A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Eseménynaptár □ 1883. március 14-én halt meg Marx Károly, a tudományos szocializmus megalapítója és az 1. internacionálé megszervezője. □ 19S3. március 14:én halt meg Klemen! Gottwald, Csehszlovákia és a világ munkásmozgalmának kiváló dolgozója, a CSKP megalapítója, a Csehszlovák Köztársaság etsó munkáselnöke. □ 1828. március 16-án született Sxlavoson Pavol Dobálnsk? szlovák Író. □ 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték Jura) Jánoáibot, a szlovák nép hősét. □ 1938. március 18-án a Szovjetunió kijelenti, hogy katonai segítséget nyújt a Csehszlovák Köztársaságnak, ha a hitleri Németország megtámadja. □ 1828. március 20-án született Henrik Ibsen norvég realista Író. Mai számunk tartalmából: Komáromi séta Jókaival . 4 Ok és okozat (riport) . 4 Jénoiík- évforduló .... 8 A chavante indiánok földjén 18 Vita.....................................80 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gély Iván, Gyurcsik József, lőrincz Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkéxbesítő. Külföldre szőlő előfizetéseket elintéz: Pottovnl novinov? áfád, vfvoz tisku, Jlndfliská ul. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavóllalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dfj negyed évre 19,50 Kés, tél Övre 39.— Köz, egész évre 76.— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg ős nem küldünk vissza. K—21*31213 Hatodik éve látogatom foglalkozásból a zárszámadási közgyűléseket, de ez még nem történt meg velem. Nem kaptam ebédet, nem tessékeltek oda az ünnepélyesen megtérített asztalhoz, elnéztek fölöttem. Bezzeg régebben én voltam az első meghívott, az elnök, az agronémus és a cső portvazető úgy körülvettek az asztalnál, hogy abban semmi hiba nem volt. Megbámulták a koponyámat, a beszédemet meg nem győzték dicsérni. Tetszésüket nem titkolták, szimpátiájukat sem palástolták, szorongatták a kezemet, hogy te, Bokros elvtárs a mi emberünk vagy és okosan, helyesen szólsz arról, mi is tulajdonképpen a nagyüzemi gazdálkodás, s milyen jövő vár a parasztságra, ha szívével-lelkével erre az útra lép. Aztán ahogy jöttek egymás után az eredményekben, problémákban gazdag évek, úgy hidegedett el köztünk a viszony. A szövetkezet vezetői nem vettek komolyan, nem tartották személyemet érdemesnek arra, hogy gazdasági ügyekről tárgyaljanak velem. Szóvá is tettem ezt az elnöknek, aki őszintén, nyíltan kimondta, ami a szívén feküdt. — Azt mondod, Bokros elvtárs, elhidegültünk teled? — vakarta meg a fejebúbját. — Nem mondom, hanem látom, érzem, s ha legalább az okát tudnám. — Kíváncsi vagy ró? — Nagyon. — Mindig ugyanazt mondod. Ónjuk már. Okosabb, szakszerűbb beszédek kellenének. Mikor először álltái ki a pódiumra, meg másodszor, nagyon a szívünk szerint szóltál, hallgattunk tégedet szemrebbenés nélkül. Azt mondtad például, hogy a szövetkezés csak az első lépés, utána következik a nehezebb, a szívós munka, a tanulás, hogy szakértelemmel irányíthassuk ezt a nagy-nagy gazdaságot. — Hát nem jól mondtam? — Jól mondtad, csak sokszor mondtad, aztán mi azt látjuk, hogy megszívlelvén a tanácsot, tanultunk, téli iskolázásokon vettünk részt, megismerkedtünk az Üzemszervezéssel, de te lemaradtál, ismételed magadat. Nem védekeztem, elvből és funkcióból sem ellenezhetem az őszinte bíráló szót, de nem is fogadtam meg a tanácsát, hogy szedjem össze magam. No, még csak az kellene, hogy nekem, a járásnak, a szövetkezeti paraszt diktáljon. Annak az a dolga, hogy helyesen gazdálkodjon, nekem meg az, hogy irányítsam őket, Es hogyan irányíthatok? Lemegyek hozzájuk és lelkesítem őket. Ezen a zárszámadási közgyűlésen is beszédet mondtam, lelkesen, szívhezszólóan beszéltem, és mi lett az eredménye, megterítik az asztalt, megrakják jó falatokkal, de részemre pines tányér, nincs kés és villa, hogyan ebéd nélkül lehetséges ez? Nem néztem az órámra, mennyi időbe került a felszólalás, ez azonban nem Is lényeges. Járási küldötthöz méltóan vázoltam fel a gazdasági helyzetet, részleteztem a különféle termelési eredményeket az országban és a világban, s most mehetek haza ebéd nélkül. Pedig néha az ebéd többet ér, mint a zárszámadási közgyűlés, a jó sertéspaprikás valóságos orvosság a gyomornak ... Nézem a falatozó gyülekezetét és a számban összefut a nyál. Minek tulajdonítsam a mellőzést, a falatozásból való kimaradást? Megvárom az ebéd végét és félrehívom az elnököt. Kérdezem tőle, hogy ízlett a paprikás, ezzel figyelmeztetvén, hogy a legfontosabb személy nem foglalt helyet a terített asztalnál. Nem reagál rá. Parasztos tömörséggel csak annyit mond: — Megvót... — Mindenkinek megvót? — jegyeztem meg nyomatékkal. — Megvót, akinek megvót. Aki megérdemelte. — Ügy? En például még nem ebédeltem. Félórás beszédet mondtam, vázoltam az általános helyzetet... — No az nem sok vót. A felszólalását mindenütt elmondhatta volna, de sehol nem kapott volna érte sertéspaprikást. Kern vót abban semmi a mi szövetkezetünkről. — Országos és külföldi eredményekről számoltam be! Amire én emlékszem, hogy nálunk Csehszlovákiában a tojástermelés elég magas, de nem elég magas, mert a világban még magasabb. Es nekünk azt a legmagasabb szintet kell elérnünk.- Ilyeneket mondott, és a mi baromfigondozónk nem fért a bőrébe, olyan nevethetnékje volt. Az tudja, amit maga nem tudott. Ez azonban még hagyján. Azt is mondta, hogy a szövetkezethez való viszonyunk ne csak abból álljon, hogy lopunk. Összesúgtunk akkor és határozatba foglaltuk, hogy ilyen halandzsáért nem lesz ebéd. Nem a gyomorba kell itt adni, hanem másüvé, ne haragudjon az őszinteségért, Bokros elvtárs ... — Nem haragszom, én értem és támogatom a kritikát — türtőztettem magam, — Emlékezzék, mi megfogadtuk a tanácsát és tanulunk, maga azonban egyszer öntött fel a garatra és évek óta ugyanazt járatja ,.. ugyanazt a lemezt,,, Kezet sem fogtam az elnökkel, úgy megharagudtam rá. Elhagytam a közgyűlési termet. És ahogy bandukoltam a házak között, rájöttem, hogy nem az őszinte szó fáj, hanem valami más. Az ebéd, a párolgó, Ínycsiklandozó sertéspaprikás meg a borocska, ami minden ilyen alkalommal kijár, MACS JÓZSEF
