A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 9. szám
iamelyeket fáj kimondani Cél: a tömegeket megtartaniI A XII. Pártkongresszus megtanított, hogy kiváló eredményeink mellet merjünk nyíltan és bírálón szólni hiányosságainkról és sikertelenségeinkről is. Bár az alábbi szavakat igazán fáj kimondani, mágia idején való volt vita tárgyává tenni a Csemadok szervezetek működését ét feladataink teljesítését. Aid szorosabb kapcsolatot tart fenn a Csemadok szervezetével, az az utóbbi időben egyesületi életünkben bizonyos pangást tapasztalhat. Kezdjünk talán a kérdés boncolgatását azzal, mit is nyújt a Csemadok a tagságának? Hogy szervezetünk miből indult, minden Csemadok-tag tapasztalhatta: a semmiből. Művelődési otthonaink nem voltak, de ha akadt is valami kis üzlethelyiség, vagy üres szoba, nem volt mire leülnünk. Minden nehézség ellenére éltünk jogainkkal, dolgoztunk, kulturális rendezvényeinkkel egymás után léptünk a nyilvánosság elé. Természetes, akcióink hátterében mindig ott lebegett egy hátsó gondolat, hogy rendezvényeinkre nem szabad ráfizetnünk, és ha lehet, még pénzt is akartunk ezekkel szerezni a további munkánkhoz és szervezetünk, egyesületeink továbbfejlesztéséhez. Némely egyesületnél a hangsúly már nem is azon volt, hogy szépet és jót nyújtsunk dolgozóinknak, hogy a haszon mindenképen biztosítva legyen. Ezért folyamodott majdnem minden egyesület az erős műkedvelő színjátszó csoportok kiépítéséhez és hanyagolt el minden más kulturális rendezvényt, mely anyagilag nem biztosít olyan magas bevételeket. S az anyagi haszon szem előtt tartása bizony sokszor rányomta bélyegét az egyesületek színjátszó csoportjainak repertoárjára is. Előkerültek a sekélyebb színvonalú, ún. kasszadarabok, melyeknek mondanivalója a mának egyenlő a nullával, de biztosították az anyagi sikereket az erkölcsiek rovására. Sok meggyőző munkába és a központ nagy erőfeszítésébe került, míg színjátszó csoportjaink mnnkáját eszmeileg is, tartalmilag is a megfelelő irányba terelték. Mondjuk, színjátszó csoportjaink már megtalálták a helyes utat és ezen az úton haladnak, de mit nyújtottunk azoknak a tagoknak, akik nem tudnak a színjátszásban részt venni, vagy a kultúra más ága érdekli őket. Nagyon keveset. Kevés olyan egyesületünk van, ahol a kultúra más ágával tudnánk elfoglalni vagy szórakoztatni tagjainkat. Ha őszinték akarunk lenni, mi szórakozást, a szó legszorosabb értelmében nagyon keveset nyújtunk egyesületi életünk keretén belül tagjainknak. Vannak csoportjaink, ahol van televíziókészülék, ott azok köré csoportosulnak tagjaink, de a különbeni klubélet nem is a feladatunk. A kulturális élet minden más megmozdulása viszont munkával jár, akár a próbákat említem, akár a rendezvények technikai előkészítését. A munkától pedig az emberek rendszerint szeretik magukat távol tartani, különösen az ingyen munkától, mondván, hogy a munkából van elég napközben az üzemekben és otthon a ház körül. Ha pedig odaadó, kitartó munkával akar valaki hozzájárulni közös céljaink eléréséhez, annak idejét vagy a családtól, vagy az önművelésre szánt időből kell ellopnia. Az sem mindenkinél lehetséges, hogy hetenként kétszer-háromszor az egyesületben töltse estéjét. Csakis a független és szabad fiataloknál lehetséges ez, akik épen a legcsekélyebb számban tanúsítanak érdeklődést az egyesületi élet és a kultúra iránt. Az ifjúság kérdésével nem akarok bővebben foglalkozni, ez már több ízben vita tárgyát képezte különböző fórumokon. Szomorú tény azonban, hogy ifjakat beszervezni egyesületünkbe probléma. Az idősebbekről szólva pedig meg kell jegyeznem, hogy megfáradtak a rájuk nehezedő egyesületi munkáktól. Vannak olyan tagjaink, akik 100—150 fellépést számolnak tagságuk kezdetétől. A közönség körében is hangzanak el olyan kijelentések, hogy szeretnének már új arcokat is látni a fellépéseken, és sajnos, ezt kifejezésre is juttatják azzal, hogy egyre csökken a látogatottság rendezvényeinken. Ez a tény maga is eltávolítja tagjainkat az aktív tevékenységtől. Mi célul tűztük ki, hogy szórakoztatva fogjuk nevelni dolgozóinkat, de tudunk-e mi magunk is szórakozva nevelődni? Kell, hogy egyesületünk figyelmet fordítson a tagok szórakozására is, mert a közös szórakozás összetartó erő, kapocs, mely közösségeket fog össze. Kik tudják a tömegeket szorosan maguk köré gyűjteni? Csakis azok, akik maguk is valamilyen célért lelkesednek. Sokszor egyesületeink élére olyan emberek kerülnek, akik jóformán csak azért vállalnak tisztséget a vezetőségben, mert más nem akarja azt elvállalni. Ilyen esetben az illető munkája is csak kényszerűség és felelőtlen magatartásával nagyon sokat ronthat egyesületünk munkáján. Hogy várhatunk ilyen embertől odaadó munkát, vagy azt, hogy valakit is lángra gyújtson, ha ő maga nem ég belső tűzzel célkitűzéseinkért? Sok esetben egész egyesületek aktivitása bomlott meg azon, hogy az élre vagy nem megfelelő, vagy példát mutatni nem akaró emberek kerültek. Lehet, hogy sok problémát csak felvetettem és nem oldottam meg, ám ha már tisztában vagyunk a hibákkal és annak okaival, könnyebben távolíthatjuk el őket. DEÁK SÁNDOR, Losonc Valahogy így... A dunaizerdahelyl járás kultúrcsoportjainak vezetői február első napjaiban találkoztak Dunaszerdahelyen, hogy lemérjék eddigi munkájuk eredményeit, kicseréljék tapasztalataikat és felkészüljenek a következő rájuk váró feladatokra. A komáromi Magyar Területi Színház tagjaival folytatott megbeszélések s az előadásokat követő lelkes viták számos határozathoz vezettek. Az eddigi — évente rendszeresített — találkozókon kívül a jövőben tanulmányi kirándulásokat szerveznek a kultúrház vezetésével a komáromi Magyar Területi Szjnház próbáira, ahol közvetlenül megfigyelhetik majd egy-egy darab rendezését, módszereit. Még örvendetesebbek a dramaturgiai elképzelések. Az történt agyanis, hogy a találkozó résztvevőinek java része nagyon szívesen rendezne saját falujában irodalmi esteket, vagy szervezné meg az brodalm! színpadot. Ezzel kapcsolatban felmerült a probléma, Hogy jó lenne, ha az írószövetség egy ilyen jellegű mfisorfüzet-sorozatot Indítana. Ezáltal az egyes műkedvelő csoportok hathatós segítséget kapnának. Gondoljunk rájuk, és segítsük őket, mert vidéki kultűrcsoportjalnk színvonalát csak Így emelhetjük kellő fokra. TARICS JÁNOS 20 1963. február 2-án ülésezett a Népművelési Intézet és a Csemadok KB mellett mükódó dramaturglat tanács. A tanács munkamenetét Hatvant László Ismertette. A vita során megtárgyalták az ez évt Országos Szavalóversenyi s a Szocialista Dráma Fesztiváljának előkészítését. Képünk a tavalyt Csemadok-napok során készült.
