A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-30 / 26. szám
ANDHE A nagy dolgokra hivatott ember egy szép napon kapta magát és nekilátott, hogy megváltsa a világot Nagy müvének kezdete szerencsés dátumra esett, mert a személyi kultusz jelszámolásának időszakában már éppen ezerkétszázadszor mondták ki aznap a jeketére, hogy: fekete! Ki-ki a maga posztján azon fáradozott, hogyan távolítsa el e korszak káros jelenségeit. Egyszerre csak egy nagy csobbanás vonta magára a jóhiszemű tömeg Ügyeimét. A nagy dolgokra hivatott ember, akit ezentúl röviden csak: „Andhe“ nek jogunk nevezni, akkor ugrott fejest a problémákba. /I szemlélőknek tetszett a bravúros fejes. Voltak, akik a gyönyörű ívelést dicsérték, mások viszont magát a vakmerő cseleményt. De akárhogy is vesszük, legtöbb ámulója a gyűrűző víznek akadt, amit Andhe fejese felkavart. A kőműves kezéből kiesett a tégla. A kortyantó torkán megakadt az dalt A számvevő abbahagyott egy fontos számtani műveletet. A szövetkezeti paraszt elengedte a kapanyelet, és mindenki ámulatból bámulatba esett. — Hát. ez igent... Ilyen még nem volt!... Ezt csak ő merte megtenni! . . . Ezt csinálja utána valaki! — rebesgették vallásos áhítattal a jámborok. A művészekben majd csak hogy meg nem fagyott az alkotó tűz. Főleg azért, mert Andhe fejese által támadt hullámok az ő munkaterületükre is behatoltak. Hogy az általános pánik mégsem tört ki, az annak köszönhető, hogy az élet nem állhat meg. bármily nagy zenzációk tejelik is el a figyelmet a mindennapi apró problémáktól. Először a lakásnélküli pisszegett rá a kőművesre, majd a kortyantó, hogy meg ne fulladjon, lenyelte az d ‘. Közeledett az elseje, a számvevőnek be kellett fejeznie a fontos műveletet. A paraszt kapálni kezdett, mert gyomosodott a szövetkezet cukorrépája. Szóval a többség napirendre tért Andhe vízkavaró ügye fölött. Egyesek azonban furcsaságokat sutyorogtak... — Aki így tud fejeseim — mondta az egyik —, annak nem lett volna szabad megvárni, amíg posványodni kezd a víz! — Aki nagyot akar, annak nem csak tudni, de merni is kell — így a másik. — Az — Andhe-féléknek olyan magaslatot kell elérniük, ahonnan ki lehet lesni az alkalmas időt és helyet, hogy mikor és hogyan lehet ugraniI -— S ez az óvatos leselkedés nem minősíthető-e bizonyos fokig gyávaságnak?! — vélekedett a harmadik. — Mert, ha a veszélytelen idő és hely már biztosítva van, akkor milyen kockázattal jár a vállalkozás, amivel Andhe a tömeg csodálkozását felkeltette?!.. . — Zöldfülű szajkók — csapott le a tereferélőkre Andhe barátja, miután a megszállottak között elegendő elismerést öszszetányérozott. — Inkább azon törnétek a fejeteket, hogy hogyan segítsünk Andhenek! Andhe barátjának hangvétele egy kicsit rosszul esett a vélekedőknek, de mert a kor szellemének stílusában volt megfogalmazva, így nem apellált ellene senki. Csak Andhe fiatal felesége, aki gyereket szeretett volna, ő csalogatta Andhet közelebb, mert állítólag: gyerek nélkül fabatkát se ér az élet! Andhe prüszkölt egyet és széles csapásokkal tovaúszott, ott hagyva asszonyát a reménytelen várakozásban. Az szipogott egy ideig, aztán elment, és megcsalta férjét a sarki fűszeressel. S mivel az asszonyka alapjában véve lelkiismeretes teremtés volt, rövid időn belül a válópert is megindította azzal a megindokolással, hogy gyermeke apjához akar férjhez menni. A baj, mint mondani szokták, nem jár egyedül. Ahogy Andhe tovaúszott a parton állók között régi falubeli pajtásai nyújtogatták a kapálástól megizmosodott karjukat, de Andhe nem ért rá kézszorításokra időt fecsérelni. Erre mit tettek a pajtások. Keszegoldalvást fordulva gyönyörködni kezdtek a cukorrépában meg a tavasziakban. — Nem gondoljátok, hogy az én jelenlétemben nem illő ilyen Nyár — Mészáros József felvétele prózai dolgot művelnetek? — sziszegett rájuk. De mert mindért második szót latinul vagy görögül mondott, senki sem értette. Hazamentek hát és kidobták a szövetkezetből a régi basáskodó elnököt, s választottak helyette egy megfelelőbbet. — Ez a sorsa minden magamfajta embernek, — görbült le a szája Andhenek —, még a gyerekkori barátjai is elfordulnak tőle Indulatos csapásokkal a művészek és műkedvelők felé vette az irányt. — Szervusz! Szervusz! — üdvözölték kitörő örömmel, s hogy kedvében járjanak, az övéhez hasonló ugrásokat mutattak be, hangsúlyozva, hogy ezt a formát „Andhe ugrás"-nak hívják. Először a fiatalabbja mutatta be tudását, de aztán már az öregek közül is alig akadt, aki rá ne szánta volna magát egy-egy óvatos ugrásra Andhenek feltűnt, hogy ugrás után az ugrók kivétel nélkül mindnyájan milyen gyorsan iparkodnak ki a víeből Szóvá is tette észrevételét. — Tudod, te Andhe — világosította fel őt egy higgadtabbnak látszó író —, nekünk nem csak az a célunk, hogy fejesezzünk, de az is, és főleg az, hogy minél előbb kint legyünk a vízből! Erre tanítjuk, oktatjuk egymást Ha érdekel, jogi össze velünk, és mire a víz újra megtisztul, együttes erővel egy olyan bátor jellegű tiszta stílust alakítunk ki, hogy a világ is szájtátva bámul majd ránk. — Gyere, mutass nekünk utat, te lánglelkű apostol — kérte egy réveteg tekintetű fiatal költő. — Nekünk is, nekünk is! — rimánkodtak a drámaírók, színészek meg a népi együttesek tagiai. — Ügy kell a jó edző, mint a falat kenyér! — vallották a sportolók. Andhe pedig ahogy nézte őket, összefolyt előtte a tömeg Fiú. lány, sportoló, paraszt, kőműves meg a többi egy hullámzó, rikácsoló masszává változott Megdermedjen^ bámult. Annyira mozdulatlanná vált, hogy még a tisztuló víz is elsimult körülötte. — Mit kezdjek én ennyi dilettánssal, ennyi analfabéta hülyével?! — suttogta maga elé. S amint kiábrándultán a vízbe tekintett, meglátta saját magát. — Végre egy ember! — kiáltott fel uiiongva. Majd, mintegy önmagába menekülve, alámerült és elveszett. 9
