A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-26 / 21. szám
Panama a 21 amerikai köztársaság legflátalabblka, kerek 60 6vee. De ugyancsak a legkisebb is — «őrülete mindössze 74 470 km!, lakúinak száma 1 mUllú. Az Észak- és Dél-Amerikát Ssszekötú földnyelv legkeskenyebb részén (ekszik s a csatorna nélkül sohasem ffltt volna létre. Már a spanyol hódítóknak szándéknkban volt csatornát ásni az Atlanti- és a Csendesóceán kózött, de sem a spanyoloknak, sem pedig késóbb Kolumbiának nem volt pénze és mégkevéabé műszaki felkészültsége egy ilyen gigantikus terv megvalósítására. VégOl Ferdinand Lesseps, a Sznezi-csatorna tervezője és épftóje szánta rá magát a hatalmas vízi út megépítésére. Ezrek és ezrek akadtak, akik elkápraáztatva a nagy Lesseps nevétől, megtakarított pénzecskéjüket boldogan adták oda a Párizsban alakalt Csatornaépltó Társaságnak. Hat kamarán át vezet a nyugati tengeri út a Távol-Kelet felé — a Panama-csatornán keresztül. Egy-egy átkelés kb. 4700 dollárba kerül. A bevételt azonban — évi 40 millió dollárt — az USA vágja zsebre 4 Lesseps azonban átszámította magát. Itt nem száraz, sivatagos alföldön kellett végezni a munkát, mint Egyiptomban, itt hegyek at kellett robbantani és nagy szintkülönbségeket legyőzni a két óceán között; sárgaláz, dizentéria és az őserdő minden rémsége leselkedett az építők». Alig épült meg néhány száz méter a csatornából, amikor csődbe ment Párizsban a Csatornaépítő Társaság. S még nem árt véget a társaság elleni per-sorozat, amikor újra elnyelte a csatornát az őserdő. Panama lakossága erősen kevert. Látni kreolokat, mesztlceket, négereket, mulattokat, zambókat, indiánokat (fent] és ázsiai bevándoroltak leszármazottalt. — Ennek a fiatal lánynak jamalkaik, a nép nyelvén „chombók“ voltak az ősei De akadtak közben más érdeklődők. A századforduló idején már kolosszussá növekedett Egyesült Államoknak volt szüksége a csatornára. Washington felajánlotta Kolumbiának ' — Panama ugyanis 1900-ban még kolumbiai tartomány volt —, hogy saját költségén megépíti a csatornát, azonkívül a csatorna s egy tíz kilométer széles övezet tulajdonjogáért tíz millió dollárt fizet. A kolumbiai szenátus azonban visszautasította az ajánlatot. Theodore Roosevelt, az USA akkori elnöke dührohamot kapott. „Vissza a csatornát!“ — követelik a panamaiak Nemsokkal rá az Államok panamai konzulja utasítást kapott, hogy gyűjtsön össze egy> marok panamai szeparatistát, akik — megfelelő |utalom ellenében — hajlandóak forradalmi kormányt alakítani. Kiállították a csekkeket, s minden nehézség nélkül lejátszódott a „forradalom“. 1903. november 3-án egy bizottság Panama-Cltyben és Colonban kikiáltotta az ÚJ független köztársaságot. Tizennégy nappal a Stale Department által pénzelt és irányított felkelés ntán Panama aláírta a csatornaépítésről szóló egyezményt. S azóta Panama egyike a legértékesebb gyöngyöknek az észak-amerikai gyarmati imperializmus koronájában. Egy látszatra független köztársaság, melynek sorsát a Chase-Manhattan Bank, a hírhedt United Fruit Co. és a State Department tartja a kezében. A szerződés az újonnan alakalt áll&mot jogilag és ténylegesen télgyarmattá tette: a csatorna-övezet az amerikai katonai hatóságok közvetlen felügyelete alatt áll. Ami az ország fennmaradó részét illeti, Washington a szerződésben kikötötte a tetszés szerinti katonai beavatkozás, a törvényhozás ellenőrzésének Jogát és kivételes helyzetet biztosított az amerikai vállalatok számára. Ezért az USA évi 250 000 dollárt fizetett. Azóta a szerződést többször felülvizsgálták, a legelviselhetetlenebb kikötéseket törölték, a bérleti dijat évi két millió dollárra emelték (a bevétel kb. évi 40 millió). A félgyarmati státns azonban nem sokat változott.
