A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-25 / 34. szám

Életemet és véremet... „Esküszöm, hogy a legfőbb érdek, melyet követni fogok, hazám és né­pem szabadsága lesz. Ezért kész va­gyok véremet és életemet áldozni!" Ilyen és hasonló Ígéretek hangzot­tak el a negyvenes években a he­gyekben, csőszkunyhókban s a fellán­goló őrtüzek mellett. Az eskütevők munkások és parasztok, katonák és tisztek, orvosok és hivatalnokok — öregek és fiatalok voltak. Egyeseket a nyomor, másokat a fasizmus elleni bosszú hajtott a hegyeikbe. Egyben azonban megegyeztek valamennyien — harcolni kívántak a szabadságért, harcolni a fasiszta önkényuralom, az emberi jogok tipról ellen. A hegyekbe egyenként, kisebb cso­portokban indultak. Mire beértek a rengetegbe, számuk megkétszerező­dött. 1943 elején a kommunisták kez­deményezésére Kelet-Szlovákiában Ku­­kurelll vezetésével megalakult a Csa­­pájev nevét viselő partizánegység, mélyhez újabb és újabb csoportok csatlakoztak. 1944. augusztus elején a 22 tagú Jegorov kapitány vezette ej­tőernyős csapat leszállt az Alacsony Tátrában és megkezdte harci felada­tainak teljesítését. Rövid idő alatt a csapat létszáma 600 főre emelkedik és tevékenységét kiterjeszti Gömör vi­dékére Is. A partlzántüzek mágnes­ként húzták magukhoz a néptömeget. Gyakran jöttek olyanok Is, akik nem tudtak fegyverrel bánni, de fegyvert kértek. 1944 nyarán Szlovákiában már 8000 partizán harcolt és számuk egyre növekedett. Hatalmas partizánháborü lángolt fel. A partlzáncsapatok egész terüle­teket uraltak, ahol a nemzeti bizott­ságok és a partizánok fokozatosan átvették a hatalmat. Közép-Szlovákia területe és Kelet-Szlovákia északi ré­sze augusztus közepén már a partizá­nok kezében volt. A felszabadító har­cok sikerei nyomán összefüggő par­­tlzánövezet alakult ki, amely felett a fasiszták elvesztették az ellenőrzést. Napirenden voltak a katonai szállít­mányok elleni támadások, melyek megbénították a német hadsereg te­vékenységét a frontokon. A fasiszta szlovák kormány elvesztette nemcsak a széles népi tömegeknek, de részben saját hatalmi apparátusának a támo­gatását is, mivel nemzete elnyomásá­ra — mely felkelt az önkényuralom ellen —behívta a német hadsereget. A lavinát azonban nem lehetett meg­állítani. A mozgalom nemzeti felke­léssé szélesedett ki. A fegyveres fel­lépésre a jelt a martini események adták meg, ahol a partizánok augusz­tus 38-án likvidálták a városon ke­resztül utazó német katonai missziót. Úgyszólván valamennyi parttzánegy­­ség, brigád lejött á hegyekből és elfog­lalta a falvakat s a városokat. A Je­gorov százados vezette brigád augusz­tus 29 -e éjszakáján elfoglalta Banská Bystrlcát, a Jánosík brigád Breznót, a „Szlávok felszabadításáért’ nevű par­tizánosztag Liptovsk? Mikulást és Po­­prádot a Vtáőník csoport Prievidzát és Handlovét stb. A szlovák hadsereg katonát tömegesen álltak a felkelők oldalára. A több mint hatvanezer ka­tona — mely a partizánokhoz csatla­kozott — önfeláldozó harca nagyban hozzájárult a felkelés sikeréhez. A felszabadult területeken átvették a hatalmat az Illegalitásban dolgozó népi szervek — a nemzeti bizottságok, melyek a felkelés megsegítése érde­kében hathatós intézkedéseket fogad­tak el. A kommunisták kezdeményezé­sére szervezték és mozgósították a tömeget, ásták a lövészárkokat, élel­mezték, ruházták a partizánokat és számos tábori kórházat rendeztek be. A munkások elfoglalták az üzemeket, lefegyverezték a német és Hllnka­­gárdista őrségeket és átvették a ha­talmat. A gyárak és üzemek terme­lésüket rövidesen a felkelés szolgá­latába állították. Felkelt egy nép, hogy fegyverrel a kezében a győze­delmesen előretörő Vörös Hadsereg oldalán, a cseh és egyéb nemzetek fiaival együtt kivegye részét Cseh­szlovákia felszabadításából. (Történelmi esemény volt a Szlo­vák Nemzeti Felkelés, mivel a néptö­­magek legszélesebb rétegei az ese­mények alkotóiként hozzáfogtak, hogy megássák az új társadalmi rend, a szocializmus alapjait. E cél sikeré­hez hozzájárult az is, hogy a meg­mozduló néptömegek élén harcban edzett párt — Csehszlovákia Kommu­nista Pártja állt. Beigazolódott a mar­xista-leninista világnézet egyik alap­vető tézise, mely szerint a történelmi fejlődés mozgató ereje, minden forra­dalmi esemény megteremtője a nép.) A Szlovák Nemzeti Felkelés meg­rendítette a fasiszta megszállók hely­zetét nemcsak Szlovákiában, de a megszállt cseh országrészekben, Len­gyelországban, Magyarországon is, és aktívan hozzájárult az antifasiszta mozgalom megerősödéséhez. A felke­lés óriási visszhangra talált a testvé­ri cseh nemzetnél, mivel zászlajára a köztársaság visszaállításának jel­szavát írta. A cseh hazafiak ezrei rendkívül nehéz körülmények között életük kockáztatásával beszivárogtak Szlovákia területére és csatlakoztak a partizánokhoz. A Szovjetunió felbecsülhetetlen se­gítséget nagyban hozzájárult a Szlo­vák Nemzeti Felkelés sikeréhez. A szovjet katonák ezrei harcoltak a partizánok soraiban és hősiességük­kel örökre beírták nevüket népeink szívébe. Népünk hősies küzdelmét a fasiz­mus felett aratott győzelem koronáz­ta. Az eltelt 19 esztendő és a szocia­lista hazánkban elért nagyszerű sike­rek ragyogóan bizonyítják, hogy a nagy áldozatok nem voltak hiábava­lók. . Szlgl Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom