A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Hat héttel ezelőtt történt a dolog. Az üzemi bizottság évzáró gyűlése után. Mint újdonsült ÜB-tagnak, sokan gratuláltak kollégái közül Fekete László főmérnöknek Gépiesen szorongatta kezüket és mormolt valamit, ahogy az ilyenkor szokás. Utolsóként perdült eléje egy mézszőke, tuplrozott hajú leány. Agnes Homályosan sejtette, egyike a fehérköpenyes rajzolóknak. Birodalmukba csupán nagynéha látogatott el, és a szőke, barna, fekete fejek felett fáradt madárként suhant el tekintete. Ötéves házassága alatt megszokta, hogy egyedül feleségében, Mártában lássa a nőt. A többit legfeljebb megcsodálta, akár egy művészt kiállítási tárgyat, s ment tovább. Ót év után ekkor érezte először. hogy idegen hullámhoszszon új muzsika sugárzik feléje. Valahol megpendült egy húr és visszhangja lelkében gyűrűzött tovább. Holott voltaképpen semmi sem történt. Néhány semmitmondó szót váltottak, az élet folyt tovább. Am rövidesen megtáltosodott, akár az esőzésektől megáradt folyam, s tükre napról napra emelkedett. Mintha láthatatlan diszpécser irányította volna lépteiket; a következő napokban gyakrabban összetalálkoztak, mint az elmúlt években összesen. Üdvözölték egymást és ment ki-ki a maqa útján. Mégis, Fekete László vérében mind hevesebben dalolt egy távoli világ éteri zenéje. Lenyűgözte, nem tudta miért. Sodródtak a napok, mint őszi falevelek az árban. Felesége egyhetes jutalom-üdülésre a Magas-Tátrába utazott. Egybekelésük óta először váltak el egymástól hosszalidőre. A vállalatnál tréfás megjegyzések pergőtüzében állt, de lehullottak róla, mint a darahó az ereszről. Elhárította a szalmaözvegynek szóló szívélyes invitálásokat, kitért a sokat jelentő kacsintással tetézett célzások elől. Munka után hazasietett, szakkönyvekbe mélyedt, noha lelke mélyén sejlett a bizonyosság: most történnie kell valaminek Mártától levelezőlapot kapott. „Minden jó és szép, csak te hiányzol.“ Máskor talán elszorult volna a szíve — bár sosem vallotta be, mindig meghatották a szentimentális apróságok —, most szinte közönyösen tette léire. Ül dallam zsongta körül, és a havas ormok kiábrándító messzeségben törtek az égbe Tegnap ~a folyosón belebotlott Ágnesbe. A lány sietéstől kipirult arccal torpant meg előtte — Mérnök kartárs, négyszemközt szeretnék beszélni magával. Mikor szentelhet nekem néhány percet? Természetesen — nem itt az üzemben ... Az Idegen ritmusok vadul dübörögtek, szinte hangját, semhallotta. — Ma délután ... igazán sajnálom .. értekezleten vagyok, holnap ha megfelelne — fejbólintás — találkozhatnánk, mondjuk egy eszpresszóban — a lány ellenkező mozdulatára merészen hozzáfűzte — vagy esetiéi)... ha feljönne a la-A csemegekereskedésben septében bevásárolt — vegyes felvágottat, egy palack habzóbort, miegymást. — s feltolakodott a zsúfolt hármas villamosra. Most otthon rostokol, lesi karórajának lomha mutatóját. Hat óra múlt tíz perccel... Harsányan felsüvített a csengő. Ösztönösen felkapta a fehér telefonkagylót. A monoton tatá, ta-tá, ta-tá jelzés csúfolódásnak tűnt. Lecsapta a telefont és kirohant a szobából. Agnes. Az ajtóban, két bőrönd között, Márta szőrmebundában, kucsmával a fején. — Lacikám, csak nem ijedsz meg a saját feleségedtől? — csevegett fesztelenül Márta az elképedt férfihez és csókra JAKSICS FERENC RAJZA kősómra — a lány csillogó szembogarában beleegyezés parázslóit — gondolom, hat órakor __ Agnes mosolyt repített feléje, és fürgén elsiklott mellette, akár egy gyík. Azóta a várakozás lázában ég. Ma kibírhatatlanul hosszúnak tűnt a munkaidő. A sors még meg is ' fricskázta az ÜB elnök személyében. Öt perccel három előtt letelefonált, a szombati vezetőségi ülést ma tartják meg. mert az éjszakai gyorssal néhány napra Prágába utazik és dönteniük kell a szerelő műhely úf főnökének személyéről. Szerencsére az ülésen nem szaporították a szót, rövid eszmecsere után egy tehetséges fiatalembert javasoltak művezetőnek. A vitából, szokása ellenére, kivonta magát, csak a szavazásnál adott életjelt magáról. nyújtotta homlokát meg akartalak lepni, s amint látom, sikerült. Holnap járt volna le az üdülés, de éjszakára hóviharokat jeleztek a meteorológusok. Gondoltam, hát ha egyszer igazuk lesz, zűr támad a közlekedésben, kaptam magam, hipp-hopp jelültem a gyorsvonatra. Ugye örülsz nekem? Kibújt a bunda öleléséből, ruganyos léptekkel a konyhába irányított. Fekete László kábán ballagott mögötte a bőröndökkel, mint egy hordár. — Micsoda rendet teremtettél — csodálkozott el Márta. — Tudod, a társnőim ijesztgettek, olyan állapotban találom majd a lakást, mint földindulás után. Magyarázkodtam, az én férjem nem olyan, mint a többi, s kinevettek. Kinyitotta az éléskamra ajtaját. — Nahát — csapta össze kezét — te vagy a férjek királya. Arra is gondoltál, ha megjön utazástól elcsigázott aszszonykád, legyen mivel megvendégelned. De máskor ne vásárolj egy nappal korábban felvágottat — szólalt meg benne a háziasszony — nem használ neki. Persze, azért ne sértődj meg — vigasztalta az elszontyolodott férfit — a jóakarat megvolt benned, ezért sok puszit kapsz. Gyors mozdulattal levetette ruháját és kombinéban állt a konyha közepén. — Lemosom magamról az utazás porát, utána megoacsorázunk, és tv helyett beszélgetés lesz műsoron. Rengeteg mondanivalóm van, hiszen olyan régen nem láttuk egymást. Márta bélépeit a fürdőszobába, amikor csengetés törte meg a nyugtalanul hulámzó némaságot. Laci tétován lépkedett az előszobában. Ágnes. — Hová, hová, Lacikám — kacagott rá Márta — a telefon szólt, csacsikám — és becsapta maga mögött az ajtót. Laci füléhez ragasztotta a hűvös kagylót. — Halló, Fekete mérnök. Ügy tetszett, mérhetetlen távolságból érkezik a hang — Mérnök kartárts, itt Ágnes. Ne haragudjék, nem tudtam felmenni magához, látogatókat kaptam, elfőttek tanulótársnőim, hogy átvegyük a fövő héti vizsga anyagát. De telefonba is elmondhatom nagy kérésemet. Nem zavartam volna, ha nem tapasztalom a mérnök kartárson, hogy jóindulattal viseltetik irántam. Arról van -zó, hogy az ŰB holnap dönt az úf művezető személyéről. A felöltek között van a bátyám is, Székely Vilmos, rendes srác, és ha ön ... \ Laci hallgatót tartó keze lehanyatlott. A keraetőző dallamokat. mintha áramszünet ringta volna el. Először döbbent rá, hogy Ágnesnek vezetékneve is van. Székely... hol is hallotta ma ezt a nevet? Megvan, a gyűlésen, ő veszi át a szerelőműhely vezetését. A telefon mikrofonfából még hangtöredékek szűrődtek. Finoman, mint aki nem kívánja meqsérteni a túlsó oldalon beszélőt, a vtttára helyezte a kagylót. — Ki hívott? — kíoáncsoskodott a küszöbön a szappanillatú Márta. Laci erőt vett maaán és szinte vidáman válaszolt. — Téves kapcsolás. — Kapcsold rögtön ki a készüléket. ma este senki se zavarjon bennünket — lépett hozzá Márta és a nyakába csimpaszkodott — rettenesen hiányoztál. Uaue, én is neked? Laci átölelte a hozzá simuló karcsú testet, és a szenvedélytől elcsuklő hangon sóhajtotta: — Kimondhatatlanul! Ps úgy érezte nem hazudott ... Marton József: SfcHfcS «MÄ
