A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 9. szám
Ei a kép It otthon késiéit. Tripoliban iánkban legjobban a tetszését? — Maguknál úgyszólván minden saját gyártmány: a gyufától kezdve a legkorszerűbb gépekig. Nálunk viszont nem igy van, s nagyon szeretnénk, ha ldfivel nálunk, Líbiában is így lenne. .. KOPASZ CSILLA 17 A 2 ásztalon nagy halom újság hever. Bekeretezett aláhúzott cikkek hívják magukra az ember figyelmét. Szívesen elolvasnám valamennyit, de sajnos, nem tudok arabul. No, de van itt más újság is: blasz, francia, német, angol lapok sorakoznak, és oldalaikról Ismerős arc nevét rám. — Igen, ez én vagyok — mondja tört szlováksággal Mohamed Nüriddin, s nagynehezen megértem: az újságok arról írnak, hogy a huszonnégy éves líbiai operatőr — aki már csaknem a fél világot beutazta •— milyen sikert aratott. Ez eddig érthető, de hogyan került hozzánk ez a rokonszenves fiatalember? — Hát bizony nagyon nehezen — neveti el magát. — Ugyanis én vagyok Csehszlovákiában az egyedüli líbiai. Hálával tartozom a Csehszlovák Állami Film vállalatnak, amely lehetővé tette, hogy egy évet tölthessek önöknél tanulmányúton. Tudja, nálunk óriási szükség van szakemberekre. Azért lehetőségeink szerint mindent elkövetünk, hogy minél több tanult emberünk legyen, mert mindaddig angol, illetve amerikai érdekeltség lesz nálunk, míg nem Változtatunk ezen a helyzetén. Mohamed Nüriddin Kairóban végezte el a filmiskolát, s 1958- ban készítette el első dokumentumfilmjét. A líbiai filmgyártás még gyerekcipőben Jár, egész estét betöltő filmjük bég nincs. A fiatal operatőr aki egyben rendező ős forgatókönyvíró is — már eddig több mint száz rövid — és dokumehtumfllmet készített. — Remélem, ha tanulmányutamról hazatérek, rövidesen bemutatják majd hazámban az első egész estét betöltő filmet. Ha hazatérek ... ennél a szónál kicsit elborult az arca, láttam rajta: honvágya van. Mintha megérezte volna, mire gondolok. — Igen, mit tagadjam, szeretnék már hazamenni. Nem azért, mintha nem érezném Jól magam önöknél, ellenkezőleg. Mindenhol kedvesek, előzékenyek velem szemben. De érti,' mire gondolok? Néha vágyódom haza... — Felesége várja? Dehogyis. Szüleim és három húgom. Meg is írtam apámnak, hogy decemberben hazamegyek, bár útlevelem Júniusig szól... — ??? — Nem utaztam. Apám azt válaszolta, jól tudom, milyen nagy hiány van otthon képzett emberekben, s ha egyszer ilyen kitüntetés ért, becsüljem meg magam. Igaza van apámnak... Részt vettem a Jánoéik című szlovák film forgatásában, s februárban Prágába utazom, ugyanis ott forgatják az „Angelos trió“ egyes felvételeit. Szlovákul folyik a beszélgetés, s néha bizony elég gon-A libial vendég latinával, a Ja nojík című film operatőriével dot okoz, hogy megértsük egymást, sokszor adódik mulatságos helyzet, mivel Mohamed Nriddln még nem bírja tökéletesen a nyelvet. Itt-ott orosz szót is kever beszédébe, s bocsánatkérően magyarázza, ez azért van, mert oroszul tanul, nagyon komolyan, minden nap, mivel szeretne eljutni Moszkvába. Búcsúzóul még megkérem, mondja el, ml nyerte meg ha-Tripoli, Libia fővárosa
