A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-16 / 24. szám
gg&s Kőkeszit is elhagytuk, s itt a következő megálló: Gyílrkl. Ján Zemanlk, a Dolina tárna egyik műhelytanácsának elnöke Gyürklből nősült. Magyar lányt vett el, s ő maga Is elég szépen beszél magyarul. Esküvő után apósától kapott telket, amelyen már csaknem kész lakóház áll. A mögötte húzódó mintegy 30—31 ár kertet egyrészt gyümölcsfákkal ültették be, a végébe pedig burgonyát ültettek. A gyümölcsöstől kezdődő területet ősszel a szövetkezet — se szó, se beszéd — felszántotta. Zemaníkot,' aki családjával a nagykürtös! bányalakótelepen lakik, váratlanul érte ez az Intézkedés. Hiába várta, utólag sem kapott semmiféle hivatalos értesítést, végzést. Végül tavasszal maga ment el a szövetkezetbe megtudni, hogy ml is történt, és miért történt. A szövetkezet akkoriban kapott új elnököt, aki még nem ismerte a szövetkezet ügyes-bajos dolgait. Zemanlk tudja, hogy mivel bányász s amúgy sem él Gyürkin, nem tarthat jogot 31 ár területű kertre, ha mellette szövetkezeti földek húzódnak, s kertje egy részének leválasztása a szövetkezet érdekelt szolgálja. A blrtokbavevésí módot találta sérelmesnek, önkényeskedőnek, s ebben Igazat kellett adnom neki. Mielőtt Gyürki első házalt elértem volna, az első szembe jövőktől Zemenlk apósa, Dánay Imre felől érdeklődtem. A véletlen éppen vele hozott össze, s egy barna-piros, energikus fiatalasszonnyal, a helyi nőtanács elnökével. Dánay bácsi nem nagyon örült az érdeklődésnek. — Ez a vöm ügye, a telek az övéké. Világéletemben nem volt földem, ezt az egykét holdacskát a feleségem örökölte, s akkor mindjárt a gyerekeknek adtuk, hisz többen vannak, öregember vagyok, a békességet szeretem, Janinak is mondtam, hagyja az egészet, mit ér vele, ha berzenkedik. Dánay bácsi álláspontját Is megértettem, de érthető volt a vejéé is. Az új szövetkezeti elnök, Petrezsél Sándor sem tudta fenntartás nélkül helyeselni a HNB elnökének, Kladiviknak és az előző elnöknek, GUannak az eljárását. Mindkettőjükkel beszéltem és beszéltem több emberrel is. Ez győzött meg arról, hogy darázsfészekbe nyúltam, személyi ellenszenvek, érdekkapcsolatok szövevényes hálójába, melyet a tények alapos Ismerete nélkül lehetetlen kibogozni. Annyi azonban kétségtelen, hogy az akkori vezetőség kissé önkényesen alkalmazta a törvényeket és rendelkezéseket, ,,kiskirály!“ alapon, ahogy mondani szokták. Ez az oka annak is, hogy a szövetkezet olyan gyenge lábakon áll. Petrezsél Sándor erős kezű embernek látszik, eddig egyik szomszéd község virágzó szövetkezetét vezette. Már az óriási előny, hogy nem helybeli, nincs „komája, sógora“. Nem könnyű feladattal bízta meg a járás, de megvannak a feltételei, hogy jó munkát végezhessen. Akadnak Györkinek derűsebb színei is. Ezt többek között Jantoskáné, a nőtanács fiatal, erélyes elnöknője képviseli. Nem szívbajos — mondta róla valaki dicsérőleg —, nem hátrál meg, ha az Iskolai ifjúság érdekeit vagy bármilyen igaz ügyet kell védenie, s nem sajnálja az idejét a hatáskörébe tartozó munkákra. Hampachelné nem is fiatal, nem is erélyes, mégcsak az egészsége sem kifogástalan, mégis ő a lelke, a mintegy négyszáz lakost számláló kis falu kulturális életének. Állandó kapcsolatot tart fenn a Csemadok járási titkárságával, színdarabokat tanít be, rendez, szerepeket másol, díszleteket fest, jelmezeket varr, összefogja a helybeli fiatalságot. Mosolygó, szerény asszony, a dicséretet mindig másra hárítja, s egyre csak azt hajtogatja, szinté mentegetődzésképpen: „Szeretem a fiatalokat.“ Az autóbusz visszakanyarodik velem újra Ipolyság felé. Változatos tájak, ' békés és forró hangulatú falvak, dolgozó, küzdő, megbotló, de azért mégis csak előre Igyekvő emberei, új ismerőseim maradnak mögöttem, akikre sokáig gondolok még azután is, hogy Palócország határát elhagyva megindul velem a vonat a mátyusföldi síkság felé. 7
