A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
M*A érték fel a hegyek közéi CdCd Nyáron Is szép a hegyek közt, hát még télenl Az örökzöld fenyők .hőlepte gallyal, a napsuga- 0 0 rak fényében megcsillanó milliónyi jégkristály, a távolban elvesző havas táj mozdulatlan szépsége, egészséges, üde, friss levegő és a szűzi hótakarön száguldó slzők vidám kacagása. A téli természetjárás szépsége sok hlvet szerzett, ma már kevés alföldi gyerek osztja Petőfi nézetét, hogy „Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregőnyes tájai Tán csodállak, ámde nem szeretlek s képzetem hegy-völgyedet nem járja.“ A rónák mai ifjúsága felment a hegyek közé, megszerette vadregőnyes táját. Sítalpakon járja a behavazott hegyoldalakat igen sok csallóközi gyerek, a Tátra téli szépségeiben gyönyörködnek a kassal, losonci, párkányi fiatalok. Megismerték a hegyek szépségeit, megismerték a téli sportok előnyeit, bátran száguldanak a völgy felé a versenyszánokon, sítalpakon. A Tátra szépsége éppen olyan elbűvölő, mint a Kárpátoké vagy a Bélái havasoké, a téli sportlétesítmények előnyeit éppen úgy élvezik a déli országrészek síkvidéki fiataljai, mint a hegyvidékek szülöttei. Megtört a jég, nem idegenkednek az alföldi fiúk, lányok a büszke bércek komor méltóságától. Amikor először jutottak el a Tátra fenséges hegyei alá, megborzongott hátuk a komor méltóságtól, a magasba törő sziklabércek ridegsé gétöl. Féltek a hegyektől, félték a sízéstől, .féltek a behavazott hegyoldalak meredekségétől. Aztán megtanultak a sítalpakon rohanni, megtanulták szeretni a hegyeket, megbarátkoztak az eget ostromló csúcsok komorságával. A múltban sokszor hangzott el az őszinte Indokolás: „Nem merek felmenni a Tátrába, félek a hegyektőll“ Am ma már egyre kevesebb az ilyen vlsszatorpanás, bátran futnak versenyt a tátrai széllel az alföldi slző süvölvények, a rónasági fiatalok vidám kacagása Is felveri a Kárpátok csendjét. — Gyertek fel ti Is, újabb százezreket várnak a hegyek! —ms— Képek: Prandl, Havran, Vlach, Mészáros Hólepte hegyoldalak
