A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
VERES PETER: Olvasónapló ^ Steinbeck Érik a gyümölcséről mi a véleménye? Olvasónapiéjában a múlt nagy írni közül Tolsztojt emeli ki, mint olyant’ aki az arisztokraták és a jobbágyparaszttok világát egyforma hitelességgel ábrá- Sokan azt mondják, hogy Veres Péter tűrhető, de a luterátor-filozófusok és esz- zalta. A ma is élő írók közül pedig Soa rövidebb lélegzetű műveiben remekel, tétikusok Nietzche és a többiek — nekem lohovot ismeri el klasszikusnak, a jövőbe ti. ezekben a műfaji tömörség nem engedi — elviselhetetlenek. Kár, hogy egynémely továbblépőnek, Csendes Don és Új bameg az elkalandozást, szigorú fegyelmet írásában Thomas Mann sem tudott sza- razdat Szánt az eke című regényeiért, követel az alkotótól, s példaképp említik badulni ettől a német betegségtől“. Ak- valamint a Doni elbeszélésekért. Itt azona Gyermekharagot. Kétségtelenül van eb- kor egyesek azt mondták, hogy a bolha ban vitába is lehetne szállni véleményében igazság, ám szükségesnek tartom nekiugrik az elefántnak, pedig hát őszin- vei, mert az „Új barázdát szánt az eké“-t megjegyezni, hogy én nem osztom azok- tesége csak az igazságról lebbentette fel csupán a nagy írónak kijáró tiszteletből nak a nézetét, akik a túlságosan leíró a fátylat. Thomas Mannt, századunk lehet a Csendes Don mellé állítani. Nem részletek unalmasságáról beszélnek. 01- egyik legnagyobb írójának tartja, s amit azt akarom mondani, hogy a kolhoz-pavasó és olvasó között különbséget kell fentebb idéztünk, az szigorúan csak a ta- raszti életformába növő szovjet parasztok tenni; vannak olyan könyvrajongók, akik nuimányaira vonatkozik. regénye nem jó mű. Jó mű, de még nem pontosan ezeket a részeket tartják szó- Élvezetes, szenvedélyes olvasmányok az igazi, nem a jövőben is tovább élő írói rakoztatónak. Mert ne gondolja senki, az Olvasónaplóba gyűjtött reflexiók. Az munka. Veres Pétert mindenekfelett az hogy az olvasók egyöntetűen csak a vá- írónak komoly mondanivalója van az ún. ragadja meg Solohovban, hogy „forraratlan fordulatokra, az izgalomhajhászó Nagy Sándor-probiémához, s komoly von- dalmár létére, igazi bolsevik létére egy részletekre vadásznak. Szerintem a túlsá- zódása az összehasonlításokhoz: a római harcos, tehát propagandás korszak kelgosan leíró, de művészien megírt részle- Tacitus és a magyar Jókai, a francia Saint lös közepén, nem tudott rajta, mint széptek legalább anyira érdekesek — ha má- Simon és Rákóczi Ferenc, a görög Arisz- írón erőt venni a didakticizmus szenesért nem, az írói megfigyelés bámulatos tophanész és Arany János. Veres Péter- me . pontosságáért — mint a fordulatokban nek a történelemismeret határozottan Nos, ez a megállapítása érvényes a gazdag helyzetek. erőssége, nagyszerűen ismeri az egyete- Csendes Donra, századunk egyik legna-De nem is erről van itt szó, hanem mes emberi történet lényeges és kevesbe gyobb regényére, de nem érvényes az új a parasztábrázolás hogyanjáról. Veres fontos szakaszait. Népe és a világ népéi- barázdát szánt az ekére, amelyben Davi- Péter előtt a magyar paraszt szenvedélye, nek történetében kitűnő kalauznak bízó- dov, a munkásosztály nagyszerű falusi mértéktelen földéhsége került be az iro- nyul. S itt kell megjegyeznünk, es ez az harcosa amolyan készenvett figura, aki dalomba, és csak nagyon keveset ismer- Olvasónapló első fejezetéből való, hogy pontosan a didakticizmus szellemében hetünk meg egyéb tulajdonságairól. Nem Veres Péternél az irodalom és a törte- fogant, s ez nem kis mértékben nyomja tudtunk arról, hogy valaki is vállalkozott nelem szervesen és elvalaszthatatlanul rá bélyegét a regényre! S itt kell szólvolna a teljességre: a kisparaszti, vagy összefüggő valami, magát az irodalmat n„nk Rousseau Emilejével kapcsolatos a szegény paraszti sors nemzedékekben is történelemnek tekinti. megjegyzéséről is. Észrevételei helyesek tovább élő bemutatására. Veres Péter ép- Egyébként, ha már az első fejezetnél („rettenetesen sokat tud az élet és a pen ezzel hoz újat az egyetemes magyar tartunk, azt is mondjuk el, mert ez a világ, a történelem és a társadalom kisirodalomba. mi sajátos problémáinkhoz illeszkedik, és nagy dolgairól, élesen látó, bölcs és Veres Péter a szociológiai regény útját hogy mint sokan másoknak, neki sínese- okos és _ nagyokat téved, különösen az iária, ezért merül bele annyira a szegény nek illúziói a rohamos irodalmi fejlődést q Emilejében“), de az már esv kicsit vagy a kisparaszti élet részleteibe. Ennek illetően. Különösen nincsenek az elbeszé- túlzás, hogy „okos érvelések között égaz útnak a járása lelkületéből, egyénisé- lő próza területén. bekiáltó csacsiságokat mond néhol ez a géből s nem utolsó sorban az ábrázolt Nem kerüli el a fagyelmét — Rousseau“ — azért túlzás, mert a nagy világ szinte tökéletes ismeretéből követ- és ezt már egy másik helyen írja gondolkodó műveinek mindegyikében takezik. De talán elég is lesz ennyi beve- hogy ha egy vadonatúj témát, amely Iálhatő ilyen „égbekiáltó csacsiság“ zetőnek az Olvasónaplóhoz, ezeket a gon- amellett politikailag is időszerű, társa- s nem érdemes rájuk vadászni. doiatokat is csupán azért írtam le, mert dalmilag is közérdekű, tehát valódi si- Én [s mosolygok, Péter bácsi __ ha szaszorosan összefüggnek a könyvben olva- kertéma volna is, tegnapi nyelven, sőt bad így szólítanom — bibliából vett idésottak ars poeticájával, vagyis azzal, amit más írók nyelvén, avagy éppen az újsá- zeteinek a következtetésein. A biblia rejaz Olvasónapló szerzője gondol az iroda- gok és zsurnaliszták nyelvén írunk meg, teimét és győzedelmes realizmusát ilyen lomról, küldetéséről, társadalmi szerepé- jrodaImilag semmit se tettünk, még ha péidákból látja- Azt mondja az Úr a da"■Utes „„„„„»„.l, Ve,„ M- Ä Ä T Ä Ä« T“k"“' «, tér jegyzeteit, reflexióit az irodalomról, ;s továbblépő irodalmi mű... Rousseau e* az un- egyenes utcába, és keress fel népek, nemzetek történelméről, nagy személyéről, Goethe világhírű Egmontjá- a Júdás házában egy Saulus nevű társuegyéniségek, kiváló elmék egy-egy na- ról, Laurence Sternéről, Stendhalról, Bal- si embert, mert íme imádkozik (Apóst, gyón jelentős munkájáról, akik ismerik zac parasztokjáról, Flaubert-ről, Tolsztoj- Csel. 9. II.). Mi ebben a rendkívüli! Az, műveit, legjelentősebb regényeit, kisregé- ^ Andersenről, a Thyl Ulenspiegelről, hogy nincsen benne semmi rendkívüli, nyeit és elbeszéléseit. Komolyan elgondol- Anat0le Francéról, Ibsenről, Shaw-ról, > Menj el az egyenes ntcaba“ — ennek koztató az az ismeretanyag, amit o ebben Halldor Laxnessről, Kramha Greenrol, vaiószerűséBe élethitele és lneikáia van“ a könyvében összehord. Ha úgy vesszük, Frangoise Saganról stb. megállapításai, ö ' ' . .. .. “ . az Olvasónapló tükör: íme itt van, nézze- megjegyzései helyénvalóak, figyelemrenem . ^. bizonyítanom, hogy tek bele, ilyen vagyok. így nézek a dől- méltóak. a vett idézetből csak erőitetetgokra. Vizsgálódásom lényege: a költé- ßs ha már itt tartunk, hogyan véleke- ten lehet bizonyítani realitást, hiszen a szetté avatott realizmus, a népélethez va- dik a paraszti világban igen otthonosan testamentumban számtalan ilyen rész van, ló hűség stb. Persze, a tükör vagyis az mozgó Veres Péter a tegnap és a ma s inkább példázatok ezek, mint realitá- Olvasönaplő nem csupán az írói világ- íróiról, klasszikusokról és még nem kiasz- Sok: Oda menj, ahol imádkoznak. (Törnézet megmutatója, sokkal inkább az ol- szikusokról, merjük állítani azt is, hogy tünetesen akkor az egyenes utcában imádvasás során szerzett tapasztalatok meg- a különféle népek, nemzetek parasztírói- koztakn osztása velünk. Kimerítően ír a paraszt- nak, illetve paraszti témájú regényeinek ' , ábrázolásról, a realizmusról, a kulcs-re- keményen meg kell küzdenie Veres Péter Dehat az Olvasónaplóban nem ezek a gényről és egyebekről; írókról, művekről, ismeretvilágával. Előtte mint olvasó előtt foijtosak. Aki megvásárolja, vagy kikolnagy emberekről, s érdeklődési köre a igazán paraszt legyen a paraszt és iga- csönzi a könyvet, gazdagon meríthet betörténelem és a filozófia legidőszerűbb zdn paraszti az atmoszféra. Balzac Pa- lőle. Mindvégig figyelmesen és élvezettel kérdésein túl a festészetig (Medgyessy rasztok-járól nem a legjobb a véleménye, követheti Veres Péter gondolatait, okfej- Ferenc) és a zenéig (Bartók Béla) tér- Azj írja: „A parasztokról csak mint fan- téseit, következtetéseit, és észre sem veszi jed tömőkről beszél Balzac, valami regényes _ s ez a Napló nagy érdeme —, hogy az Különösen érdekes és találó, amit Tho- és sajnos, nem egészen valóságos szolida- {r6val az irodalom a történelem széles más Mannrol és a nehezkes nemet filo- ritás ármányos ködében mozgatja őket. nrszáBÚtiát róia széIes irodalmi látókör zófusokró) mond. Annak idején sokan Ebben a világban még Balzacnak sem . . . . .' ' ,, , felháborodtak az őszinteségért — a könyv- voit tárgyismerete.“ Majd így folytatja: lal,etase8et kialakítva magában. Az az ben szereplő cikk lapba is bekerült — „Tulajdonképpen nem értem, hogy se Bal- olvas°. akinek Veres Peter kedvelt iro]a, amikor is azt írta, hogy „eddig talán zaCj se Flaubert, se Zola, se Giono, se Du megveszi az Olvasónaplót, mert egyálcsak Goethe volt az egyetlen a nagy Gard miért nem tudták az igazi, közön- talán nem közömbös számára, hogyan németek közül, aki mindig világos és egy- séges parasztot bemutatni.“ vélekedik kedvenc kortársairól és az szerű tudott lenni — néha persze csak Kíváncsi lennék — talán már le is előző korszakok legnagyobbjairól! a laposság árán —, és minden szellemi írta a véleményét róluk, de nem ismerem ködgerjesztés nélkül írt. Schopenhauer is —, hogy Reymont Parasztokjáról, vagy MÁCS JÓZSEF 14
