A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-29 / 39. szám

A tiéd. A te harmonikás lányod hozta. Melyik? Az a vegyész, aki főiskolára megy. Aha. Kama. Búcsúzni jött. Bentlakó lesz Pozsonyba«. Azt hittem, hogy többet mái'' nem jön ide, és tessék. Virágot is hozott. Talán várt Is rám. Bizonyára nem győzte kivárni az érkezésemet. Itt hagyta a virá­gokat, és elment. Jó tanuló volt. Az utolsó órán elsírta magát. Nem tudtam, mit esi-; náljak vele. Elég kínos volt. Zsebkendőd van? Nincs. A magamét húztam elő. Piszkos volt. El akartam dugni, de ő kivette a kezemből. Telesírta. Aztán elcsendesedett, elment, a zsebkendőmet is magával vitte. Juharerdő, fiúk, juharerdő... Az ablak előtt állok és hallgatom a köz­ségi hangszórót. Moziba szerettem volna menni, de ismét • zt a Játék az ördöggel c. filmet adják. Hetedszer küldik a falunk-, ba, mintha más filmük nem lenne. Az is­kola igazgatója mindig új címmel hirdeti ugyanazt a filmet. így toborozza a néző-, két. Játék az ördöggel, Az ördög vára, Játé­kos ördögök, Szarka-Farka betyár. Te mit állsz itt? • Állok. Ki az? Hát én. Meg se ismersz? Á bőröndömet hoztad. Ha én egyszer megnézek valakit, halálomig nem felejtem el. Láfpd, sötétben is megismertelek. A harmonikám is itt van. Tegnap az ivóban felejtettem. Hová mégy? Nálad hagynám. Nálad nem vész el. Ki is próbálhatod, csak vigyázz rá! Ne féljen. No, isten áldjon, Viszontlátásra! Mikor jön érte? Majd elmegyek. Ne törődj vele. Hallót-, tad, mit jelentettek. % Hívják a férfiakat. Holnap szénát fognak hordani. Mégy? Minek mennék? Gyere, megyek 'n is. Megmutatom, ho­gyan kell dolgozni. Németül „haraso“, oroszul „gut“! — jelentette ki s beleszúrt villájával a szé­nába. Lehet, hogy valamelyik gyerektől hallotta reggel. Ilyen természetű volt, ha valamelyik szó megtetszett neki, használta mindig. De dolgozni is tudott, Mosolygott és dolgozott, mint az ördög. Németül „haraso“, oroszul ‘ „gut“! — ismételgette. S nekünk eszünkbe sem ju­tott kijavítani. Tudtuk, hogy így tetszett meg neki, azért ismétli állandóan. Egy­másra néztünk és mosolyogtunk. Csak a szénahordó sofőr nem mosolygott. Gondo­lataiba mélyedt, s nem szólt akkor sem, ha beszéltünk hozzá, Mihály! No? Talán süket vagy. Miért? Mert nem felelsz. Mit feleljek? Semmit. Visszamentéi már a feleséged­hez? b Ugyan! A kutyafáját. Szép felesége -van, s ő ott­hagyja. Elmegy egy olyan száj) asszony^ Te sem élsz a tiéddel, _ Fiam, az más. Azt egykönnyen nem ér­tenéd meg. Németül „haraso“, oroszul „gut“! A sofőr benyomta a kuplungot, kapcsolt, s máris az úton voltunk. A kutyafáját, fiúk, ilyen szép asszony! Visszatér ő hozzá. Esküszöm, elviszem az asszonyához. Ebéd után folytattuk. Úgy tűnt, hogy nem is igyekszünk csak játszunk a szénával. S este a legjobbaknak ismertek el bennün-. két. Hat fordulóval vezettünk a többiek előtt. Németül „haraso“, oroszul „gut“! —■ No, itt a harmonika. Játszani fogunk,’ Vedd csak ki, és kezdjetek rá valamire. Ide vele! Ej, hiszen én ezt elcseréltem. A magamét hoztam el. Fiam, meg akartál szégyeníteni. Azt gon­doltad, hogy az enyémre nem ismerek rá, Ez hangszer? Ez semmi. Ennek hangja sincs. Az enyém úgy hangzik, mint az om gon a. Csak belerúgni. A fene enné meg, most mit fog gondolni az öreg. Azt fogja beszél­ni, hogy be akartam csapni. Viszem is neki a másikat, az övét. Meg kell magyaráznom, hogy tévedés volt az egész. Nem lesz könyi nyű, kemény feje van. Fiam, te tönkretetted ezt a harmonikát, Háromezret dobtam ki érte, te meg tönk-, retetted. Ki téríti meg a kárt? De hiszen nem is játszottam rajta. Elrontottad. A regiszter nem működik, a basszus meg — hallgasd csak — berekedt. Tegnap este még semmi baja nem volt. A férfiak nevetnek. Nevetnek és ugratják az öreget. Vagy játszik, vagy elmegyünk! Hagyja, a basszust úgysem használja! Ismeritek a tengerész kocsmát? Nem is­meritek. Hrabovkát sem, mert nem jártatok Ostraván. Én jártam, s ott játszottam ezen a hangszeren. Milyen szép színezésű han­gon zengett. Játsszon valamit! Ja VLACH FELVÉTELE Játszok, fiam, csak előbb ismerd be, hogv fusiztál. Ha nem lennél a barátom, ha nem sei gítettél .volna, haragudnék rád. A férfiakat nem érdekli a dolog, szereti nének valami szépet hallani. A többség engem akar, A sofőr is bátorít. Játssz, tai nító vagy. Tanitó, nem tanító, mindegy. Azt góndo, lód: mert nem vagyok tanító, játszani sem tudok? Nem íudsz. Harmonikád van, de játszani nem tudsz. -Azt csak te hiszed. Amilyen nótát paran­csolsz, olyat húzok el rajta. Mert ez nem harmonika, ez export. Menj, kérdezd meg az embert Ostraván. Akitől vettem. Végigfutott a billentyűkön s belekezdett' egy régimódi nótába. Én nem ismertem, A férfiak ismerték. Tetszett nekik. A baszí szus nem vágott, de ez senkit sem zavart. A kiszolgálónő új fiaskót hozott az asz-, talra. Mindenkinek öntött, aztán hallgatta a zenét. Az öreg eljátszott néhány nótát és letette a harmonikát. Ismertem valakit, aki virtuóz volt. Mind a tíz ujjával játszott, melyek úgy futkostak a basszuson, mint á bogár. Ti ezt el sem' hiszitek, pedig saját szememmel láttam. Mellette ültem. Daloltam a fülébe. Tíz óra. A kiszolgálónő álmos. Készülői 'dünk hazafelé. Miska, No? Nehogy kószálj a faluban. Menj szépen' a feleségedhez. No, Semmi no. Megyek veled, elkísérlek az ágyig. Tanító, hallod? Fogd a harmonikát. Én Miskával megyek, Elvinném, de... Ne ellenkezz. Hagyd azt holnapra! A szövetkezet pincéjében még világos van. Az ablakok lefüggönyözve. Mit csináli hatnak bent? Esténként ki-kijárok, s ott' mindig ég a villany. Három szövetkezeti pince van a faluban. A pincék nem, csak a bor a szövetkezeté. Mind a három pincéi ben világítanak. Az ablakban gyümölcsöt találtam, Szép, sárga barackokat. Ki hozta nekem? Táncolj! • Egyszer, mikor mentünk a városkába, eltört a tengely. Csoda, hogy el nem sírtam magam. Ejnye, micsoda dolog ez? Annyi autó igyekszik oldalról, a réteken kérész-, tül és a szőlők közül. Senki sem törődik veled, senki nem integet. Egyik sem kéri dezi meg, fiacskám, hová? Akkor kukorii cával mentünk 1 malomba. Végül a mama hátára vette a zsákot. Én a kisszekeref húztam. Nem is olyan régen volt, amikon mint kisfiú a városba jártam iskolába. Az autóbusz felverte a port, és megállt'. Az emberek kitódultak. Szinte hihetetlen' mennyien elfértek benne. Mióta itt állok, ez már a negyedik autóbusz. Es Kama’ egyikkel sem érkezett. Fiam, segítesz nekem? Miért ne? Fogom a zsákot és supsz a kisszekérre. Még egyet és még kettőt. Egy kis kukorica után jártunk. Nálunk nem termett. Ma-, gunknak kell beszerezni. Kukorica nélkül Folytatás a 15. oldalon 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom