A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-18 / 33. szám
Kollektív novella Történhet bárhol, bármelyik szerkesztőségben Mi szükséges a novellához? Elsősorban egy Író. A novellának is, melyről e történet szól, van írója. Vidéki. Képzelt vagy tényleges tehetsége makacsul írásra készteti. Kitartóan, hetente bombázza kézirataival a szerkesztőséget. Majd csak telitalálat lesz valamelyik, s felrobban, aka•rom mondani ottragad. Hát ott is ragad mindegyik. A papírkosárban ... írónk mégsem csügged. Arra, hogy írásai jók, nem is mer gondolni. — Hátha valamikor akad egy hasábocska üres hely. Hirtelen semmi más nem lesz kéznél, és... A szerkesztőségben még hálásak is lesznek. — Ilyesmikkel biztatja magát a naiv. És már rakja borítékba a kéziratot, ragasztja a bélyeget, csörtet vele a postára. Feladja. Hátha ... A vastag levél megérkezik a nagyvárosba. Véletlenül a leghanyagabb kézbesítő kezébe kerül, aki véletlenül pont lekváros kenyeret eszik, és csupán véletlenül a peches levélbe törüli ujjait zsebkendő helyett, amit véletlenül otthon felejtett. — Legyen szíves, nézze át helyettem a postát. .. A titkárnő percek alatt szétszortírozza a borítékokat. A magánleveleket külön teszi; a többit sorra bontogatja. Utoljára marad a lekváros boríték. Két ujja közé fogja, mint újdonsült férjek csecsemőjük használt pelenkáját. Óvatosan, undorodva bontogatja... Olyasformán bánik vele, mint borbély a sűrűn pattanásos vendéggel. — Az alma kívül piros, belül férges. Itt fordítva van. A boríték csupa piszok, de tartalma, a kézirat igazi csemege. Remek stílus, zamatos kifejezések, érdekes cselekmény. A titkárnő belefelejtkezik, érdeklődve olvassa. A szerkesztő rosszallóan figyeli a szemüveg mögül. Olyan, mint régen egy inkvizitor. A titkárnőt rögtön elítéli. — Micsoda teremtés! Tetszik neki a novella Még nem elég edzett — gondolja magában. — Készen van? Öregember az utcaseprő és egy kicsit bicegve jár. Tizennyolcban olasz golyó szaladt keresztül a bal combján, és megsértette az inakat. Nagykerekű vaskocsit tol maga előtt, a kocsiban lapát és fanyelű vesszősöprű. Nem sok dolga akad a nagyvárosban. A színes, piros és sárga szemetesládákból földre szórja a szemetet, összesöpri, felszedi a lapátra és a vaskocsijába rakja. Az utcát nem is kell söpörnie. Az öntözőkocsik süvítő zuhanya a iárda széléhez mosa az úttestről a szemetet, s akkor jön a söprőautő, erős zúgással végigmegy a járda mellett, és a szívócsöve felszedi Keményszálú hengeralakú, forgó söprűje alig kavar port maga után, s amit fel is kavarna, pohos vasgyomrába szippantja a ventillátor Az utcaseprő nézi az autót és azt gondolja. hogy nem is utcaseprő ő már, csak I olyan szemétgyűjtögető Minden megváltozott, amíg ő megöregedett Azelőtt, mintha csak kaszált volna, amikor határozott. kéménv és széles suhintásokkal az úttestet söpörte Zizegett a betonon a vesszőseprűie porfelhő szállt a nyomán és nagv kupacokban gyűlt utána a szemét. alig hírta a nvikorgó kerekű vsskncsín elszállítani. Érezte, hogy dolgozik. — Igen... szerkesztő úr, nagyon figyelemre méltó írás érkezett. Valóban jó ... Ha megengedi, ide teszem a ... — Bízza csak ránfí Majd én megítélem ... Tegye le, akárhová! — Igen, csak azt akartam mondani, hogy ettől a szerzőtől a múltkor is... Szóval, ez komoly szellemi érték. — Értem. Nem gondolja, ha tényleg szellemi értékről volna szó, már régen leközöltük volna? Lapunk a legszínvonalasabb újság, vésse jói az emlékezetébe! Köszönöm, kisasszony 1 ... A titkárnő szótlanul eltávozik. A szerkesztő magánleveleit tanulmányozza. Beront a sportrovat szerkesztője; — Képzeld, a Real Madrid legyőzte az NSZK futbalcsapatát. Ki hitte volna? Micsoda szenzáció!!! — Nem érdekel a Real Madrid. Rengeteg dolgom van. Holnap, lapzárta, és majdnem üres a rovatom. — Ne tréfálj! Üres rovat... nálad? Ahová dől az anyag? Észreveszi az asztal szélén félig lógó kéziratot. Olvassa, felnéz... — Belejavíthatok? — és a feleltet meg sem várva folytattja; — Megjelent már valami ettől a ... — betűz! az író nevét — Nem? Nahát, ezt lehozhatjuk. Persze, itt-ott lehet rajta módosítani. Nem haragszik meg érte. Örülni fog, hogy végre leközöljük. A módosítás után a novella főhőse sprintet fut mátkája után, és az anyakönyvvezető helyett a fiatal pár szurkolni megy a stadionban. Még szerencsém, hogy a sportrovat szerkesztőjének sürgős dolga' akad. Különben a novella szereplői egytől egyig belépnek valamelyik sportklubba, s beneveznek a tokiói olimpiára. A kéziratot újonnan belépett kollégájának, a divattudósítnak nyújta ezekkel a szavakkal; — Nézd át, kérlek! Sürgős riportom van ... Szia! A divattudósítő is „átnézi“. Az átnézés után a novella szereplői mindnyájan a legújabb divat szerint öltözködnek. Ahogyan változnak a riporterek és kü« lönböző szerkesztők a szobában, úgv változik a novella is. Az „innen-onnan és más szenzációk“ rovat vezetője elcsábittatja a menyasszonyt egy házasságszédeigővel. A rendőri hírek tudósítója megöleti a vőlegénnyel a gonosz anyóst, és minden felelősséget a vőlegény szüleire hárít, mondván, nem éltek rendezett családi életet. A Gyermeksaroktól hevenyészve beledolgoznak egy nagyon tanulságos mesét — hallgassunk mindenben az édesanyánkra — alapgondolattal. Többek közt belekerül még néhány orvosi jótanács, egy új fogpaszta reklám, rövid elmélkedés a pantomim művészetről, és „hogyan beszéljük a fiatalokkal kényes kérdésekről“. Az egésznek a modern költészet ad lírai aláfestést. Hátra van még. az új cím... A címcserét azonban az Irodalmi rovat vezetője nem engedélyezi. Fontos érvei végül győznek. — Mert, ha a címet is megváltoztatjuk, miről fog ráismerni az író a novellájára? A novella megjelenik ... A fiatal szerző nagyot ugrik örömében, mikor először pillantja meg nyomtatásban saját nevét. Amint átolvassa az írást, jókedve rögvest elmúlik. Megundorodik tőle, mint 'gyomorbeteg a kövér hústól. Utána végérvényesen elkeseredik. A kritikusok kapnak az alkalmon, hogy új írót avathatnak, és élesre köszörülik a nyelvüket: — A marhaságok marhasága .. Az ember nem csodálkozna, ha Ferenc József korában íródott volna, de manapság... Aki ilyet ír, azt meg kell fosztani az írás jogától... stb., stb.l Hát érdemes élni? — kiált* fel az író, mikor elolvassa a kritikákat. Fogadalmat tesz, hogy feladja puritán erkölcseit. Hosszú haját rövidre nyírja .szabad idejében nem írni, hanem szórakozni fog. Feleségét, aki a hűség mintaszobra, megcsalja, elzavarja. Meglévő gyermekeit állami gondozásba helyezi, és összeáll egy ribanccal. De mert vérbeli frő, elhessegeti a sötét gondolatokat, és visszavonja korábbi, elhamarkodott elhatározásait. Megcsókolja a feleségét, a kritikákat elteszi emlékbe, és ír egy új novellát, ami -szerinte még jobb az eddigieknél. A saját használatára... Ardamica Ferenc Az utcaseprő Most meg.,. Szemét alig akad, mindent felszed a zakatoló söprőautó, s ami söprűje elé kerül, az is milyen szemét! Csupa papír, villamosjegyek, banánhéj, gyümölcsmagok. gyufaskatulyák ... Fogja a vaskocsit, és tolja tovább egy másik szemetesláda elé. Ekkor a szemébe ötlik egy világoszöld, kissé szétázott kupac a nagy házak között, az acélszürke betonút közepén^ Az utcaseprő, akinek tizennyolcban olasz puskagolyó roncsolta szét a bal lába izmait, bámul, bámul és nem hisz a szemének. Állati ürülék itt a nagyvárosban, ahol egymást érik a benzinfüstöt köpködő autók és a csilingelő villamosok? Lehetséges ez? No igen, valamikor, nem is olyan régen más szemetet söpört ő ezeken az utcákon. Parasztkocsik zörögtek akkor erre vásárra jöttek és kasukból bőven holtot a szalma meg a takarmány az útra Az állatok meg lépten-nyomon el-elhultatták emésztésük termékeit Az eladásra felbe*tott tehenek után híg traumával teteno tyogtatva maradi az út. Ilyen szemetet söpört akkor az utcaseprő, keményen, nagy erős suhintásokkal, mintha kaszálna. Az volt csak a világ, emberek. Mindez eszébe jut egy pillanat alatt. Egyszerre megelevenedik, fürge lesz Kocsiját a kis zöld kupac mellé állítja, a piros szemetesládákról egészen megfeletkezett. Kezébe veszi a söprűt, gondosan halomra söpri, aztán a lapátot ügyes mozdulattal a kupac alá dugja és bedobja a vaskocsiba. Üjra a söprűt fogja kézbe és végtelen aprólékossággal a legkisebb hnlladékdarabkákat is a lapátra gyűjtöget* Elemében érezte magát, szinte megtiataladott Mint aki végre a kedvenc munkáját végezheti. Még mc*yogott is hozzá valamit magában, mialatt a hullatreKKal pepecselt, valósággal játszott vele. és makulátlanul tisztára súrolta söprűiével az az aszfaltot a helyén Aztán szerszámait a vaskocsiba tette még egyszer a nedves foltra nézett hogy nem hagyott-e ott valamit és bicegve tovább tolta kocsiját a következő piros szemetesláda elé Ki tudia kié volt a ló. honnan került a városba de a sánta öreg utcaseprőt egészen felvidította azzal, hogv a főutcán nyomokat hagyott maga után DUBA GYULA 13
