A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-14 / 15. szám
„Kelteié a lejtőn“ „Mese a 12 találatról“ „Nem ér a nevem“ K l. öiönös érdekes egyéniség. Sokoldalú sxlnész, aki a különbőzé „hangszereken“ egyforma művészettel Játszik. Dráma vagjy komédia, dal, sanzon, vagy dzsessz? Mindegyt Psota Írén valamennyi műfajban otthonosan mozog. Nem csoda, hiszen annyi mindent egyesit magában. Sokféle arccal Jelent már meg előttünk, s mindegyik sajátos. Megható módon tud érzékeny és gyöngéd, csúnya és szép, naiv és energikus, vagy ha kell történelmi lenni. Alakításai, nagyszerű Jellemábrázolása minden alkalommal teljes fényében mutatják be színészi erényeit. így vall önmagáról: Első Igazi nagy sikeremet Brecht: „Courage mama“ néma lányának megformálásával értem el. Szerintem ekkor lettem színésznő, és most tartok ott, hogy el kell kezdenem a szakmát. Elkezdeni és művelni, de nem is akárhogyan. Csupa szívvel és nagyon kultúráltan. A szerepre való felkészülés követeli tőlem a legtöbb erőkifejtést, a legnagyobb odaadást. Ha egy-egy szerepre készülök, akkor semmi mással nem foglalkozom. A darabbal kelek, azzal fekszem és sokszor „Vele" Is álmodom. Nagy szerelem Melyik szerepemet szeretem a legjobban? Mindegyiket, de most csak a nagy szerelmeimet sorolom fel: „Courage mama", „Elektra", „Dulszka asszony erkölcse", „Távedések vígjátéké“ ,„A kaukázusi krétakör' és legújobban: „irma, te édes". Melyik műfajt szeretem a legjobban? Nem tudok választani! Színpad, film, rádió, televízió, hanglemez egyformán a szivemhez nőtt. Sokan ugyan azt hiszik, hogy az ének nálam csak valami, „kiegészítő sport". Nem, nemi Ennél sokkal többi A dzsessz is a szerelmeim közé tartozik. Most is állandóan tanulok énekelni. Néha mérgelődöm, amikor a rádióban a régi számaimat hallom, pedig annyi új van már azóta." Psota Irén a színpadról csak egy rövid lépést tett, és máris a filmfelvevő gép előtt „Tíz kiló arany" Psota Irén otthonában. állt. Csaknem két tucat filmje közöl vajon melyik a legkedvesebb? — Eldöntetlent XI Nem tudok válaszolni, pedig nagyon szeretek filmezni. Nagyon kedves élményem fűződik pl. a „Mese a tizenkét találatról" ofmfi filmhez. A szokványos kérdésre, hogyan jutott el idáig, hogyan lett színésznő, ezt válaszolja: — Kezdetben én is éppen olyan kisgyerek voltam, mint a többi — kezdte tréfásan. — Csak azzal a különbséggel, hogy én már csaknem pólyás koromban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, színésznő leszek! „Produkáltam" is magam folyton-folyvást. Szavaltam, táncoltam és lépten-nyomon énekeltem. Elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Azóta egyfolytában szerepelek ugyanolyan nagy kedvvel, mint gyermekkoromban. Persze, az akkori és a mostani játékom között sok különbség van, de az egyik igen lényeges. Elmesélem: Körülbelül tizenkét éves lehettem, amikor egyszer az Iskolai ünnepélyen József Attila Késel sirató című versét olyan hévvel és olyan nagy pátosszal szavaltam, hogy rosszul lettem a színpadon ... S most itt jön a különbség.: azóta akkor vagyok csak Igazán jól, ha szerepelek!
