A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-23 / 25. szám
Nem az Eteregyéjszaka mesevilágának legendás tengerészéről szál ez, az írás, csak annyi közöttük a hasonlatosság, hogy mind a kettő a tenger szerelmesé. A dtófák zöld ernyője alatt megbúvó falusi ház kapujában Ingujjra vetkőzve, széles mosollyal vár bennünket Stefan Novák, a Plontjr óceánjává tengerésze, a Hét Olvasóinak régi Ismerőse, akt egy kts Időre hazatért családjához Vtnodolra, hogy kipihenje a hosszú tengeri út fáradalmait. — Pihenésről szó sem lehet — mosolyog és beljebb Invitál a hüvö.s konyhába, — Tegnap ts kukoricát kapáltam. Segítek az asszonynak a szövetkezetben. — És a felesége mit szól, hogy ilyen ritkán látogat haza? — Tesszük fel a kényes kérdést. — Bizony nem örül —vallja be őszintén, — Három éve tárom a tengert, azt szeretné, ha már végleg Itthon maradnék. De most, amikor augusztusban új hajót kapunk, csak nem maradhatok el a társaimtól — mondja szinte mentegetőzésképpen .. V — később talán, ha megöregszem ... Meg aztán már családi hagyomány: az öcsém ts tengerész, 0 már hamarább megszerette a tengert, mint én; a fiam ts tengerész szeretne lenni, ha megnő! Nem hasonlít a regényekben megrajzolt tengerésztípusokhoz. Vékony csontú, törékeny az alakja, bajuszt, szakállt nem visel, ha zakót venne fel, Inkább falust tanítónak nézné az ember. Fényképeket terít szét az asztalon. — Kedves szórakozásom a fényképezés. Szolgálat után, míg a többiek a klubteremben sakkoznak, römtznek, vagy leveleket írnak, én lefüggönyözöm a kabint és filmeket hívok elő vagy képeket másolok. Egész kis laboratóriumom van a hajón. A társaim örülnek, különösen, ha róluk ts készítek felvételeket. Egy-egy képet hosszan megnéz és szemében élénk tűz lobog, ha tengerről mesél: • — A tenger sohasem egyhangú, sohasem unalmas. Csak annak az, akt stet, vagy akt nem tsmerl. Nálunk sohasem láttam olyan felhőket, és olyan sötétkék eget, mint az egyenlítő- tájékán, ahol a nap sugarat merőlegesen esnek a földre, s az ember nem látja a saját árnyékát. A déli partokon a zöld zöldebb, a kék kékebb, mint nálunk, ott minden oly rikító mint a vásáros bódékban. Tengeréizélet . — S ha viharba kerülnek, nem fél? — A félelmet Is meg lehet szokni. A tengerész munkája semmivel sem veszélyesebb mint a többi, a városban ts fejére eshet egy tégla az .embernek, a pilóta Is lezuhanhat és mégse hagyja ott á gépét. Szemében újra fellobban a tűz s talán már az új hajóra gondol, mellyel augusztusban kihajózik a nyílt tengerre. OZSVALD ÁRPÁD Mézoléi Naplemente Stefan Novák, felvételei Árboc é> tenger
