A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-20 / 3. szám
GYÜRE LAJOS: Este Mint lusta macska, közeleg az este. Ajtó nyikordul, és szitál a fény, ráhull a nyújtózó úttestre, s megpihen a kerítés léchegyén. Hunyorog az este. És a téren sápadt neonok alatt vetkőznek a fák, a bokrok, s csupasz-ledéren kínálják testüket a fázós ősznek. A szomszéd most tér a ház elé éppen, Dünnyőgő Zetorja fülig sáros. Öt magát is beverte egészen ez a csupasár kerekes táltos. De kicsi fiának ez mit sem számít, mert fődolog, hogy traktoron ülhet. A kormányon egyet-kettőt rándít, s hozzá szájával nagyokat brünget. A falnál két öreg régi ködmönökben, cimborákat idéz — a holtakat; és mondják: bezzeg a mi időnkben! S szavuk a Piavénái ottragad. Rádió zümmögő zenéje száll, televízor íves lángja lobban, és mint simuló, puha meleg sál, vacsora illata leng a házsorokban. Koccan a tányér. Szómorzsát hullat a fogatlan szellő; kulcs csikordul; a párnákban felverik a tollat, - és a fáradt test fal felé fordul. Kiss Sándor rajza ZALA JÓZSEF: -Toldom a nappalt Az idő még csak hajnali három, álmatlan fekszem jól vetett ágyon. Csupán az óra ketyeg a csendbet ezer gond zsibbad minden idegben. Ez fejezetien, amaz se készen, tennivalómat hiánnyal végzem. Higanyt rejthetett belém a bábám, nem is keresem, meg se találnám a higgadtságot, csendet és nyugtot. De jó nektek, kik aludni tudtok! Jutalmatok lesz a hosszú élet; én zaklatottan, gyorsabban élek. Két életre is bőven van tervem, hogy hajtsam végre egyetlenegyben? Népes családé már az én gondom; rövid a nappal, hajnallal toldom. / rssssssssssssssfssssss/sssffssssfssss*sssssssrssfsssssrffssf/s'rsssssssssssssssssssfsfs/rssss/sssssssssssssssjrssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssssfssssssssf-s/-ssssssfssss* — feleli Pista. — A járáson is tudnak róla, a nemzeti bizottság titkára is helyesli. Most már csak a taggyűlés van hátra Holnap este azt is elintézzük, úgyis meg kell tárgyalnunk az aratási és cséplési munkákat. Szász Pál elégedetten bólogat, aztán körülnéz: — Helyes... Hanem tudod, hogy tetszik nekem ez a vidéki? Igazán kedvemre való! . ., Nagyszerűen megoldották az ideiglenes kacsafarmot. Az a traktorista meg tudod mivel dicsekedett? A kultűrházzal! Amennyit az magyarázott, nem közönséges! Pista elmosolyodik: — Egy ilyen... ilyen dohányszárítócsűr félét alakítottunk át. Lényegében már elkészült, csak festeni kell, meg padlózni Nem tudtam padlódeszkát szerezni. Mindegy, őszig így is ellesz, addig majd csak sikerül. És a televízióról nem szólt semmit? — Dehogynem! Átkozza a javítókat, hogy még mindig nem jöttek ki. Azt mondja, fülönfogva húzom ide, de vasárnapig készen kell, hogy legyen, mert valami nagy mérkőzés lesz! ... Kedvelik a fiatalok, ugye? — kérdi Szász. — A fiatalok? — neveti el magát Pista. — Még a hetven évesek is! Mikor felszereltük, tán ötvenen voltak ott, a következő este úgy megtelt a „kultúrház“, hogy alig lehetett megmozdulni! Igazán megérte az ötezer koronát! . — Pista feláll. — Hanem elmehetnénk... A füvet néztem meg, hétfőn hozzáfogunk a kaszáláshoz. Most már Szász is szakértő szemmel vizsgálja a rétet: — Lehet kaszálni... Ügy látom, jó minőségű széna terem itt... Csak sikerüljön eső nélkül betakarítani! — mondja és ő is feláll. Most látszik rajta, hogy milyen fáradt, gyűrött az arca. Pista szóvá is teszi: — Igen, igen megviselte az utazás, Pali bácsi. — Az is, meg más is! — No, csak nem a pohárba nézett megint? — Hát, tudod, Pista fiam, egy-két barátom- azért volt, aztán az este egy kicsit búcsúzkodtunk. Nem akármilyen búcsút csaptunk, gondolhatod. A motorra esik a pillantása. — Itt jó szolgálatot tesz, ugye! Jó, hogy megvetted! — Jó . .. Neki köszönhetem, hogy öszszehozott bennünket... — Jól mondod... — feleli Szász az eget kémlelve Látszik rajta, hogy vala hol másutt jár a gondolata. — Csinos az a tanítónő, Pista? — Miért kérdi? — Csak úgy ... eszembe jutott... — Hát... fene tudja ... Van benne valami... Nem is annyira szép, mint... Nem tudom, no ... Különben majd meglátja! Szász ismét más témába kap: — A motorról jut eszembe: nekem is kell vennem egy kerékpárt. Ügy látom elég nagy a határ, térdig járhatná az ember a lábát. — Az nem lesz rossz! — mondja Pista, miközben berúgja a motort és fejével maga mögé int. — Tessék foglaljon helyet! Szász a fiatalember fülébe kiabál: 1— Aztán óvatosan ám, ne hogy le pottyamak valahol! A széna betakarítása még be sem fejeződött, már megkezdődött az aratás. Kaszáláskor, meg petrencézés után volt egy-egy kiadós záporeső, azóta olyan a hőség, hogy egyálló helyben is izzad az ember. Béres Tibor kötőgépe rögtön az első napon eltörött. Káromkodva huzattá a javítóműhely elé: legalább fél nepot igényel a javítás. Szász Pál egyre otthonosabban érzi magát a faluban. Kezdi megismerni az embereket, s mind nagyobb önállósággal irányítja a munkákat. Kezd visszatérni régi jókedve, s itt-ott elviccélget. Közben a tanév is befejeződött. A tanítónő az utolsó írásbeli munkákat végzi, hogy aztán szép csendesen lelépjen. Valamelyik nap Krnosík állított be hozzá: — Szeretném valamire megkérni. — Tessék. — Bár csak most kezdődött az aratas„ lassan felkészülhetnénk a végzési ünnepélyre. — Hogy-hogy? — tárulkozott kerekre a tanítónő szeme. — Ogy gondoltam, hogy a tánccsoporttal tarthatná egy-két próbát és hát az iskolásokkal talán valami komolyabb műsort taníthatna. — Hazamegyek — mondta a tanítónő ridegen. — Nekem is jár a szabadság. — Igen ... Szóval hazamegy? ... Hm, pedig a múltkor azt mondta, hogy itt tölti a nyári szünetet, legalább i s a nagyobbik részét, meg hogy talán a jövő tanévre is itt marad?! — Az akkor volt! — felelte a tanítónő. '— Aztán megváltozott a tervem! Folytatjuk 13
