A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-22 / 38. szám

/ Santo Domingo ilyen nyo­morúságos negyedeiben, emberhez nem méltó mó­don lakik a főváros la kosságtjpak csaknem a te-A két Trujillo-íivér, Kofául és Radames szórja szét a diktá tor millióit. Visszataszító életmódjuk kiválasztottjai: színész­nők és a párizsi éjszakai élet kétes hírű hölgyikéi N, em okozott feltűnést sem Santo Do­­mingóban, sem Párizsban. Csak yővid jelen­tések tatattak a sajtóügynökségek telex-gé­pein. Párizsba érkezett a Dominikai Köztár­saság S3 érés elnöke. Hírek keltek szárnyra, hogy de Gaulle négyszemközti kihallgatáson fogadta Boscht. Az Is szóba kérőit, amiről a sziget minden „chaboclájában“ állandóan be­szélnek. Az ősz hajó köztárzaságl elnöknek, «W ez év januárjában történt hivatalba lé­pése óta demagóg módon megjátssza a de­mokratát és elődeitől eltérően egyszerű ci­vil ruhában jár, természetesen eszébe sem jn­­tott, hogy a nyomorúságos kunyhók lakóihoz forduljon tanécsórt. (A köztársaság lakóhá­zainak 50 százaléka közönséges faviskó.) Itt, abol a dominikai munkások laknak, elég gyakran a veszélyes bófelejtő, a rum az úr. Boscb Párizsban de Gaullehoz, Bonnban Lfib­­cke elnökhöz fordult tanácsért, mert alapo­san benne van a csávában. Boscb, mielőtt Európába repült, bemutatkozó beszédében ígé­retet tett, hogy harcot Indít a lakosság régi ellenségei: a nyomor, az éhség, a betegsé­gek ellen. Mindenkinek mindent megígért, ígéreteinek azonban a felét sem volt képes beváltani. Az állampénztár üres, az állami vagyont felemésztették az ünneplések, elra­bolták, kicsempészték. De Gaulle rezidenciá­jától nem esik negyon messzire, abol Boscb megkérdezhette volna két honfitársától, hová lettek az elrablóit államkincsek. Otthon a ve­rebek la csiripelik, hogy Rafael és Radames Trujillo ezt tudja. Harminc évig uralkodott apjuk Dominikában. Rablással éa terrorral tette őket gazdaggá, míg végöl minden az övé és családjáé lett, amit az amerikai Uni­ted Fruit Co. és Companie Electrica de Santo Domingo már korábban meg nem szereztek maguknak: ültetvények éz gyárak, farmok és vágóhidak, bankok és vasutak. 1870 em­lékmű emlékeztetett csak egyedül az akkori fővárosban Clvdad Trujlllóban (ma ismét Santo Domingo), kl volt az ér az országban, míg egy golyó ki nem oltotta az életét. Tel­jes csöndben, még abban az időben, amikor Trujillo utódai tovább folytatták a terrort, készítette elő a család a menekülést. Trujillo fia, Rafael, a család kedvence fis fő örököse nyugati sajtóögynökségek adatai szerint egymaga 200 millió dollárt menekített Fran­ciaországba ás Svájcba. A Trujillo család ugyancsak jelentét dollárkontóval rendelke­ző további tagjait az DSA fogadta be. Rafael csaknem süllyedésig megrakott iuzusjacbtjá­­val, az „Angelicivar elhagyta a dominikai vizeket 6s a francia partok előtt vetett hor­gonyt. Hogy mi mindent rejtett el a bajén, azt nem tudja senki. Mindenesetre dúsgazdag emberként érkezett Rafael Párizsba, ahol öccsével Radamesszel lakást bérelt. Rafael különben hihetetlen karriert futott be az apjánál. Három éves korában ezredessé, 24 éves korában tábornokká nevezte ki és kato­nai kiképzésre az Egyesült Államokba küldte. Rafael mint egyenruhás nábob élte az „édes életet“ és bizonyos hollywoodi filmsztárokat, köztük Zsazsa Gábort ás Klm Novakot mesés ajándékokkal halmozott el. Egy év alatt ép­pen annyi pénzt »őrt szét, mint amennyit az USA a Dominikai Köztársaságnak „segítség“ fejében nyújtott: 1.3 millió dollárt. Ezzel kap­­csaltban tette fel az USA kongresszusi ülésén az egyik szenátor gűnyosan a kérdést, miért nem ntalják át közvetlenfii Hollywoodba ezt az özszeget. Ezt az édes életet, saját testfirségtöl körülvéve, luzusjachtok és arannyal díszített ■porantók birtokában, folytatják tovább a Tru­­jiilo-flvérek Párizsban, szórakoznak a kicsa­pongó flnneptógeken, Imponáló csekkfüzeteik­kel grasszálnak az elegáns francia fürdőhe­­lyeken. Elemük az ájazaka. A párizsi éjszaka. S mindezt a rablott milliókból. Az ország azonban koldnsbotra jutott. Pe­dig milyen könnyen gazdag lehetne. Igaz, a tropikus természet nagylelkű, elég élelmet nyű|t. De az emberek rosszal tápláltak, be­tegek, rövid életűek. 70 százalékuk bélparazl­­táktól fertőzött, sok a tbc, 1000 csecsemő közfil csak 500 éri meg az első életévét. A hárommillió dominikai nincs megelógedve a sorsóval. S az elnöknek nem nagy jövőt jósolunk, ha nem váltja valóra Ígéreteit. A do­minikaiak az Amerlka-barátként ismert And­rea Freitesnek, a Standard 011 képviselőjének külügyminiszterré történt kinevezésében to­vábbi bizonyítékát látják annak, hogy a bél­és külpolitikában gyakorlatilag mi sem vál­tozik és hogy az ország továbbra is az USA pénzflgyl éa katonai ellenőrzése alatt marad, jnan Boscb mindenesetre megérte, hogy az elsfi tüntetések viharg végig vonult az or­szág felett. — ta — 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom