget gyógyított. Asszonyokat kezelt, akiknek mindenféle ördöngösségek lakoztak a fejükben és méhükben. Minden alkalommal áhltatosan imádkozott, az emberek azt suttogták, a míatyánkot mondja. A bíróságon viszont az összes tanú megegyezett abban, hogy az imádságaiból egyetlen szót sem lehetett érteni. Horniak kijelentette a bíróság előtt, hogy nem a míatyánkot mormolta, mert nem is tudja, a „Helenka pod llpkou ... “ elmű népdal szövegét dúdolgetta ... Pavol Horniak Budkát, a híres pallni varázslót a „249. paragrafus, második bekezdésének a) pontja értelmében, az 1950-es bűntető törvénykönyv 30. paragrafusa figyelembe vételével tíz hónapi szabadságvesztésre Ítélték“. Híres pör volt. A csodadoktor falujában, Palin ban ült össze a bíróság. Tömve volt a művelődési otthon. Az emberek tudták, hogy nem csupán Horniakot ítélik ott, de az emberi butaságot is. A pácienseitől Horniak 100— 500 korona tlszteletdljakat kapott, összesen 1720 koronát. S mindezt néhány szál gyertyával, egy összetépett szentképpel, rongy dara bókkal és a „Helenka pod llpkou® című népdal dúdolásával kereste meg... — Hát maga az a csodadoktor? — nevetek rá. Előttem Pavol Horniak, a hatvankét éves öregember mosolygó arca. A tíz hónapot már leülte a börtönben. Most a szövetkezet istállójában dolgozik. Állatgondozó. Szép csorda tehenük van. Tornáé Egri, Michal Slxa, és Mlohal Matej dolgoznak még vele. Munkájuk akad elég. ,De ki a vezetőjük?“ — Ki lenne más, ez öregl A csodadoktor úr... — nevetnek. Horniak velük nevet. „Hagyjatok most, etetnem kell. A doktori funkciómtól úgyis megfosztottak már...“ Igaz, „leváltották“ és a büntetését letöltötte. De képzeljék el: az emberek újra járnak utána, hogy menjen a rossz szellemet elűzni, adjon valami bűvös erejű füveket, egérfarkat, őrölt leveleket... Nem megy mér semmi pénzért... S az ember elgondolkodik: valóban, mi lenne, ha az emberi butaságot is büntetnék ... ? BOHllS DjClK Férd.: deka I. Vlach felvételei
