A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-08 / 36. szám

—. Na és ha itt járt?!

— Azt akarta bizonyára, hogy tanúskodj. Te vagy az egyedüli tanú, te láttad, én pedig azt akarom, hogy soha többé ne tanúskodj, ezért kell pusztulnod.

És Micka meglepő fürgeséggel ugrott neki Rózának. Persze Rózának nem került nagy fáradságába, hogy kivédje ennek a vén szukának a támadását. Egyetlen pillanat elegendő volt, hogy villanó gyorsasággal a kerítésen teremjen. Ott nyávogva elkacagta magát, majd kényelmesen elhelyezkedve megvetéssel vegyes szánalommal pillantott Mlckára.

— Ide figyelj Micka — nyávogta barátságosan — megérdemelnéd, hogy alaposan munkába vegyelek és megtépázzalak veszélyes körmeimmel, de nem tudom megtenni. Valami azt súgja nekem, hogy ebben az ostoba támadásban, ahogy nekem jöttél, nem vagy egészen hibás. Ügy érzem, parancsot kaptál, hogy végezz velem, te pedig elég ostoba voltál és vállalkoztál rá. Sokkal jobban örültem volna annak, ha Aranka, a vetélytársnőd jön... Annak elintéztem volna a baját, ezt elhiheted nekem.De veled, mit kezdjek veled, jól tudom, hogy egy szerencsétlen szuka vagy, azt Is tudom, hogy vén napjaidra beleestél abba a vén szélhámosba.

— Kikérem magamnak, az nem szélhámos — vonította sírva Micka.

— Hallgass, te szerencsétlen, hisz boldog-boldogtalannal megcsalt. Még azzal a lapos, csámpás Arankával is... Ezt a saját szememmel láttam.

— Szóval mégis igaz! — zokogott Micka.

— Ügy van, olyan igaz ez, mint ahogy Roza a nevem és olyan igaz, mint ahogy veled semmi dolga nem volt.

— Honnan tudod — álmélkodott Micka.

— Onnan, hogy itt vagy, hogy olyan ostobaságra vállalkoztál, amilyenre csak egy mindenre elszánt szerelmes fruska képes. De térj észhez, még nem késő.

— De késő — horgasztotta le nagy tintafoltos fejét Micka — én már nemcsak vén, hanem veszett is vagyok.

— Fenét vagy veszett — sziszegte dühösen Róza — ostoba vagy, de nem veszett. Neked még az sem adatott meg, hogy fogjon rajtad a veszettség. Hidd el, jobban teszed, ha kivered a fejedből a szélhámost, akinek a napjai meg vannak számlálva. Jobban teszed, ha újra kijársz az állomásra és ott megszólítod az idegen ebutasokat. Hidd el nekem, senki nálad a világon nem tud jobban és barátságosabban idegeneket megszólítani és oly bőkezűen kiszolgálni, mint te ... Alkalmam volt már nem egy ebvendéggel elbeszélgetni ... azok egytől egyig téged magasztaltak. Mondhatnám azt, hogy az idegen ebek között a város jó hírnevét és a vendégszeretetét te alapoztad meg... Mit akarsz hát attól a gőgös szélhámostól, aki engem azért akar elpusztítani, mert fél tőlem, mert gyáva és mert tudja, én vagyok az. egyedüli, aki ezt tudom ...

— Képtelenség ... — rázta Micka hitetlenül a fejét.

— Azt azonban már elhiszed nekem, hogy semmi bajod nincs.

— Nem tudom — hebegte zavartan hisz megmartak. Itt a combomon a hely.

— Mondom, ostoba vagy Micka, engem nemegyszer martak meg és láthatod sem-, mi bajom.

— Rajmund mondta, Hogy veszett.

— Hidd el nekem, sokkal veszélyesebb lett volna, ha Rajmund vagy a Vezér mart volna meg, értük nem kezeskedem.

— Szóval akkor, nem vagyok veszett.

•— Nem, nyugodtan hazamehetsz, sőt

azt is megteheted, hogy kihallgatáson jelentkezel a Vezérnél és megmondod, hogy megmartál engem. Megteheted, úgysem fogja tudni ellenőrizni, igaz e vagy sem. Én neiij árullak el, afelől biztos lehetsz. Ne hidd, hogy azért, mert rajongok érted, hanem azért, mert gyűlölöm azt a szélhámos bandát. Gyűlölöm őket különkQlön — sziszegte. — Űk beszéltek rá, hogy rám támadj. Bevallhatod, a helyzeten ez már úgysem változtat.

— Hát igen, beválthatom, Aranka meg a Vezér ...

— És Rajmund vitt a veszett ebhez.

— Igen.

— Szép kis társaság, különb, mint hittem. Hidd el, Micka, megérdemelnék, hogy húsukba vájd a fogaidat. Rettegjenek, féljenek ők is, akárcsak te a veszettségtől. Megérdemlik.

rzzel Róza hirtelen az udvarba ugrott " a kerítésről. Szó nélkül otthagyta. Micka egy ideig még tétován állt, várta, hogy Róza újra megjelenjen ... valahogy nagyon elhagyatottnak érezte magát és szomjazott a szava, a hangja után. De Róza nem jött vissza ... aztán egyszerre csak forogni kezdett maga körül, öröm fogta el, hogy hát mégsem veszett meg, majd szédelegve megállt, nem tudta, hová, merre menjen, mintha soha az életében nem járt volna erre, azt sem tudta biztosan, megmarta e Rózát vagy sem, valahogy minden mozgott, ingott körülötte . . . Aztán hirtelen eszébe jutott a Vezér, Aranka, Rajmund és Hektor, újra helyreállt az egyensúlya, már szedte is a lábait, rohant a Vezér főhadiszállása felé.

Mire Micka eltűnt a láthatárról, Róza újra a kerítésen trónolt, Fűszeres és Rex pedig előbújtak az orgonabokor mögül és feléje közeledtek.

— Minek jöttetek újra?,.. — sziszegte ridegen Róza.

— Figyelmeztetni akartuk magát a Veszélyre — vakkantotta udvariasan Rex.

— Szép kis szövetségesek vagytok ti — nyávogta szemrehányón —, ha nem vagyok elég óvatos, 'akkor most Micka sorsára jutok.

— Sajnos megelőzött bennünket — sajnálkozott Rex és barátságtalanul Fűszeresre pillantott, hisz miatta késtek.

— És tényleg megveszett a Micka? —■ kérdezte Fűszeres aggodalommal.

•— Még nem tört ki rajta — felelte Róza — de órák kérdése és habzik majd a szája. Hisz láttátok, nem ugat, nem morog ... Ilyesmi Mickánál elképzelhetetlen, hisz neki, amióta emlékszem, szakadatlanul járt a szája.

— Az a fontos — szóU Fűszeres némi szünet után — hogy neked semmi bajod nem történt.

1— Ez aztán nem a ti érdemetek.

— A mi érdemünk — vakkantotta Fűszeres kissé rekedten és szomorúan —, hogy figyelmeztetünk, holnap hajnalban indul meg a nagy támadás. Jó lenne, ha leszállnál a kerítésről és közénk jönnél, hogy megbeszéljük a sürgős teendőket.

— Dehogy megyek közétek — borzongott Róza —, mit tudom én, mi van veletek? ... Én bizony már egyetlen ebnek sem hiszek. Mit tudom én, nem mart-e meg benneteket valami veszett társatok?

,.. Nekem úgy tűnik már, mintha mindannyian megbolondultatok volna, jobb ezért, ha itt maradok. A mi szövetségünk néhány lépésnyi távolságra is jól működhet. Jobb így, semmit sem szabad egy macskának túlzásba vinni.

— Igazad van, Róza — válaszolt Fűszeres csüggedten —, a veszettség valamennyiünket fenyeget. Arról van ugyanis

szó, hogy még a mai nap folyamán megalakítják a veszett Halálbrigádot, amely holnap hajnalban támadásba indul. A nagyarányú támadás a hentesek, de főleg a Vásárcsarnok ellen irányul. Most az a kérdés, mit tehetünk?

— A magam részéről — nyávogta Róza — annyit tehetek, hogy figyelmeztetem a város macskáit, hogy kerüljék a kutyákkal való összecsapást.

— Ez bizony édeskevés — vakkantotta válaszul Fűszeres. — Arra gondolok, hogy a te segítségeddel meg lehetne akadályozni a Halálbrigád megalakítását. Te egyszerűen figyelmezteted a macskákat, hogy mi készül a Sportünnepélyen és játszva szétkergetheted mind, ahogy ezt a legutolsó nagygyűlésen tetted.

— Erre ma nem vagyok kapható. Anynyira gonosz mégsem vagyok, hogy társaimat kitegyem a veszettségnek. Nem, azt nem teszem.

— És ha én hívom őket? — szólt Rex.

— Ha ezt megteszed, első dolgom lesz, hogy megtámadom Pétert és Ilonkát.

— Marhaságokat fecsegsz — kiáltotta dühösen Fűszeres. — Mi úgy jöttünk hozzád, hogy szövetségesünk vagy, te meg zsarolva fenyegetsz. Véleményem szerint figyelmeztetned kéne a Pecért, hogy a sportünnepélyen gyülekeznek az ebek, ez-, zel meg lehetne akadályozni a katasztrófát, az új csodafegyver bevetését. Figyelmeztetlek, hiába akarsz félreállni, ez a csodafegyver mindannyiunkat fenyeget.

— Ostobaság — sziszegte Roza most már dühösen. — Mit képzelsz te, hogy tudom én a Pecért figyelmeztetni? Azt hiszed talán, hogy beszélöviszonyban vagyok vele? ... Tudhatnád, hogy éppen úgy szeretem őt, ahogy ti szeretitek. Én megtehetem azt, hogy a Pecérné gyapjúgombolyagát megkaparintom és gurítom egészen a Vásárcsarnokig. A sportünner pélyre nem guríthatom, mert az nagyon messze van. Ettől eltekintve a Pecérné estére elzárja kötőtűit a gombolyaggal együtt, csak hajnalban fog hozzá újra ... A hajnali órákat nagyon szereti, mert ilyenkor a kölykei még alszanak és ő zavartalanul köthet... Ilyenkor aztán igazi úrinőnek érzi magát, én pedig munkába léphetek. Megjegyzem, igen kockázatos, nehéz és nagyon veszélyes vállalkozás ez részemről, de megteszem ... és ha sikerül a gombolyagot megkaparintanom, akkor az egész Pecér-esalád rohan majd utánam, olyan lármát, ordítozást, vonítást csap, hogy a város lakói is felébrednek, mintha tűz támadna és a Halálbrigádot egykettőre megsemmisíthetik.

Fűszeres el-eltűnődött a hallottakon, Rex is nagyon lehangoltan gondolataiba merült. Mindketten érezték, hogy a beavatkozás sajnos későn érkezik. Ok úgy képzelték el a segítséget, hogy megakadályozzák a Halálbrigád létrehozását. De hát mit lehet tenni? ... Róza igen érthe-. tőén megmagyarázta, hogy ő is tehetetlen.

Mielőtt elbúcsúztak volna tőle, Rex még fontosnak tartotta felhívni Róza figyelmét a barlangra, amely a Vezér és néhány vezetőségi tag rejtekhelyéül szolgál.

— Nincs mitől félnetek. Alapos munkát végzek majd ott — sziszegte kárörömmel.

Mindketten megköszönték közreműködését, majd udvarias vakkantással elköszöntek tőle. Roza a kerítés tetejéről még feléjük legyintett a farkával, mintegy biztosította őket, hogy bízhatnak benne, majd figyelmeztette őket, legyenek óvatosak, vigyázzanak magukra. Nézete szerint — nyávogta szokatlan jóindulattal — a leghelyesebb az «lenne, ha ma és holnap ki sem mennének az utcára, nehogy valami bajba keveredjenek.

13