A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
MARTON JÓZSEF \ 3C ibékilih ' Az üzemi autóbusz kényelmes tempóban döcögött a repülőtér felé. Irgalmatlanul tüzelt a nap, az utasokat mégsem Július forró üdvözlete bágyasztotta el, nem az lakatolta le nyelvüket. A tizenkét ifjúmunkás mértani pontossággal foglalt helyet egymással szemben. Hatan az egyik, hatan ‘i mási oldalon üldögéltek, és mindannyiuk fejében a r -mii röpgyűlés eseményei motoszkáltak A mai nap is úgy kezdődött, mint bármelyik hétköznao. A szerelőműhely dolgozói, a Pálos- meg a Kertész-brigád tagjai magukraöltötték munkaruhájukat és felvidultan tereferéltek, örültek a napsugaras, szélcsendes időnek. Reméltek, hogy a szeles napok okozta kényszerpihenő mával véget ér, és délután újból folytathatják az ejtőernyősugrásokat. A két brigád tagjai ugyanis kivétel nélkül a levegőtengerbe jártak fürödni. A brigádvezetők — akik a legidősebbeknek számítottak közöttük. noha éveik száma összeadva sem haladta meg a félszázat — nyerték meg a többi fiatalt a bátrak sportjának. Brtgádjáik nemcsak a munkahelyen hanem a honvédelmi szövetség repülőterén is vetélkedtek egymással, melyiknek tagjai érnek el jobb eredményeket a célugrásban, ki a legény a levegőben. Ma reggel néhány perccel munkakezdés előtt a művezető összehívta őket. Egy váratla . híi közölt. A Szovjetuniótól rendelt új gépek a vártnál egv hónappal korábban, tehát már a jövő héten megérkeznek Aligha gondolhatta volna, milyen vihart kavar fel szavaival. A" műhely ez idő szerint e"v nagy sorozat legyártásán dolgozott. A terv szerint négy hónap múlva kell elkészíteniük utolsó darabját, s azután átállítják a gépeket a következő megrendelésre Elsőként Pálos — egy vékonydongájú fiú, akit testi felépítése miatt mindenki csak „pergamenének szólított — kért szót. Amellett kardoskodott, hogy amint megérkeznek az új gépek, tüstént be kell állítani őket a régiek helyébe, ezek amúgyis régen kiszolgálták már az obsitot, és a különböző műszaki hibák miatt sok volt a gépállás. Az ellenlábas brigád vezetője, a hőrihorgas Kertész Sándor — barátai „colos“-nak becézték — másként vélekedett. Gyártsák csak le előbb a negyedévi előirányzatot az öreg masinákon s csak azután állítsák munkába az importált gépeket, Azzal érvelt, hogy az átállás sosem zökkenőmentes, váratlan nehézségek is felüthetik a fejüket, és szégyenszemre még nem teljesítenék tervüket. Szenved'lyes vita lángolt fel. A brigádtagok egy emberként vezetőjük igaza mellett törtek lándzsát. A sok szónak az lett a vége, hogy a két brig.'.dvezető — egyébként testi-lelki jóbarát — istenigajüket, és amikor előállt az autóbusz, amelyet az üzem kölc-önzött a honvédelmi sportolóknak, kiki a saját brigádvezetője oldalán telepedett le. Mikor az autóbusz lomhán bekanyarodott a repülőtérhez vezető bekötő úton és megpillantották a barátságosan integető légzsákot, még mindig mély hallgatásba burkolózva néztek farkasszemet egymással. * * * Az ugrókat szállító fűzöld „Ancsa“ türelmetlenül toporzékolt, mint egy szilaj csikó. A Pálos-brigád tagjai egymás után szálltak be a repülőgépbe. amarosan megkapták az engedélyt a felszállásra. SZIROTYÁK DEZSŐ rajza zában összeszólalkozott. A művezetőt megriasztotta a gyűlés elfajulása, s anélkül, hogy bármiféle érdemleges javaslat született volna, véget vetett a hangzavarba fulladt eszmecserének. Megkezdődött -a műszak. Az emberek szótlanul végezték munkájukat, még mindig parázslóit közöttük az ellentétek üszke. Amikor a munkaidő letelt, a két brigád tagjai külön asztalnál fogyasztották el ebéd-Pálos Géza annyira belefelejtkezett gondolataiba, hogy szinte észre sem vette, mikor érték el az ugráshoz szükséges magasságot. fsak amikor az ugratási parancsnok barátságosan megveregette vállát, szedte össze elkalandozott gondolatait, hogy összpontosíts n a célbaugrási gyakorlatra. Egy pillanatra felvillant agyában: kétszázötvenedik ugrására készül. A megszokott mozdulatokkal lépett most is a gép ajtajához, mint annyiszor korábban. Kishíján megfeledkeztem, hogy jubileumi ugrás következik — fordult meg fejében. A vezényszóra ellökte magát a gép ajtajától. A többiek talán semmit sem vettek észre, de rajta áramütésként futott át a keserű felismerés: egy mozdulatot elvétett, ám töprengésr. nem futotta idejéből. Mint búgócsiga az ostorcsapástól, teste pörögni kezdett. Amíg nem szabadul ki a pörgésből, nem nyithatja ki ejtőernyőjét... Kertész Sanyi a többiekkel együtt a bársonyos füvön heverészve figyelte a zuhanó pont útját. De a veszély előrevetett árnyéka egyből talpraállito.ta. Mi történt „pergamennel“, miért nem nyit ernyőt? A többiek is felugráltak. Társuk eljárása érthetetlennek tűnt számukra. Idegtépő pillanatok, alig néhány másodperce van a nyitásra. Megkönnyebbült sóhaj szállt fel ajkukról. Végrel Ogy tetszett, mégis kinyitotta az ernyőt, ezzel talán sikerül lefékezni a pörgést. Örömük korainak bizonyult s a következő pillanatban megdermedt ereikben a vér. A sokszínű ejtőernyő egyik szelete felhasadt, valamelyik tartózsinórja átvetődött a kupolán. Az ernyő síkos selyme összecsavarodott és kidudorodott májashurkaként csüngött a levegőben. .1 fiúk szívszorongva állapították meg, hogy a szokásosnál jóval kevesebb, mintegy huszonötméteres felület csökkenti csupán a hatalmasan felgyorsult esést. A hasernyőt „pergamen“, a hasernyőt — törtek ki a szavak Kertész Sanyi torkából. Pálos mintha meghallotta volna, automatikusan megrántotta a hasernyö zsinórját. A zsákot kihajította a nagy sugarú pörgés irányába Mindezt úgy végezte, ahogyan kell, egy pillanatra sem vesztette el hidegvérét. Újabb kellemetlen meglepetés várt rá. Nem csökken a zuhasás! Tekintette felriasztott madárként szárnyalt a magasba. Hasernyője folyondárként rácsavarodott a csak félig felfúvódott háternyő egyik zsinórjára. Verejtékes homloka mögött villámgyorsan cikáztak a gondolatok. Kétszer olyan gyorsan zuhanhat, mint normális körülmények között. A föld félelmetes gyorsasággal közeledett feléje, úgy tűnt, egy óriás kitát '* pofájába zuhan, amely hamarosan elnyeli. Nem szabad elveszítenem a fejem — biztatta magát — a legfontosabb, hogy szabályosan összezárjam a lábam ... * * * Kertész Sanyi a régi helyén állt, mintha a földbe gyökerezett volna. Izzó késként hasított beléje- a felismerés, társát halálos veszedelem fenyegeti. Talán száz méter választhatta el Pálost a földtől, amikor u
