A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-28 / 17. szám
Egy a számtalan bányáutBntetés közül: Lens-ban (Lotharlngla) 600C „fekete galamb“ dobok és kürtök hangja mellett vonnlt fel „Nincs pénz — nincs széni“ jelszóval. Az Imperialista „erőpollttkán“ és a dolgozók kizsákmányolásán alapuló tőkés világrendszer egyre átfogóbb, nyilvánvalóbb válságának lehetünk tanúi napjainkban. Sztrájkok, tüntetések forradalmak, felkelések földrengésként rázzák a kapitalizmus épületét világszerte. A szocializmus mint élő példa vonzza a kapitalista országok dolgozó tömegeit, öntudatos, szervezett munkásságát, amely ma már ereje tudatában sikeresen fel tudja venni a harcot az elnyomókkal. Példaként megemlítjük a nemrég lezárult franciaországi bányász-sztrájkot. Még februárban történt, hogy az állami kezelésben lévő francia szénbányák dolgozót szakszervezeti vezetőik útján szociális helyzetük megjavítását célzó követeléseket nyújtottak át a bányák Igazgatóságának. A bányász-szakszervezetek azonnal 11 százalékos béremelést, a 40 órás munkahét bevezetését és a nyugdíjkorhatárnak a föld alatt dolgozóknál 50 évre, a föld felett dolgozóknál pedig 55 évre való leszállítását követelték. Követeléseik nem teljesítése esetére általános sztrájkot helyeztek kilátásba. A kormány mereven elzárkózott a tár gyalások elől, mire március 1-én 200 000 szénbányász sztrájkba lépett. De Gaulle a sztrájkban alkalmat látott arra, hogy megtörje a szakszervezeteket. A sztrájk másnapján aláírta a bányászok katonabehívásáról szóló rendeletet. Az utolsó három évben tizenötször alkalmazta ezt a fogást és mindannyiszor bevált. Ezúttal teljes kudarcot vallott vele. A francia dolgozók egyemberként a sztrájkolók mellé álltak. Íme egy közvéleménykutatás eredménye: a nyilván „megszépített“ hivatalos adatok szerint Is a kérdezettek 79 százaléka elismerte a bányászok követelésének jogosságát és helytelenítette a kormány szociális politikáját. A 200 000 szénbányász sztrájkja nem maradt elszigetelt jelenség. A francia dolgozók széles tömegei szolidaritást vállaltak a sztrájkoló bányászokkal. Egyre-másra érkeztek a Jelentések más Iparágak munkásainak sztrájkjairól Is: hosszabb-rövldebb Időre beszüntették a munkát az ércbányák, a gáz- és villamosmüvek, az állami vállalatok dolgozói, a vasutak, a földalatti vasút, a párizsi autóbuszvállalat, a francia posta, továbbá egyes magánvállalatok alkalmazottal, a rádió, a televízió és a sajtó, sőt az atomkutatő központok dolgozói. A kormány igyekezett adminisztratív Intézkedésekkel letörni a bányászsztrájkot: a katonai behívások elrendelése után pénzbírsággal, börtönbüntetéssel, a szakszervezeti vezetők letartóztatásával s egyáltalán a sztrájkjog megvonásával fenyegetőzött. E fenyegetések éppen az ellenkező hatást váltották ki: a sztrájk most már kezdett hovatovább politikai jelleget ölteni — most már nemcsak bérharcról. Egy merlabachi bányászcsalád részletre vett rádióján Pompidoo miniszterelnök beszédét hallgatja. Április S ón, 35 napos győzelmes sztrájk ötén újra felvették a francia szénbányászok a munkát. FOTO: PARIS MATCH de az alapvető politikai jogok megvédéséről Is szó volt. A France Obaervatenr cikke szerint a francia bányászok sztrájkja egyúttal a francia kormány atomfegyverkezési politikája ellen is Irányult. A francia kormány ugyanis óriási összegeket költ saját atomerejének megteremtésére, s ezt a dolgozók terhelnek további növelésével, a munkások és alkalmazottak bérének rögzítésével kívánja előteremteni. A bányászok sztrájkmozgalma, s az ezzel kapcsolatos szolidaritási sztrájkok azonban meghiúsították ezt a törekvést. De Gaulle hiába számított arra, hogy kiéhezteti a bányászcsaládokat. A francia szakszervezeteken kívül a Szakszervezeti Világszövetség és a Nemzetközi Bányászszakszervezet Is megmozdult, s ez egyes országok bányászszakszervezetei, szolidaritásukról biztosították a sztrájkoló francia bányászokat. Anyagi segítségben Is megnyilvánult a világ dolgozóinak szolidaritása: többek között a Szakszervezeti Világszövetség 3000 fonttal, az angol bányézzazakszervezet 2B 000 dollárral segítette a sztrijkolékat. A francia kormány külföldről behozott szénnel próbálta csökkenteni az ország energetikai nehézségeit. Erre sztrájkba léptek a klkötómunkéiok és megtagadták a külföldi szén kirakázát. Szénhiány miatt több Iparág kénytelen volt beszüntetni a munkát. Most már Pompidou is, aki pedig kevéssel azelőtt nagy hangon kijelentette, hogy kormánya csak akkor hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, ha előbb a báayászok felveszik a munkát, kénytelen volt meghátrálnl és utasítást adni a tárgyalások megindítására. A 200 000 francia bányász sztrájkja végül Is a dolgozók győzelmével végződött. A 35 napos hősies sztrájk meghátrálásra kényszerltette a kormányt. Az egész francia sajtó a bányászok, a francia munkásosztály győzelmeként értékeli a sztrájk eredményét. „A kormány nem úszta meg a harcot súlyos sebek nélkül, tekintélye megrendült“, — Ismeri el a les Behoz, a francia nagytőke lapja és rámutat: a szakszervezeteknek a sztrájkban kikovócsolódott egysége döntó tényezőt jelent majd a jövőben. — ta — 5
