A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-28 / 17. szám

A várost ember számára a tavasz nem fotont megfogható valóságot. Talán csak azt veszi észre belőle, hogy a hosszú és kemény tél ntán meg­javult az idő, s hiába halogatta eddig, most már akarva-akaratlan el kell vinnie tavaszi kabátját a tisztítóba. Ha azonban kikéről a városból, váratlanul megcsapja a tavasz, az igazi tavasz lehelete, a magra váró lóid ősi, nyers és mégis édes Illata, s ügy érzi, hogy az ő ereiben is megpezsdül a vér, akárcsak a kitárulkozni készülő rügyeket ringató galy­­lyakban az újjászülető élet nedvei. . . Ilyesforma érzéseim voltak, mikor Komá­romból |Bvet megálltam Somorján, hogy egy kissé kinyújtóztassam az antóban elzsibbadt tagjaimat. Jártam már Itt néhányszor, ágy hogy nyomban a Korona elé irányítottam a sofőrt — ott bizonyára kapunk valami ha­rapnivaló!. Es Itt, Somorján, ebben a város­nak alig nevezhető kisvárosban találkoztam újfent a tavasszal. A Korona vendéglő falán plakát fehérlett. Szövege: A dolgozók 1. zenei tavasza. Az embert néha elbágyasztja, sőt el Is káblt|a a friss tavaszi levegő. Hlrtelenében az átlőtt eszembe, hogy egy kissé már talán sok is volt a tavaszból, s elszunnyadtam — hiszen zenei tavaszról már hallattam Prágá­val, Bratlslavával és egyéb, de minden­képpen nagyobb városokkal kapcsolatban, de zenei tavasz Somorján . . . ? Alaposabban szemügyre veszem a plakátot és Ismerős, sőt világviszonylatban is híres nevekkel találkozom: 1963. április 8-án — A Szlovák Filharmónia madrigál-kórusának koncertje, vezényel: Ján Mária Dobrodlnsk^. — Április 23-án — Budapesti művészek ka­marakoncertje. Ismét Ismerős, nagynevű mű­vészek: Kocsis — hegedű, Szendrey — zon­gora, Szabó — gitár. — Május 7-én a bra­­ttslaval vonósnégyes hangversenye. — Május 24-JSn Micbal Karín zongorahangversenye, dr. Tatjana Masarlková énekel. — Június 4-én a Szlovák Kamarazenekar hangversenye, művészi vezető Bohdan Warchal. Nem szalasztottam el az alkalmat. A pla­kát szerint ma, tehát április B-án 18 érakor kerül sor a Szlovák Filharmónia madrigál­­kórnsának hangversenyére. Meglepően nagy helyiség, s ami még meg­lepőbb — csaknem zsúfolt. Amint később megtudtam, minden Jegy elkelt, csupán, saj­nos az EFSZ dolgozói nem Jelenhettek meg — közbejött akadályok miatt. Megrendülve és meghatottan hallgatom a régi olasz, német­­alföldl, francia és angol mesterek szomor­­kás-vldám, életet-kOzvetftő, mindenkit egy­képpen megejtő Idillikus dallamait. Körülöt­tem kérgestenyerü munkásemberek, értelmi­ségi dolgozók, fiatalok és dérverte hajú ma­­gamkorabellek hallgatják magokról elfeledke­zetten, és ártve-érzőn a hivatásos művészek szárnyaló énekét. Csak ltt-ott rándul meg a hallgatók szinte áhítaton arca — a szomszé­dos Ivóból rekedt, borízű, pálinkamarta han-' gok hasítanak bele a szivzsongltó, örökszép melódiákba. Az átütő sikerű, végén néhány ráadással te­téztetek hangverseny után felkerestem Iro­dájában a rendezvény „spiritusz rektorát“, a somorjal Népi Művészeti Iskola ügybuzgó, csupaszlv igazgatóját, dr. Hudekné Mispál Ilonát, aki áldozatos munkáinkról a követ­kezőket mondta: — Az iskola megalapítása óta foglalkozta­tott bennünket a gondolat, hogy nem elegen­dő ha a növendékeinket csupán a tanterv előírta határok között képezzük, hanem mind őket, mind szüleiket és az anditlv művészet valamennyi kedvelőjét bele kell vonnunk a munkába és ezzel a zeneértők és kedvelők nagy táborába. Nem riadtunk vissza a ne­hézségektől — neki vágtunk. 1960-ban már a zeneművészeti főiskola hallgatóinak közre­működésével R. Schumann müveiből rendez­tünk nevelő hangversenyt. Ennek következé­seképpen megalakult a somorjal Népi Művé­szeti Iskola mellett működő művészetked­velők kőre, amely ma már több mint kétszáz aktív tagot számlál. E kör tagjai, valamint az iskola növendékei, zenei műveltségüket növelendő, eljártak Bratislavába operába, hangversenyre, ba­lettre. Megtekintették Bartók Csodálatos mandarinját, a Pillangó kisasszonyt, a Krút­­üavát, Rigolettöt, Traviatát, Szadkót, Igor herceget, Az eladott menyasszonyt, a Sze­­villal borbélyt, Kuszáikét, Eugen Onyeglnt és a Varázsfuvolát. Holnap április 9-én több száz Iskolásgyermeket viszünk tel' Brati­slavába Ján Cikker Jnro Jánollk c. operáié­nak megtekintésére. Nem maradtunk azonban csupán a zene passzív élvezete mellett. Iskolánk tanulóiból zenekart alakítottunk, amely diákhangverse­nyeket rendez mind Somorján, mind a kör­nyéken. Jártunk Felbáron. Légen, Bláhován, Csallóközcsütörtökön és Nagymagyaron. Re­méljük, hogy a kezdeményezésünkkel sok fiatalban felkeltettük a zene iránti érdeklő­jén Mária Dobrodlnsk? vezényel dóst. Áldozatos munkát végeznek a zenei kul­túra terjesztésében fiatal tanítónőink: Horá­­ková, Kalászné, Neméeková és Miklós Viola. Evekkel ezelőtt kezdtük s azóta — azóta sok mindent elértünk, de talán ennél töb­bet mond a krónika. Dr. Hndekné Mispál Ilona elém teszi az Iskola krónikáját. A krónika részben szöveg, részben fényképek gyűjteménye. Látunk itt kedves feúvételeket Jelmezes diák-karneválok­ról és rangos, hírneves művészek szereplé­séről. Járt itt a Szlovák Filharmónia fúvós­kvintettje, a világszerte ismert zeneszerző, Engen Suchoű, Margita Csészényi, Ján Had­­raba, Stefan Hoza, Anna Martvoüová, Fran- Jo Hvastija, Tibor Freio, Ladlslav Holoubek, és zenei életünk sok más kiválósága. Kisváros Somorja, tán fainnak se nagy, mégis olyan kezdeményezés és derék kul­turális munka színhelye, amilyennel nem mindenütt találkozunk. A napi sajtóban ol­vastam, hogy hasonló zamel rendezvényt szer­veztek Szlovákia magyarlakta vidékein So­morján kívül Léván, és Érsekújváron Is. Léve azonban, holott Jóval nagyobb város Somor- Jánál, lemondta a Zenei tavaszt. Kezdemé­nyezői bizonyára nehézségekbe ütköztek a megvalósítás során. Azonban nem volt nehéz­ségek híján Somorja sem. Az illetékes szer­vek vajmi kevés figyelmet fordítottak a ren­dezvény előkészítésére, zavartalan lebonyo­lítására és rendezőinek hathatós támogatá­sára ... ■ Ojra az autóban ülök. Sorban suhannak el mellettem a fanyar, gyantás szagú rügyeket nyitó fák, a kiboruló barna barázdák, a mag­ra váró és magtermó drága csallóközi föld. Érzi a tavaszt a föld, és magéreztem én is, a város lakója a dús aratást ígérő tavaszt Somorján. PÉTER LÁSZLÓ A szerző felvételei Szárnyal a dal Megérkeztek a somorjal Iskolások

Next

/
Oldalképek
Tartalom