A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

A város éjszaka csobban a lény mint pici szít dobogás halllk az ész aranyos zuhogfisa, nézd csak a hegy tetejét, várnak a nap sugarára reggel a szép venyigék.

(Tamási Lajos: Őszi sorakozó)

V afon van-e még játék, amit gyermekeink ne játszották volna? Van-e egészséges gyermek, aki folyóink hüs vtzében ne lubickolt volna? A boldog nyári napok emléke — kirándulás, táborozás, úszás — nem múlik el nyomtalanul. Kísért egész évben, de különösen az Oszt hónapokban, amikor még nagyon frtssen él bennük a sok kaland.

A szünidő utolsó napjai a legkedvesebbek, olyanok ezek a napok, mint a legédesebb hajnalt álom, jó lenne, ha nagyon sokáig tartana. A levegőben már benne az ősz: gyümölcsöt érlelő fák figyelmeztetnek a nyárutóra. Hamarosan megnyílnak az Iskolák kapui, és beözönlenek gyermekeink a fényes tantermekbe, a gondosan kijavított padokba, a fiyár gazdag élményeivel.

Így történik ez évről évre. A hosszú pihenés után előkerülnek a tankönyvek, az írószer számok, megkezdődik a komoly, az életre felkészítő munka, gyermekek és tanítók köszöntik egymást boldogan. Elhangzanak az első beszámolók a nyár legkedvesebb élményéről, vagy minden gyermek közös élményéről, Valentylna Tyereskováról, az első női űrhajósról, akt bámulatos hőstettével belopódzott gyermekeink szívébe Is.

Talán az első fogalmazási óra ts róla szól majd, hiszen az első nőt űrrepülő

nemrég ellátogatott városainkba, sokan látták életben és sok gyermekkel kezet ts szorított.

Megkezdődik a tanítás. A folyosók benépesednek, zajjal nevetéssel telnek meg.

Az ünnepélyes aktus után megszólalnak a csengők. Kezdődik az óra. A fekete táblákra betűk, számok, fogalmak kerülnek. Ugyanúgy mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Ebből az Ismétlődő körforgásból kerül ki készen az ember.

Csak az elsősöknek, a legkisebbeknek

lesz Új minden, ök félszegen, bátortalanul foglalnak helyet a padokban. Még nem képesek felfogni, ml ts tulajdonképpen az iskola, olykor a szülők Ijesztgették Is őket a komor falakkal, a szigorú tanító bácsikkal:

— No várj csak, majd megtanítanak titeket az Iskolában!

Kezdődtk a tanév, a boldog szünet emléket nem múlnak el nyomtalanul. Kísértenek, szorgalmas tanulásra ösztönöznek.

Iskolába mennek újra gyermekeinkI