A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
nyúló magány megalkuvásra kényszeritette őket e téren. — Idősebb, negyven év körüli, molett asszonynak sem lennék ellene — fejtegette néha Karcsi, és elgondolkozva vakargatta hámlő orra hegyét —, csak ne legyen tűi kövér! Ügy érzem, egy hosszabb beszélgetés egészen felüdítene. Kissé meg is tapogatnám persze ...! Ennyi megalkuvás ellen gyér szakállű barátja komor hallgatással tiltakozott. A lányoknál mindig sikere volt, és még elméletben sem akart fejet hajtani az átmeneti szegényes körülmények hatalma előtt. Dacoskodott, mint aki ebben az egyben nem alkuszik. Nagysokára szólalt meg, halkan és megfontoltan. — Nem, ott azért még nem tartunk. Harminc év lehet a felső korhatár, és ahhoz Is ragaszkodom, hogy az illetőnek hibátlan fogsora legyen! Úgy nézett, mint aki kimondta az utolsó szót. Karcsi gúnyos hahotára fakadt. — Fogsor... hahaha ... a fogakra ne is gondolj, barátom, ne légy nagyigényű, mert az elérhetetlen vágyak megmérgezik az életet! Ne legyen kövér és kész ...! Aztán arról beszélgettek, hogy a legutóbbi kimenőkor hogyan csókolták meg a lányokat a kapuban, és hogy mi minden egyéb történhetett volna még, de mégsem történt, mert valami közbejött. .. Valami mindig közbejön, állapították meg tárgyilagosan és ebben egyetértésre jutottak; a döntő pillanatban mindig történik valami zavaró apróság ... Sokáig beszélgettek így lányokról és kalandokról meg nagy hódításokról, ahol azonban lényegében nem történt semmi, és nem Is történhetett, mert valójában nem voltak ők olyan nagy szoknyavadászok, mint amilyennek mutatták magukat. ., Később kibontották az élelmiszercsomagot, amit az autók hoztak — Konzerv, zsír, sajt — kenyér — elégedetlenkedett Karcsi —, no persze mint minden nap . ..! — Visszacsomagolta az egészet a papírba, lés méltatlankodva bedobta a tankba. Pokrócot terítettek a a rét üde gyepére és fürdőnadrágra vetkőzve, napozni kezdtek. Karcsi lapulevelet tett az orrára, hogy a gyenge bőrt védje az erős sugaraktól. Vedlett öszvér, morogta lustán magának. . . Hamar elaludtak. Arra ébredtek, hogy egész testük izzadtságban úszik, és tűrhetetlenül perzseli őket a nap. Tizenegy fel£ járt az idő. Mogorván tüzet raktak, megmelegítették a konzerveket és megebédeltek. A fakószakállú Ferinek váratlan ötlete támadt. — Felmegyünk délután a tüzelőállásba, megnézzük, hogyan lőnek a fiúk. Itt hagyjuk ezt a döglött tragacsot! Gyűlölettel és megvetéssel mérték végig a tankot, amely a maga nyolcvan tonnányi tehetetlenségével belepréselte őket a magányba. — Tyúkketrec! — folytatta megfontoltan a sértegetést bajuszkáját simogatva Feri. Méltatlankodva hagyták ott a megrokkant óriást. Az éleslövészetek tüzelőállásába, a domb tetején, zöld fenyőerdők között kanyar-' gott az út. A hosszú törzsű fákat alig érezhető, lassú szél zúgatta Fenn a dombtető terasszerű lapályán nagy a sürgésforgás Éppen lövészetre készülődik az üteg. Apró, csillogó fehér pontocska úszik a magasban, a repülőgép, amely a négy ágyú szántára célpontul szolgál. Az ágyúcsövek fenyegetően nézik a kék eget és a rádiólokátor ernyőjét mágnesként vonzza a magasban úszó, csillogó pon tocska. \ Senki ügy^t sem vetett rájuk. Leültek az erdőszélre. A repülőgép elszállt az üteg felett, nagy ívben visszakanyarodott és újból átrepülte. Ezek egyelőre még csak gyakorlór íülések voltak, hogyha a tüzelésre kerül sor, a gép betartsa az előre megszabott útirányt. Karcsi a rádiólokátor mögött felfedezett egy három lábon álló, bemére távcsövét. Nem állt mellette senki, ökölnyi üvegszeme mereven maga elé bámult a földre. — Gyerünk — ajánlotta felvillanyozódva —, nézzük végig a völgyet! Ez na yszerű mulatságnak bizonyult. A dombtetőről gyönyörű kilátás nyílt a völgyre, a rétek zöld csíkjaira, a fehér fonálként kanyargó utakra és sárga gabonatáblákra. Messze mesze, egészen a kis falu mögött terpeszkedő fennsíkig ellátott a szem, ahol újra az erdőborította dombkoszorú kezdődött. A távolság megtöri a szem erejét. Az egyik zöld tábla mellett apró fekete pontokat látsz mozogni. Mi lehet az? Nem tudod kivenni a ragyogó napsütésben, szemed nem ad nekik alakokat és a mozgásukat is alig érzékeli. S akkor belenézel a távcsőbe. A messzeségből egyenletes, nyugodt suhintásokkal dolgo-I Folytatás a következő oldalon.? X 13
