A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-19 / 20. szám
eTTjl Gyerekek a nagykOrtösi bányász-lakótelep iskolája előtt Felvételek: Novota (3), CTK (1) Indul a csillesor Tóth Tibor, az egyik szocialista munkabrigád vezetője A salgótarjáni szénmedence egyik messzefutó ága elér egészen Kékkó vidékére. A szénkitermelés első nyomaival már 1813- ban találkozunk. Hamvába bolt próbálkozás maradt, vagy a hozzáértő szakemberek, vagy a megtelelő tőke hiánya miatt. A módszeres megnyitási munkálatok csupán a (elszabadulás után 1946-ban kezdődtek meg, de teljes támogatásban az új szénbánya — hogy pe csak éppen életképes legyen, hanem nemzetgazdaságilag kifizetődő is — csupán a lebruári győzelem után részesült. Régi, kipróbált bányászemberek és fiatal lelkes technikusok fáradhatatlan munkájának köszönhető a Háj, Slatinka és Bukovec tárnák megnyitása. A kezdet nagyon nehéz volt, hiszen az ügyvitelhez hiányzottak a legszükségesebb épületek és a környéken nem voltak lakóházak. Az ország legifjabb bányája volt. Azonban az állam Jó anyának bizonyult, a közeli Nagykürtös község dombnak könyöklő hajlatában új város kezdett növekedni. Merőben elütő mindattól, amit addig azon a tájon látni lehetett. Háromnégyemeletes, minden kényelemmel ellátott korszerű épületek sora emelkedett, majd utcák, később tekintélyes negyed. Ezzel a bányászok legsúlyosabb gondja, a lakáskérdés megoldódott. Nőtt a bányászok száma, nőtt a termelés. 19SS-ben érdemesnek bizonyultak a magas állami kitüntetésre: megkapták a Munka-érdemrendet. Azóta a Dolina nevű új tárnában összpontosították az egész termelést. Ez a bányászok Munkaértekezlet és az adminisztráció számára egy . aránt nagy előnyökkel jár, mert Így nem fordulhat eló, hogy esetleg az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik. Az üzemi lap ezen a téren is nagy szolgálatot tesz. Mindenki pontosan tájékozódhat az egész üzem munkamenetéről, a problémákról, az összüzeml és egyéni eredményekről, esetleg hibákról. A lapnak magyar címe is van: „Bányász szava“. Azért találom ezt különösnek, mert egyébként az egész újság szövege szlovák, itt-ott egy rövid hir, vagy bükvers található magyarul. Evekkel ezelőtt már megfordult kezemben a lap, akknr még mintegy fél terjedelemben kb. 2 oldalon magyar nyelvű szöveggel jelent meg. Ez rendjén volt Így, hiszen a bányászoknak mintegy 70 százaléka magyar anyanyelvű. Az egyébként kitűnő Novota szerkesztő nem tud magyarul, de meggyőződésem, hogy az üzemnek nem Jelentene semmi különösebb anyagi megterhelést, ha segítségére adnának valakit, aki biztosítaná, hogy — mint azelőtt — a lap felerészben magyarul is megjelenhessen. A bányaüzem a tervet eddig mindig teljesítette. De az utolsó három hónappal, úgy látszik baj van. Az üzemi tanácson hallottak után elindulok, hogy utána Járjak a lemaradás egyik okának, de ez nem könnyű dolog. A szálak szétágaznak, s az emberek ilyesmiről nem beszélnek olyan szívesen, mint az eredményekről. De segítségemre jön Suhaj mérnök is, és Így nekiöltözve megindulok a bányafolyosón a mélybe, hogy egy jó órai ereszkedés, kapaszkodás, mászás, sőt vagy másfél kilométernyi vonatozás után eljussak Tóth Tibor szocialista munkabrigádjához. Bányászsisakra szerelt lámpák fénye imbolyog a nedvesen csillogó fekete folyosófalon. Csizmáink nyomán felszivárog a víz. Motor berreg, zaja elnyomja az emberi beszédet, a mozgás, léptek, munka zaját. Itt préseli, fúrja, vájja magát a barna szénbe a kombájn. Hát itt, a kombájn körül esett a hiba. Nem mintha a bányászok ellenségei lennének a gépesítésnek. Dehogyis! Hiszen a gép segítségével többet termelnek, többől keresnek és kevesebbet dolgoznak. Csakhogy az első próbálkozásoknál kiderült, hogy éppen ezen a szakaszon, a nagy alsó és felső nyomás miatt alkalmatlan a terep. A bányászok kézi erővel kb. egy méterrel mélyítik a folyosót s utána azonnal megerősítik a mennyezetet és az oldalfalakat. A kombájn viszont ha megindul, egykettőre túl van az öthat méteren, Így fordult elő, hogy a tetőzet megindult s 70—80 vastraverzet benyomott a földbe, ami többé nem lesz használható. Emberéletben nem esett kár, de anyagiakban annál inkább. Ez most mindenkinek fáj, csak az szolgál vigaszul, hogy a lemaradást rövidesen behozhatják a kombájn-üzemeltetés feltételeinek megjavításával. Elengedhetetlen egyben az is, hogy a bányászok, technikusok, de nem utolsó sorban azok a vezetők Is, akik ezt a munkamenetet irányítják, növeljék szakképzettségüket. Akkor nem fordulhat elő, hogy a felelősséget kölcsönösen egymásra hárítják, mint ebben az esetben is. Az emberi törekvés végül is győz minden nehézségen, amit a természet elébe állít, ha átmenetileg a termelés felfelé Ívelő grafikonja Itt ott meg is törik. Ez a jövőbe vetett bizalom érződik ki egy másik szocialista munkabrigád vezetőjének is minden szavából. Hegedűs István tizenkét éve dolgozik a bányában. 1958-ban felvették a párt tagjainak sorába, 1980-ban pedig már szocialista munkabrigádja élén állott. Csoportjában kiváló a munkaerkölcs, mert, amint saját szavaival mondja: „Odalent, munkaközben nem ismerek barátot, nincs pajtás. Főnt aztán megint más a helyzet, akinek pedig ez nem tetszik — mert akadt már ilyen is — az én brigádomban meg nem marad". Pedig ez a következetesség nem lehet mindig könnyű, hiszen nem egy régi, talán még gyerekkori pajtásával szemben kell alkalmaznia, mert nem csupán két fivérét nyerte meg a bányászatnak, de három unokatestvére, sógorai Is követték, s a falubeliekből is vagy negyvenen. Munkájuk eredményét most a faluban épült új telep, vagy ötven szép villaszerű ház jelzi. Így változtatta meg évek folyamán a fiatal bánya a vidék arculatát. Viszont, nem jellemző rá az, amit a legtöbb hasonló ipartelepnél tapasztaltam, hogy a környék sivár, a természet mintha visszahúzódott volna, már mesziről szürke salakhegyek, fekete por, kietlenség fogadja a közeledőt. A Dolina zöldellő, virágzó dombok között búvik meg. A természet lent és fönt egyforma bőkezűséggel osztja kincseit s a táj elbájoló szépsége, mintha biztatóan kiáltaná a tránák mélyéből felbukkanó, vagy oda éppen leigyekvő bányászoknak: Jó szerencsét! ORDÖDY KATALIN
