A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-07 / 14. szám

KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Anatol Fran­­ce-nak, a nagy gúnyolódónak egyik szellemes mondása; foly­tatása; vízszintes 39, 57, 86 és függőleges 1. 16. Kihalt fran­cia uralkodóház. (1328—1589- ig uralkodott). 17. Nép, Per­zsia őslakó i (névelővel). 18. Literátusok. 19. István Béla. 20. Kölykök. 22. Elektromos berendezéseknél a pozitív sa­rok neve. 4. Kiméi része. 25. Lint ikerszava. 27. Hódít ré­sze. 28. Azonos betűk. 30. Szlo­vákiai magyar költő. 32. Me­zőgazdasági munka. 34. Szü­lő. 36. Község a dunaszerda­­helyi járásban. 38. Nyomor fe­le. 43. Idegen női név. 44. Elektromotor forgó része. 46. Használja a fegyverét? 47. Idegen férfinév. 49. Görög be­tű. 50. Endre Nándor. 51. LNR. 53. Hasíték a ruhán. 55. Balti nép. 60. Római üdvözlés. 61. Állami jövedelem. 62. End­re Antal. 63. Nem ez! 64. Tar­tomány Spanyolországban. 67. Erdő fele. 68. Csak németül. 70. Levegő több idegen nyelv­ben. 71. Halom. 72. Olasz film­komikus. 74. Vissza: feltűzött haj. 76. Idős bácsi. 78. Nem­csak olvas! 80. Személyes név­más. 81. Fogoly. 83. UVA. 85. Üres forma (névelővel). 89. Alumínium vegyjele. 90. KEE. 92. Dél-szlovákiai város. 94. Mária becézve. 95. Angol he­lyeslés. 97. Nem kap! 99. Azo­nos betűk. 100. Étkező. 101. Szelídítetten. 102. Gyakori fér­fi-becenév (népiesen). 104. fejfedő (névelővel). 106. Mu­tatószó. 107. Antal István. 108. Pravoszláv szentkép. 110. Vé­dő. 112. A negyedik dimenzió. 113. Díszes. 115. Ilona becéz­ve. 116. Gé az első elemiben. 118. A mázolok. FÜGGŐLEGES: 2. Ligetfalu egyik részének neve. 3. Gyil­kol. 4. Segítségkérő jelzés. 5. Bőgő. 6. Vissza: erdőkerülő. 7. Franciaországi terrorszervezet (vissza). 8. Erdélyi, Magyar Közművelődési Egyesület. 9. Betű kiejtve. 10. Vissza: legna­gyobb költőink egyike. 11. He­verő. 12. Férfinév. 13. Vfzsz. 107. 14. Görög tengeri isten­ség. 15. Kenyatta kenyai sza­badságharcos előneve. 21. Terhet visz. 23. Folyó Ukraj­nában. 26. Nem ezt. 29. Ilyen hal a békaporonty. 31. Őszin­te. 33. Egykori mezőgazdasá­gi munkás. 35. A mozdony. 37. Vissza: férfinév. 40. Hiá­nyos szörny. 41. Eset betűi. 43. Originális. 45. Egy — Lon­donban. 48. Üres németül. 52. Kártyajáték. 54. Tűzhányó Szicíliában. 56. Morse-betű. 58. Szívesen németül 59. 1918-ig az egykori Dalmácia tarto­mány fővárosa. 60. Vízesedény (névelővel). 65. Sok betűi. 66. Az anyag legkisebb részecs­kéje. 60. Lapu-féle. 70. Erősen kíván. 71. Intő. 73. Forma. 75. Légzőszerve 77. Lágy. 79 Áb­rándozó. 82. Hideg, száraz szél a dalmát tengerparton. 84. Nem az erős! 86. Aki nem szereti az anyóst (névelővel). 87. Cseh kisváros, amelyet a 1 2 3 4 5 é 98 9 10 14 42[l314 45_ 16 11 18ír 19 SH20 21 j|||22 23 24 25 26 29 |28~ 30 31 32 33 34 35 3639 38 1 Hl39 40 41 X fi42 43 4445 • 46 49 V 4»H49 5oH51 52 53 54 Íg||55 56 5?58 59 60 61 62 63 6465 66 6? 6869 90 94 72 93 94 95 96 98 99 80 81 82 83 84 85 86 89— 88 99 V91 9293 94 95 96 9998 99 100 iöTj 102 183 ]ÍÖV105 106 109 108109 JSjí110 141 412 113 _JL 114 145 116119 gg|148 119 0 X■> _r s németek teljesen elpusztítot­tak. 88. Vízsz. 95. 91. Kelet­kező. 93. Éva becézve. 96. Száz szlovákul. 98. Igen Moszkvában. 101. Római hat. 102. Folyó Eszak-Itáliában. 103. Ünnepélyesen átad vala­mit a közhasználatnak. 105. Balti nép. 107 Vas betűi. 109. Üledék szlovákul. 111. ŐKL. 114. Spanyol névelő. 115. Im­re Sándor. 117. Tőszámnév. 119. Azonos betűk Beküldési határidő: április 14. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki Az előző rejtvény megfejtése: Szocialista kulturális forradal­munk során az irodalom és a művészet a széles népréte­gek életének múlhatatlan tar­tozéka lett. Kovács Béni feküdni ment), amelyek egy­­egy közismert téma, népballadai motívum megéneklései. Hiányzik belőlük az a korszerű, társadalmi érvény, amelyek el­fogadtatták például Bábi balladáit. így például a Kapor Rózsi a megesett lány bús története, de minden kortöbblet nélkül. A „Kérész Julis sokat táncolt" szép ballada, de megint csak egy álta­lánosan élő, sokat hallott tragédia meg­­verselése. Nem konkrét valóság. Talán paradoxként hat, ha azt mondom hát, hogy a népfi Dénes költészetében éppen realizmus nincs. S ez nemcsak balladáira érvényes. Az olyan szép versek, mint az „Egy parasztasszony sírkeresztjére" is ün­nepélyesen — hogy Dobos László kifeje­zésével éljek — tehát nem reálisan hat­nak. A már említett álló világképre legjobb példa talán mégis Zala József új kötete. Veres társadalmi mondanivalóra törése sikertelenséggel végződött, Dénes Györgyé egy régi szemlélet jegyében született — s Zala meg sem próbálkozik a társadal­mi mondanivalóval. Egyrészt ott is idillt lát, ahol komoly mondanivaló ígérkezik, másrészt a komoly, kínálkozó kor-prob­lémát (a paraszt-öregnek elmagányoso­dása) is elprivatizálja. S így lényegében szintén a „szemlélet" tovább élését segíti elő. Amikor a „költészet .harc a leve­gőért" (Rózewicz), az ilyen problémát­­lan verselgetés elten a kritikának okvet­len fel kell emelni a szavát. Ataglalt szemlélet azonban nemcsak a tartalomban, de a formában is kísért. Itt elsősorban elődnélküliséget, irodalmihatás-hiányt és korszerűtlenséget jelent. Elemzett költőink — Veres kivé­telével — szinte egyáltalán nem halan­dók tudomást venni korunk költészeté­nek új vívmányairól. S a hatás, Veresnél is csak Juhászig és Nagy Lászlóig mu­tatható ki. Dénesben Sinka, Erdélyi József s itt-ott valami magyarnóta íz (Sírja fe­lett szomorúfűz kócossága reszket — s fűnevelö csendes eső veri a keresztet) zavar. Zalából még ennyi hatást sem tehet kielemezni. Költőink, ha mást nem, legalább azt tudomásul vehetnék, hogy a szlovák folyóiratokban már hónapok óta folyik a vita a költészetről és fogalmazódik meg lassan, hogy mi a modern költészet. A szlovák fiatalok a metafora zászlajával jöttek (Stacho, Fel­­dek), de a cseh fiatalok már ezen is tovább lépve egy érdekes differenciált tárgyi költészetet művelnek (Sotola, Hanzlik). A sorrend itt nem véletlen. A sematizmus költészetének túltengő ob­­jektivizmusa természetszerűleg váltotta ki a fiatalok befelé fordulását, amely­nek legkifejezőbb költői eszköze a me­tafora. Ezt a befelé fordulást szubjekti­­vum felfedezés, majd természetszerűleg követi a magasabb fokú Sotola féle tár­gyi, problémás költészet. A mi viszo­nyainkban csak az idegesítő, hogy meny­nyire nem látják költőink ezt a forron­gást, mennyire nem igyekeznek költésze­tüket legalább ezen keresztül az európai költészet áramába belekapcsolni, „meg­tanulni" az európai poézis nyelvét Nem akarom, hogy félreértsenek Nem azt szükségétem, hogy költőink csakugyan megtanuljanak egy egyfajta kifejezésmó­dot, hanem azt, hogy a korszerű tudo­mányos és irodalmi műveltség vérükbe felszívódva alkotómódjukban feloldódjon, s így európai színvonalat érjenek el Ha a kisebbségi irodalmakról van szó, min­dig speciális helyzetet emlepetünk: saj­nos ez a speciális helyzet legtöbbször provincionalizmust és kisszerűséget jelent. Pedig éppen fordítva: speciális helyze­tünk kötelez. Művészetek és irodalmak találkozópontjában olyan többletre vol­nánk képesek bizonyos problémák tisztá­zása és értése mellett, amely más irodal­makban szinte elképzelhetetlen. S itt nemcsak közvetítő híd-szerepre gondolok, hanem egy olyan tudat kialakítására, amely már messzi távlatokat, gondolat­integrációkat hirdet Ide kívánkozik a Dénes kötetről folyó klubbeli vitában felvetődött alkalmi versek problémája is. Ilyenféle alkalmi vers különösen Veres­nél és Dénesnél található sok (Veres: Lenin, Partizánok, Ember a világűrben, 1919: Dénes: Prágában a Vencel téren, Tavasz, szabadság, öröm stb) Ezekben nem a téma az elhibázott, hanem az, hogy valóban csak alkalmi versek s itt is a fel készültséggel, a látásmóddal van baj. A világban minden maximálisan nagy és maximálisan összetett. S az, igazi mű­vész érzi ezt. illetve csak az képes át­érezni a nagyságot és összetettséget egy­­egy jelenségbe^, vagy helyzetben, s fejezi ki műveiben (pl. az anyaszeretet, vagy Kafka apa-komplexuma, Juhász Ferenc Apámja, de a Tenyészet országa is). Amennyiben a világmindenséget érezzük a legkisebb legjelentéktelenebb jelen­ségben is, akkor az már nem tehet alkal­mi vers, szóljon akármiről Ügy kell megírni mindent, hogy annak mélysége tegyen s érződjön rajta a végtelen Végére értem fejtegetéseimnek. írá­som nem tart igényt a végérvé­nyességre. Problémákat kell tisztáznunk, nézeteket kell elvetnünk, hogy irodal­munkban ne ismétlődhessen az elmúlt 15 év. hogy náhmk is kezdetét vegye egy tisztulási folyamat. TÓZSÉR ÁRPÁD

Next

/
Oldalképek
Tartalom