A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-01 / 35. szám
Mn Ml Dán**, ■ nsgyndvamokl EFSZ künyvelöfi él családja, késiéi as éj Iskolai évre. Feleségével együtt egy osstályba jérnak és u érettségi étén a nyílra! meségasdaságl tfilskolira késaélnek. fivlke, a kislányuk nagy érdedklédést tanúsét as idegen nyelvek Irént. (Prandl Sándor felvétele) A Csehsslováklal Magyar Dolgeték Kultúregyasflletének hetilapja. Megjelanik minden vasárnep. Fésserkeszté Major Ágoston SserkesstSblzottség: Egri Viktor, Gély Ivén, Gynrcsik jéssef, Llrtnei Gyula, Mécs jésset Oxsvald Arpéd, dr. Ssabé Réssé. Sserkesstéség: Bratislava, jesenského 9. Poataflék C-388, telefon S33-04 Terjeszti a Posta HIrlapsiolgélata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkésbesitO. Kélfflldre ssélé eléfisetéseket «Untéi: Foltosai aovlnovf fiiad, vtvos tlakn, Jlndttíské ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavéUalat, Bratislava, Stérova 4. Előfizetési dij negyed évre 19,90 Kés, fél évre 39.— Kés, egéss évre 78.— Kés. Kéziratokat nem érxénk mag és nem kflldOnk vissza. K-21‘31522 Randevú Délben még ezt hittük, zivatar kerekedik, ijesztően mogorva fellegek gyülekeztek az ég nyugati felén. Az agronómus azonban olyan dühösen rázta feléjük öklébe szorított micisapkáját, hogy Ijedtükben északra vonultak. Egy teljes órán át várakoztunk Egri Lászlóra, akinek ebédjét a szövetkezet szakácsnője gondosan félretette, de a kombájnos végérvényesen megfeledkezett a gyomráról. Nem csoda, mondták többen a szövetkezetesek közül, s jelentőségteljesen hunyorogtak, nem csoda, hiszen Itt az asszony, reggel megjött a kombájnos felesége. Az agronómus végül ügy döntött, hogy nem várakozunk tovább, hanem klvlsszük az ebédet a határba. A szakácsnő becsomagolt három porciót és elindultunk. A szövetkezet étterme előtt találkoztunk Vinklarlk Jaroslav HNB-tltkárral, aki szintén csatlakozott hozzánk. Útközben az agronómus agyba-főbe dicséri nekem Egri Lászlót. — Nagyon szorgalmas fiú — mondja —, Igazán nem panaszkodhat rá senki. Nekem legjobban a higgadtsága tetszik. Ezt annál inkább értékelem, mivel magam is dolgoztam már kombájnon. Kész veszedelem volt, tekintettel az idelgeimre. A legkisebb üzemzavar miatt Is dührohamot kaptam, s legszívesebben felfordltottam volna az egészet. Most meg elnézem ezt a fiatalembert s azt látom, hogy állandóan mosolyog, hogy szinte Játszik a gépével. Irigylem őt, s nagyon szívesen elcserélném vele az Idegeimet... — Hány hektár gabonájuk van? — szólok közbe. — Háromszáz volt. Nagyjából már le Is arattuk, csupán a takarmánykeverék van hátra. Ha legalább két napig még nem esne az eső, akkor végeznénk. Hepehupás, domboldalon fekvő táblához érkezünk. Takarmánykeverék: zab és homoki borsó. A kombájn a tábla túlsó végén áll, vezetője, úgy látom, elég türelmetlenül Integet felénk. Hosszúkat lépve Igyekszünk Íeíelé a lejtön. — Ml a baj? — érdeklődik JaroS Stanislav, az agronómus. — Baj? — kérdi vissza a szőke kombájnos — mi lenne? Csak hát megláttuk, hogy hozzák az ebédet, s féltünk, ha nem sietnek Jobban, kihűl. Azért integettünk. Nevetve veszi át az elemózsiát. — Ejha, — rikkant, miután megszemlélte az ételhordók tartalmát — hát ezt ki eszi meg? határban — Mtért? — kérdi szinte ijedten az agronómus. — Nem szereti? — Hány adag ez? — Hát... azt hiszem három. Hallottuk, megjött a felesége. — S gondolja, hogy ő két ember helyett eszik? —... node hát a segédkombájnos... Egri halkan kuncog, az agronómus zavarba jön, mi meg csodálkozunk. Így megy ez néhány percig, amíg csak meg nem érkezik a segédkombájnos, aki eddig a gépen szöszmötölt. — A feleségem — mutat a munkaruhás, nadrágos barna asszonykára Egri —, azaz pontosabban: a segédkombájnosom. Most már értjük a dolgot és nevetünk. őszinte leszek és bevallom, hogy tele vagyok sárga irigységgel. Irigylem az Egri-házaspárt, akik a lehető legszokatlanabb módon, az SK—3-as típusú szovjet kombájnon adtak egymásnak randevút. Ülnek a tarlón, fogyasztják az ebédet, melyet a liánéi szakácsnő „magyarosan“, azaz Jól megfűszerezve készített el a kedvükért. A férfi szőke, az asszony barna. Tekintetük nyílt, egyszerű, csupa derű. — Hány éves házasok? — Hat. — Család? — Egy ötéves kislányunk van. A férfi harmincegy éves, a galántal GTA szakmunkásutánpótlását neveli, ötvenkettő óta minden nyáron arat és csépel, amióta megnősült, feleségével együtt, mivel az asszony (aki egyébként Tallóson tanít) szintén elvégezte a kombájnkezelőtanfolyamot. Havi Jövedelmük 2600— 3000 korona. A múlt hónapban (kombájnon) két hét alatt 2800 koronát kerestek. Itt valószínűleg még Jobban kijönnek, hiszen diétát is kapnak. — Csak nem autóra gyűjtenek? — Eszünkben sincs — mondja mosolyogva a férfi. — Már csak azért sem, mert van egy Octáviánk. — Építkeznek? — Házunk Is van. — Bútor ...? — Bútort sem kell már vennünk.. .1 Dehét, nem értem magát: miért gondolja, hogy gyűjtjük a pénzt? Hát azt már el sem lehet képzelni, hogy az ember egyszerűen csak dolgozik, mert... mert szeret dolgozni? Elhallgatok. Kissé szégyellem magam. Irigylem őket. Egri Lászlóné ma reggel érkezett s azonnal felváltotta Ocsovszkyt, a galántal GTA Igazgatóját, aki eddig a segédkombájnos teendőit ellátta. Az Igazgató most sorba látogatja a pferovi járás szövetkezeteit és állami gazdaságait, ahol a galántal GTÄ kombájnosai végzik a gabonabetakarltást, a fiatal tanítónő meg, férje egyenrangú társaként — aratja és csépeli a Domaillce—Liáné—Cechy-1 „Druíba“ (Barátság) szövetkezet zab és homoki borsó-keverékét. Arról is elfeledkezett, hogy az éjszakai utazás fáradalmait kipihenje. * Fiatalok még. Féradhatatlanok. S a randevún egyébként sem szokás elaludni! ZS. NAGY LAJOS