A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-17 / 7. szám
3. képpen nem a Japánok, hanem az oroszok ellen Irányulnak... Két kons érv dobos és Groves tébornok így történt, hogy az Egyesült Államok elnöke elutazott Potsdamba a békéről tárgyalni és egyetlen szót sem szólt az atomfegyverről, amelynek felhógombája augusztus 6-án megjelent Hirosima felett. A Hirosimára ledobott bombát fedőnéven „Sovány emberinek, a Nagaszaklnak szánt második bombát pedig „Kövér ember“-nek nevezték. Az elkeseredett atomtudósok részéről szinte gyermeki és patetlkus kísérletek történtek a pusztítás megakadályozására. Mlelűtt Nagaszakl fölé elindult volna az atombombát vlvO repülőerőd, három, Tinian szigetén dolgozó etomtudós, Alvarez, Morrleon és Serber kieszközölték, hogy tudományos megfigyelések oéljából egy klsérőgőpen ők Is a város felé szánhattak. Míg a repülőerődről az atombomba hullott Nagaszaklra — a ktsérőgépből kihullt két konzervdoboz. A konzervdobozokban egy levél másolatai rejtőztek, amelyeket az atomtudósok Intéztek Segane Japán atomkutatóhoz, akivel valamikor együtt dolgoztak egy amerikai laboratóriumban. A három kutató természetesen nem tudta, hogy az Egyesült Államoknak nlncs-e még néhány bombája, s a levelek azért könyörögtek, hogy Sagen« eszközölje ki a Japán császárnál e gyors megadást, még mielőtt újabb atombombák bevetésére kerül sor... A repülőgépről ledobott konzervdobozokkal persze nem lehetett megakadályozni sem a hlroslmal és nagaszakl tOmeggyilkosságot — sem az amerikai atomdlpiomácla megszületését... Az amerikai kongresszus külügyi bizottsága előtt 1945 októberében, amikor még halált lehelt a levegő Hirosimában; két férfi ült: Groves tábornok és Oppenheimer professzor. A bizottság az atombomba ledobása utáni nemzetközi helyzet lehetőségeit vizsgálta. A két tanú nem nézett és nem is hasonlított egymásra, Groves virágzott, rengeteget és hadonászva beszélt, Oppenheimer Összetörtén, görnyedtem sápadtan ült a széken. — Uraim — mondta diadalmasan Groves —■, terveink sikerültek. A japánok november helyett már augusztus közepén megadták magukat. Egyedüli urak vagyunk Japánban és abban a helyzetben vagyunk, hogy diktálhassuk az oroszoknak a béke feltételeit a további évtizedekben. Oppenheimer felkapta a fejét: — Hogyan képzeli ezt, tábornok? Az atomfegyverek bedobásával megindítottunk egy fegyverkezési versenyt és kényszerítjük az oroszokat, hogy lépést tartsanak velünk. Véleményünk szerint két-három év múlva Moszkvának Is lesz atomfegyvere. Groves harsogva nevetett, s miközben a bizottság szenátorai Is mosolyogtak, a következő tOrténelemkOnyvbe Illő kijelentést tette: — Vegyék Jegyzőkönyvbe — mondta mutatóujjával hadonászva, — hogy tíz, húsz, vagy akár hatvan évig Is eltarthat, míg az oroszok atombombát tudnak gyártani. Ezt óu mondom önöknek, a Manlwttan-terv parancsnoka ... Oppenheimer azonban e kitörés után Is halk, megtört hangon tovább beszélt. — Sajnos, továbbra sem tudok önnel egyetérteni. És nem tudok egyetérteni mög néhány más dologban sem. Kértük Ont, legalább ehhoz járuljon hozzá, bogy röplapokat szórjunk le Hirosima és Nagaszakl felett, amelyekben figyelmeztetjük az életben maradottakat a sugárzás veszélyére. Még ezt Is visszautasították. Ekkor Groves tábornok egy másik mondattal Irta be magát az emberlsög történelmébe: — Nem kell olyan finnyásnak lenni, professzor. Különben Is azt hallom, hogy az atomsugárzás okozta halál kifejezetten kellemes tünetek között éri el az áldozatot... Oppenheimer tágranyllt szemekkel nézett e tábornokra, azután a kongresszusi, bizottság elnöke felé fordulva, halkan Így szólt: — Elnök úr, lemondok Los Alamos tudományos Igazgatói állásomról. Ezt a döntésemet természetesen hivatalos formában Is közlöm majd az Illetékesekkel. A bizottság elnöke hidegen Intett a gyorsírónak, hogy vegyék Jegyzőkönyvbe Oppenheimer lemondását, majd Így szólt a váratlan fordulaton meglepődött Groveshez: — Ogy gondolom, tábornok, a professzor döntését ön le esek epizódnak tekinti. A lényeg az, hogy az atombombárá tudjuk alapítani a háború utáni politikánkat,.. Baruch és Taller Alig néhány nappal Groves és Oppenheimer kongresszusi csatája után, a Fehér Ház elnöki dolgozószobájában Ismét Illusztris társaság gyűlt össze. Truman Jobbján ezúttal egy fiatalos arcú, sűrű, fekete hajú férfi ült: Teller professzor, aki évek óta Oppenheimer elkeseredett személyt és politikai ellenfelei közé tartozott, s az amerikai tudósoknak ezt ez áramlatát képviselte, akik minden erejüket és tudásukéit alárendelték a Pentagon terveinek. Kettejükkel szemben ült a díszvendég: egy barázdás arcú, cvlkkeras aggastyán, faiéban agy miniatűr nagyothellókószúlék dugójával. Az aggastyánt Bernard Berucbnak hívták, bankár volt ős egyik« az Egyesült Államok legnagyobb réz-monopolltáinak. Baruch majd harminc esztendeje bizalmas tanácsadója volt az amerikai elnököknek, s egyike Washington „szürke eminenciásainak“ ... Teller vitte a szót: — Miután önök természetesen tisztában vannak a legfontosabb eseményekkel, mindössze néhány tényre szeretném felhívni az önök figyelmét, amelyek, úgy gondolom, befolyásolhatják magát az atompolltlkát is. Az egyik, hogy megszerveztük azoknak a fizikusoknak és rakéta-szakértőknek az áthozatalát, akik Hitler fegyvereit gyártották, a V-l-et és a V-2-öt. Von Braun már mag Is érkezett. — Ez az, amit valami Jókedvű titkosrendőr „Paplrkapocs-hadmúveletnek“ nevezett? — kérdezte mosolyogva Truman. — Igen — mosolyogott vlssze Teller. — Magam sem értem miért, de ez lett ez akelő fedőneve. Mindegy, lényeg, hogy von Braun itt ven. A második és ennél fogva fontosabb tény az, bogy kutatásaink szerint az atombombánál sokszorta nagyobb pusztító erejű fegyvert lehet előállítani, viszonylag rövid Idő alatt. A fizikai részét nem részletezem, lényeg az, hogy nem ez atommag szőthesltásán, hanem az atomok fúzióján alapszik. Így tehát abszolút fölényre tehetünk szert — ha közben megfelelő atompolitikát dolgozunk ki. — Nyilván úgy gondolja, fiatalember — szólalt meg rekedt torokhangján Baruch, hogy minden eróvel meg kell akadályozni ez atomfegyver betiltását vagy törvényen kívül helyezését. Monopolhelyzetben vagyunk és ha ezt a monopolhelyzetet ki tudjuk használni, olyan feltételeket diktálhatunk az oroszoknak, amilyeneket csak akarunk... — Pontosan így képzeltem. Az ön elemzése bámulatra méltóan világos — hajtotta meg fejét Teller. Truman szólalt meg: — Ogy látom, a fővonalak világosak. Megkérném önt, Mr. Baruch, hogy ennek a szellemében dolgozzon ki egy részletes tervet, amelyet majd benyújtunk az Egyenült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. A tervet ez oroszok természetesen nem fogadhatják al, mert az a ml atommonopóliumunk állandósítását jelentené. Így ezután szabad kezet kapunk a még nagyobb erejű bomba gyártáséra. — Arra gondoltam, — szólalt meg tűnődve Teller — hogy nem lebetne-e újabb atombombákat robbantani kísérletképpen Mr. Baruch tervének benyújtáséval egyldőben. Ez figyelmeztetné az oroszokat és demonstrálná fölényünket. Baruób ellentmondott: Lélektanilag helytelen. Túlságosan kilóg a lóláb. Inkább azt Indítványozom, hogy benyújtom a Javaslatot, s miután ez oroszok visszautasították — akkor robbantsunk. — Ez az — vigta ré rögtön Truman. Így történt, hogy miután Mr. Baruch reszkető hangon beterjesztette az Egyesült Nemzetek Szervezetében azt a hírhedtté vált tervet, amelynek célja az etpmbombe betiltásának megakadályozása és az amerikai atommonopólium megőrzése volt a Bikini szigetek felett 1946 Júliusában megjelentek a háború utáni első amerikai atombombák halálos felből Megkezdődött a hajsza — a hidrogénbombáért ... (Folytatjuk)
