A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

MÁCS JÓZSEF

A bátka állami gazdaság javítóműhelyében tartózkodunk néhányon: a vezető, magas, barna, izmos ember és még két beosztottja, az egyik zömök, örökké mosolygó gömörpanyiti fiatalember, a másik a Balog völgyéből való, elmélázó, hallgatag. A nevüket is tudom, de nem akarom leírni, annyira közeliek hozzám, annyira ismerőseim.

Szombat délután, munka után autót javítanak ingyen, barátságból egy magyarországi fiatalembernek. Délelőtt százegy volt a teendő, a gépesített mezőgazdaság ütemet verő szíve mindenütt az ilyen javítóműhely, különösen aratásban, amikor minden perc drága, minden időpocsékolás kár. N.

Szétszedik a motort darabokra s közben viccelődnek kedvükre. Azon mulatnak, hogy az egyik traktorista egész délután itt ül mellettük s a vezető tréfásan hiába küldözgeti haza, mindig elodázza az indulást és a végén meg is indokolja miért. Ha történetesen mindjárt munka végeztével hazamenne, még a szőlőben kellene kapálnia. Egy másik meg csak azért téblábol a szétszedett motor körül, mert faaprítás nincs ínyére.

Egyszóval vidáman, jó hangulatban folyik a javítás s már alkonyba hajlik a nap, amikor beköszön a műhelybe a fügéi udvar gazdája,, középmagas, kövérkés ember. Bejön, megáll a szétszedett motor fölött s mintha csak szokásból kérdezné:

— Dolgoztok?

— Amint láthatod mindig — felelik a szerelők, s a vezetőnek abban a pillanatban kaján mosoly fészkelődik az arcán.

— No mondd ki, mi csiklandozI — kíváncsiskodik a fügéi gazda.

— Semmi. Semmi különös — forgatja a vezető a szerszámot és az a bizonyos kaján mosoly nem suhan el az arcáról, a szerelők is nevetnek.

Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll.

A Háry János bemutatójára készülnek Moszkvában. L. Mihajlov, a Sztanyiszlavszkij—Nyemirovics—Dancsenko Színház

főrendezője nyilatkozatában nagy szeretettel szólt oKdály muzsikájáról. — Biztos, hogy az „obsitos“ otthon fogja érezni magát színházunkban — mondotta a többi között.

7 * *

A velencei fesztivál idén augusztus 24- én kezdődik. 19 film verseng a hagyományos „Aranyoroszlán“ díjért. A fesztivál első bemutatója a Fielding regénye nyomán készült Tom Jones című angol film.

¥ * 7-Húszezer dollár értékű Frans Hals festményt loptak el a stockholmi nemzeti múzeumból. Egy nyugat-berlini kiállításról Ringelnatz Egzotikus asszonyok című akavarellje tűnt el. Ez a kép 1500 nyugati márkát ér.

7 7 7

A kolozsvári Állami Magyar Színház 282 előadást tartott az elmúlt évadban. Ebből 152-t Kolozsváron, a többit vidéken. Az előadásokat közel 180 ezren nézték meg.

7 7 7

Tizenkét éves tervet dolgoztak ki az EAK-ban az analfabetizmus felszámolására. E célra a kormány 1,7 millió egyiptomi fontos költségvetést szavazott meg.

i SszL-e.a dcLtát a

— Hát jó, ha nem mondod, hízzál meg tőle.

— Csak azt szeretném tudni, hogy eszl-e még a darát az a kígyó?

— Eszi. Bizony eszi — jeleli a gazda komolyan, mértéktartón.

— Tejet is iszik rá, mert ha már ott kószál, az anyákat is megszopja! — hunyorít a műhelyvezető a többiekre.

— Azt nem tudom, de a darát eszi — mondja a gazda és a hátát nekitámasztja a falnak.

— Láttad?

— Láttam. Hatalmas kígyó. Lehet vagy két—három méter a hossza, a vastgsága meg mint a combom. Csúnya állat, mondhatom. Félni lehet tőle. Mióta az asszony, a gondozó észrevette, talán még álmában is ijesztgeti a kígyó.

— Melyik kígyó? — szúrják közbe a szerelők csipkeíődőn.

— Hát amelyik a darát eszi. Két-három hete falja fel az ennivalót az anyasertések elől.

— S nincs akt agyonüsse?

— Eddig még nem akadt senki.

— Kimegyek én oda puskával és lelövöm — ajánlkozik a műhelyvezető.

— Gyere, de nem könnyű végezni vele. Tudhatnád, nappal nem lehet a kígyót agyonütni, talán agyonlőni se, éjszaka meg nem látod.

— Ha én kimegyek, agyon is lövöm!

— Jó, csak próbáld meg, de a kígyónak is van esze. Megérzi, mikor lehet jönnie a vályúkba. Ha csak az asszony van ott, jön, nem fél, mutatja magát. Ha én vagyok ott, akkor sem retten vissza, odatolja a pofáját.

— Titeken már szeret, veletek megbarátkozott ezek szerint? A szerelők magukról’ megfelekezve nevetnek.

— Ügy néz ki — mosolyint egyet a fügéi gazda is. — Jelentettem már az igazgatóságon, hogy a pusztán garázdálkodik egy kígyó s kértem a tanácsukat, mitévők legyünk.

— Mit mondtak?

— Azt mondták, kiszállnak helyszíni kivizsgálására, saját szemükkel győződnek meg a valóságról. Különös história, csóválták a fejüket. Lám, még a kígyó is ellensége a nagyüzemi gazdaságnak. Nincs tekintettel se istenre, se emberre, arra a szerencsétlen gondozóra se, akit a tisztességes malacok elválasztása, no meg a súlygyarapodás szerint fizetnek. Naponta odakúszik az ahyasertések vályújához és felfalja a darát. Hát nem pocsék jószág?

— Pocsék — mormogják a szerelők.

— Nem is tudom, mennyi darát falhatott már fel. Olyan nagy a szája, mint egy kiskapu s olyan a törzse, hogy én is kényelmesen beleférnék. Hatalmas kígyó. Csak csúszik végig a vályúkon és habzsolja be a sok darát. S ha legalább jólakoitságában elaludna a vályú mellett, talán én is agyonütném. Vagy legalább riasztanám a környéket. Emberek, jöjjenek, segítsenek, egy szemtelen kígyó pusztítja a gazdaságot. De nem alszik el. Jön meg megy. Hasában a sok darával. Így aztán én sem tudok mást tenni, mint mondogatni szomszédoknak, Ismerősöknek, a kocsmában, meg mindenütt, hogy van nekünk egy pusztánk s azon a pusztán egy kígyónk, amelyik eszi a darát.

— Eszi, valóságosan eszi, ha te is ezt állítod — bólogat komolyan a műhelyvezető.

— Fátok szabadult — jegyzik meg a szerelők is.

— Az Igazgatóság már kiszállt?

— Kijöttek négyen, puskát is hoztak magukkal, ott voltak sokáig, de mondom

én, csodálatos egy állat, megérzi az idegeneket és nem jön. Akkor se jött. Pedig vártunk rá sokáig. ízlik neki a dara, nem akar rajtaveszíteni.

— ízlik neki — morfondíroz a műhelyvezető s közben szerelik össze a motort és annyira belemelegudnek a munkába, hogy észre sem veszik a láthatatlan kezet, amelyik kitartóan szórja pernyés hamuját a dombokra, a völgyekbe a falura.

Beesteledik. Villany fényében úsznak a házak, a halkszavú udvarok, a gazdagon termő kertek. A műhelyben is akadozik a szó, alábbhagy a beszélgető kedv. A fügéi gazda azonban még nem tágít, jól érzi magát a műhelyben, így a kígyóról sem felejtkezhetnek el.

—Jó étvágyú kígyó — kezdi újra a műhelyvezető.

— Sokat megeszik — kapcsol rá a fügéi gazda.

— Künönös kígyó — állapítja meg a gömörpanyiti fiú is. — Én még nem is hallottam olyan kígyóról, amelyik a darát megeszi.

Az iskolában is azt tanultuk, hogy ... no mit is tanultunk róla? Hosszú testű, vállöv és végtag nélküli állat. Testét pikkelyek, fejét és hasán többnyire pajzs fedi. Nyelve kétágú. Némelyiknek méregfoga is van. Kizárólag élő állatokkal táplálkozik. No lám, milyen jól emlékszem! Amit az ember megtanul, nehezen felejti eV.

— Ezzel azt mondod, hogy a darát sem eszi a kígyó? — hunyorít a műhelyvezető a szerelőre.

— Én csak azt mondom, amit az iskolában tanultam.

— A könyv szerint nem eszi.

— Nem.

— Csak az állatokat eszi.

— Csak.

— Hát akkor a ti kígyótok különleges példány. Elve fogjátok meg. Eladjátok valamelyik állatkertnek jó pénzért! Megtérül pénzben, amit darában elfogyasztott — fordul tréfásan a műhelyvezető a fügéi gazdához.

— Jó lenne, ha megtérülne!

— Hálót készítsetek neki és jó erőset, mert hátha nem tudta megemészteni azt a sok darát, amit megevett.

— Majd lesz valahogy.

Összeszerelődik a motor, a műhely

emberei kezet mosnak, hazaindulnak, elköszön a fügéi gazda is, s én hazafelé bandukolva nem tudok szabadulni a nagy kérdéstől: eszi-e a darát a kígyó?

Gyönyörködhetnék a pihentető estében, gondtalanul élvezhetném a föld szagát, a mező illatát, amely leheletszerűen folyik szét a házak között, de ahányat lépek, annyiszor ismétlődik bennem a kérdés: eszi-e a darát a kígyó?

Otthon fellapozom a lexikont, mohón beleolvasok s már-már csüggedten állapítom meg, hogy nem eszi Egy másik könyvért nyúlok, állatok életével foglalkozó munka. Abban sem eszi. Valóban nem enné a darát? Kizárólag csak élőlényekkel táplálkozna? Micsoda különös dolog!

Mindenütt élőlényekkel táplálkozik a kígyó, csak az a füge-pusztai eszi a darát. Hát nem érdekes?

Utána kell járnom, fel kell hívnom telefonon a tudományos akadémiát, hátha egy egészen különleges kíayófaita nyomára bukkantam s talán még a tudományok történetében is bevonulok felfedezésemmel. és tanulmányommal, amelynek a címe talán ez lesz:

Kígyó, amelyik eszi a darát.

13