A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
Érdekesebb, mint egy regény — mondja Marika (}. Vlach jelvétele) Mai számunk tartalmából Tíz éves a MATESZ . . . 4-5-B-7 Egy ajiának három lánya . 8 Duba Gyula: Egy unalmas nyári nap (novella) . . 12—14 Villanás a sivatag felett . 18—19 Nádország ........................... 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyosületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. FSszerkesztfi Major Ágoston. SzerkesztAbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcslk Jázset, Lőrinci Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezsó. Szerkesztóság: Bratislava, Jesenskóho 8. Pantallók C-388, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, alóflzetáseket elfogad minden postahivatal ás levólkézbesítO. KRltSldre szóló eldflzelóseket elintéz: Poltovnl novinovf áfád, v}voz tlsku, Jlndfláská ni. 14, Pralia. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stárova 4. EKflzetésI dfj negyed évre 18,50 Kis, fái évre 39.— Kés, egész évre 78.— Kés. Késlratekat nem drzflak mag és nem kBldttnk vissza. K-08’31097 A remény Hruscsov és Kennedy levélváltása a nukleáris kísérletek kérdéséről, amelyet a világsajtó az elmúlt vasárnap folyamán közölt, a béke reményének meleg napsugarát lopta be az emberek százmillióinak szivébe. Érdekes, de egyben érthető is, hogy Ikedn japán miniszterelnök az elsők között volt, akik a szovjet kormányfő kezdeményezését üdvözölték, és még a vasárnap folyamán helyeselt Washington, valamint London is. Politikusok és újságírók, közéleti tényezők meg egyházfejedelmek nyugtázták örömmel a Szovjetunió nagy fontosságú, mondhatnák döntő fontosságú elhatározását, ám úgy véljük, hogy a világ közvéleménye igazi érzését mégiscsak az angol konzervatívok lapja, a londoni Daily Express — talán kissé patetikus megállapítása fejezte ki a legjobban, amikor így írt: „Hruscsov szárnyakat adott a reménynek!" Igen, Hruscsov valóban szárnyakat adott a reménynek, a békére vágyó népek azon reményének, hogy a példamutató szovjet lépést követni fogja az amerikai tárgyaló partner és így aztán a fellélegzett világ, megszabadulva az atomháború rettenetes veszélyétől, végül is elindulhatna az atomcsend felé. A legújabb szovjet diplomáciai offenzíva valóban frontáttöréshez vezethet az általános és teljes leszerelés kérdésében, amely a nukleáris kísérletek beszüntetése, a nukleáris fegyverek betiltása és megsemmisítése nélkül lényegében meg sem valósulhat. Az eddigi helyzet ugyanis kétségbeejtő volt. Ezerkilencszázötvennyolc októberétől, amikor is Genf ben megkezdődtek az atomleszerelési tárgyalások, csupán a nukleáris kísérletek beszüntetéséért több mint négyszáz gyűlést tartottak — minden eredmény nélkül. Négy év alatt számtalan megegyezési kísérlet bizonyult meddőnek, mivel a nyugati atomklub nem volt hajlandó megegyezni. Az amerikai delegáció zsarolt, előnyöket akart kicsikarni, igyekezett hátrányos helyzetbe hozni szovjet partnerét, aki pedig a béke érdekében, a megegyezés kedvéért számtalanszor mutatott hajlandóságot az ésszerű kompromisszumokra. Az amerikai diplomácia azonban az archimédeszi csavar törvényeit alkalmazta, azaz csak akarta alkalmazni: mindig újabb és újabb feltételeket szabott, többet és többet követelt oktalan módon és botorul, míg végül is a tárgyalások felett a bizalmatlanság légköre lett úrrá! Mint ismeretes, a legutóbbi időkig a földalatti nukleáris robbantások észlelési eszközei körül forgott a vita, amelyben ugyan a nemzetközi szakvélemények a Szovjetuniónak adtak igazat, ám a két nyugati hatalom ennek ellenére csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy a földalatti rob' napsugara hántások megállapításához helyszíni, nemzetközi ellenőrzés is szükséges! Es minél csökönyösebben ragaszkodott Washington és London a nemzetközi inspekció feltételéhez, annál inkább gyanús volt ez a követelés a Szovjetunió szemében, mégpedig nem ok nélkül, mivel a múltban és bizony a jelenben is a nyugati imperialisták minden lehetőséget felhasználnak kémkedésre! Ezért a Szovjetunió, természetesen ezeket a követeléseket, amelyek nem voltak éppen a leglogikusabbak — rendre el is utasította! A helyzet tehát valóban áldatlan volt, mindaddig, amíg a szovjet kormány meg nem kezdte új békeoffenzíváját. A karibi válság békés megoldása volt az a momentum, amely a nemzetközi problémák tárgyalás útján való rendezésének lehetőségét dokumentálta, és a Szovjetunió tovább már egy pillanatig sem tétovázott. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a béke politika kérhetetlen logikájának szószólója az optimizmus sebészkésével nyúlt a nukleáris robbantások beszüntetésének már mérges daganattá vált kérdéséhez, és hogy a nemzetközi megegyezéshez szükséges bizalom légköre kialakuljon, példát statuált, mégjiedig olyan példát, amely a karibi krízis során tanúsított bölcs szovjet magatartást is túlhaladta: beleegyezett abba, hogy egy nemzetközi bizottság évente 2—3 esetben helyszíni ellenőrzést végezzen a Szovjetuniónak azon területein, ahol a szovjet nukleáris robbantásokat végzik. Magától értetődik, hogy ezeket az ellenőrzéseket nem lesz szabad, sem lehetséges kémkedésre felhasználni és az úgynevezett atomcsend alapját a nemzeti észlelési műszernek kell alkotnlok. Most már a következő lépést Washingtonnak kell megtennie, hiszen minden attól függ, vajon hajlandó lesz-e Kennedy komolyan és őszintén folytatni a közeledés politikáját és fogja e akarni és tudni féken tartani a Pentagon vérszomjas tábornokait, na meg a profitért mindenre képes halálgyárosokat. Ha igen, akkor ez hatalmas lépést jelentene előre az atomleszerelés, majd az általános és teljes leszerelés terén is. Am nehézségek nélkül nem fog menni a dolog! Hiszen a New York Times cikkírója rögtön rámutatott arra, hogy az amerikai szenátusban, ahol az esetleges leszerelési szerződéseket hagyják majd jóvá, a hangulat szkeptikus. Az amerikai szenátorok egy része ügy véli, hogy a „Szovjetuniónak még további engedményeket kell tennie!” Egy azonban bizonyos, az első lépés már megtörtént és a világ békeszerető népei kikényszerítik az amerikaiaktól a második léjtést, még akkor is, ha ez a Wall Street dollárcápáinak, Párizs atom mániákusainak és Bonn Békerontó Páljainak nem tetszik. —-si^
