A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
Ügyes manőverezéssel kötött ki a vontató a Duna-ágban. Az uszély hozzásimult a csehszlovák teetvérhajóhoz, kötelekkel biztosították a kapcsolatot, s aztán Fodor József azt mondta:- Kezdhetjük, fiúk' Megkezdték. Rakták ki a hajókat a partra, a cuccot Is, mert az Ilyen dunai áthoz kell ám sok minden. Sátor, főzőedények, ruházat, élelem. Az uszály gyomrából egymás ntán ömölték ld a hajókat, s vitték ki a partra, onnét a vízre. Kézről kézre - járt az agyagedény, megszomjaztak az evezősök már az első munkarészlegben. Aztán Dévény felől egyszerre csak közeledett a hajókaraván. Azok, «kik Engelhertzetlből Indultak álnak. Befordultak a károlyiéinál ágba, tálestek a hivatalos formalitásokon, és utana íáts:. -«tó: *. Duna kies partján. A* érkezők és a korábban jöttak nagy ha-Mval üdvözölték egymást. Lengyelek, jugoszlávok, osztrákok, nmetek magyarok és persze csehszlovákok is. A Nemzetközi Duna iára resztvetői, a iáiskolások barakkjai között pillanatok alatt Kiépült a sátortábor, jutott sátorból a Dnna-partra is. Csakhamar lobogott a tűz, bográcsban forrt a gulyás, kellemes illatot terjesztett a frissen főtt kávé és tea. A parton megkezdődött, illetve folytatódott a barátkozó». Népek barátkazása. — Mi most Engelhartzellből jöttünk — mondta Kovács Tibor, a magyar részleg vezetője. — Budapestről Salzburgba, onnét Zell am Seebe, a Grosglocknerre, Hallstadtba, Llnzbe, ott hajára ős most haladunk lefelé az egész táborral... jobbágy Fali, Kopp jános, Menkó jani várost néznek. Kirándulás a környékre, este műsorral egybekötött tánc. — Nagyszerűen twisteltűnk — mosolyog Éva Mrugasiewicz, a lengyel részleg 28 esztendős asszonykája. Kacsint az urára: — De nem vele, ő gyengén táncol.. Tornász Mrugasiewicz nevet. Dehogy haragszik! Szórakozzon az asszonyka. Táncoljon. 0 imaga inkább sportol, edz, odahaza evez, kosár- és röplabdázlk. Táncra kevés idő jut. Vegyész. Az asszonyka szívesen jár színházba, moziba, oda gyakran elkíséri. De nem mindig. Féltékenység? Ugyan, kérem. Fiatalok vagyunk, örülünk az életnek. S annak, hogy nincsen háború. Hogy barátkozhatnak a népek. Itt a Duna Tárán is. Az evezősük népes családja összetart. Hűvösre vágott az it., a szombati nap szinte elfojtja a kánikulát. Lebontjál. s sátrakat, vízre száll a nép. Irány tovább lefelé u Dunán. Bős, Esztergom Budapest. Van, aki még tovább V.'-d le T'i;;oszláviába. Sokan inkább a Balatonra szavazta«. Ott töltik szabadságuk néhány napját. Aztán haza, hogy elmesélhessék az élményeket, a tapasztalatokat. Elmesélhessék, milyen volt az, amikor a hősi tóborban már lebukott a napkorong a látóhatár alá. Amikor magasba csapott a tábortűz lángja, apró szikrák szálltak valamerre Lengyelország felé. Amikor a lágy, nyári estén megszólalt a gitár és a tábortűz körül halk póta kelt. Lengyel, magyar, szlovák, szerb népdalok, téntiszámok. Bús nóták és vidám indulók. Aztán elcsöndesedett a .tábor, a sátrak lakéi Nyugalomra hajtották fejüket. Békéje egyetértésben, barátságban. —os— „ A szerző felvételei
