A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-26 / 21. szám
sekar összetévesztették e vüégtájakat, aztán mire rájöttek, azt mondták nekünk: „Ezen, sajnos, segíteni már nem lehet“ — magúkban meg biztos úgy gondolkodtak: „Így is jó lesz a falusiaknak.“ Láva módjára ömlött az elnökből a szó: Megnyílnak a zsilipek s a kritika szinte sodrásszerüen csapott rá a szocialista jelen tucatnyi pozitívuma mellett a falu fejlődését akadályozó kinövésekre. Szőnyegre került, mint már oly sokszor, a nem ew ízben visszautasított szövetkezeti kultúrház felépítésének ügye is. Ez a nyárasdiak legérzékenyebb pontja A szövetkezet irodájának falán évek óta ott lóg bekeretezve a „Nagy Álom“: a kultúrház terve. Nagy Álom, hát igen! Az utóbbi időben csak a gyakori bosszúság okozója. Hisz ha már nem lehet a nyárasdlakat a termelésben mutatkozó lemaradásai ugratni, elég, ha a rosszmájú látogató egy pillantást vet a falon függő tervre, s aztán csak annyit mond, hogy: „ti még mindig nem tudtátok megoldani?“ Ilyenkor a nyárasdi forróvérűek legszívesebben egymenetes boxmérkőzéssel intéznék el a vitát, de az az érzésem, hogy még a nyugodtabbaknak sem lenne az effajta megoldás ellen kifogásuk. — Ide hallgass.. .1 — pattognak Dömény János szavai. Érdekes, mintha szóról-szóra hallottam volna már e szavakat hetekkel ezelőtt, de azt megelőzőleg a Oseimadok országos közgyűlésén is ugyancsak Dömény János szájából. „Sokan az illetékesek közül kultúrházunk felépítésének ügyében nem gondolkodnak eléggé dialektikusán. Tudjuk mi is azt, hogy országos viszonylatban a gazdasági helyzet nem a legalkalmasabb kultúrházak építésére, hogy nem lehet a nadrágszíjat tálon-túl megengedni. Voltak hibák, kicsik és nagyok. Sőt voltak a paraszti élet szempontjából olyan egymást követő szűk esztendők, melyekhez hasonlókra öregapám sem emlékezne, ez is igaz. De nálunk Nyárasdom 1958-tól globálisan .43 százalékkal fokoztuk a termelést. Van, amiben megkétszereztük az 58-as eredményeket. Mi nem akarunk egy helyben állni, tanultaink kell és ezért szorgalmazzuk a kultúrházat. Tiszta, tágas helyiségeket, ahová okos szóra összülhet a falu népe.“ — Ügy jöttél be, mintha verebet fogtál volna — mondom az elnöknek —, most meg eleresztetted a problémák áradatát. Ha mindezt megírnám, az olvasók — mivel nem látlak a dolgok mélyére, mert egy nyúlfarknyi cikk erre kevés — még azt hinnék, egy elkeseredett emberrel hoztam őket össze. Dömény János a májusi esőverte messzi határt nézi. Ott áll az ablak előtt, háttal nekem, aztán lassan megfordul, szemembe néz s így mondja a feleletét. — Még hogy elkeseredett; az a fene, csak amolyan szókimondó ember. Tizenkét éve vagyok ennek a szövetkezetnek az elnöke, bizony a szókimondás hiányában már rég nem ülnék itt. Aztán meg, problémák csak ott lehetnek, ahol a régi paraszti „egyhelyben-topogást” az új élet váltotta fel. A problémákban mi is ludasak vagyunk. De, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát — ezt a közmondást magunk bőrén megtanultuk, meg azt is: Addig kell szót emelni, amíg idő van rá. Problémák? Majd megküzdünk velük. Nekünk vágyaink, céljaink vannak, dolgozni akarunk és... az az érzésem, mostantól fogva, már a mi hangunk is jobban hallatszik. — Mire vágynál a legjobban? — Ha a nap huszonnégy óráját meg lehetne duplázni. Sokan vagytok, akik mindig és kizárólag az elnökkel akartok beszélni. Pedig hát sokszor jobban tennétek, ha a tagsággal beszélnétek. A tagság véleményéből hűbb képet kapnátok a szövetkezeti emberek gondolkodásmódjáról. Nem is beszélve arról, ha esetleg őszinte feleletet szeretnétek kapni, arra vonatkozólag, hogy hogy áll a szövetkezet szénája. Mivel az öreg földünk forgáslassltásráa vonatkozó furcsa óhajnak eleget tenni nem tudtam, legalább a mondat másik óhaját igyekeztem teljesíteni. Megfogadtam Dömény János másik Javaslatát. így aztán a falut járva „a tagság beszédjéből” érdekes tanulságra jöttem: Ebben a szövetkezetben nemcsak az elnök használja az eszét, de a tagok Is. Lehet, hogy ez lenne sok éves sikerüknek egyik magyarázata? Ha igen, akkor meg Jó volna ha ezt mások mégis csak „lekoplroznák”! NAGY JENŐ Prandl S. felvételei (3). 7
