A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-22 / 29. szám
VIKTOR ROZOV A jövő nemzedéke hatoljunk, meg kell magyaráznunk nekik, hogy életmódjuk mindenekelőtt saját ma-, guknak válik kárára, hogy a céltalanul eltékozolt ifjú évek nemcsak hogy soha vissza nem térnek, de egész életükön megbosszulják magukat. Ifjúságunk formálásának két forrása van: az első a felnőttek, akik nevelik az , , „ , ,, . , . . .... , ifjúságot — apa, anya, tanítók,-elöljárók Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy vás teljesen érthető mivel az Ifjúság nem stb & viseIi£ „ y flgymond)am ^ te, a pán programjába foglalt yalameny- akar megfer ozodni ezekkel a hibákkal lelösség felét. A másik forrás maga az nyi célkitűzést teljesíteni fogjuk, s húsz s igyekszik kiirtani okét. ifjúság; minden fiúnak és minden lányév alatt a kommunista társadalom hazánk- Ha azonban már a mai Ifjúságról be- nak kell értenie, hogy önnevelés ban reális valósággá változik. S mivel eb- szálunk hely elen lenne meg nem emlő-. n61kül °lnden nevelés’ lenlíetlen. övék ben a társadalomban főképp azok fognak keznünk arról a részéről, amely bennun-. tphát fpipi/iQ^o m*o5k fpIp élni, akik ma még fiatalok, szeretnék né- két felnőtteket nyugtalanít. Nem hallgat- “ i«i«iobbcg mas« leie. hány szót szólni ifjúságunkról. hatunk róluk már csak azért sem, mert „ kommunizmus mindenekelőtt új, köl-; Véleményem' szerint az új, fiatal gene- — legyen bár akármilyen — a mi ifjú- C^0ITMS em^>eri kapcsolatokat jelent. S haráció egyidejűleg született azokkal a Ságunk, a mi fiaink és lányaink s köte- zánkban már rég nem létezik az ember-; nagy jelentőségű újdonságokkal, amelyek lességünk, hogy gondoljunk rájuk, segít- n€k enr?e^ fjtaí ,val6 kizsákmányolása, életünkben a párt XX. kongresszusa után sünk nekik megtalálni a helyes életutat. ^em szabad léteznie semmiféle helytelen jelentkeztek. S talán éppen ezért vannak Hisz végeredményben nekik Is a kommá- kapcsolatnak az emberek között, semmiaz új nemzedéknek sajátos, szerfölött ki- nizmusban kell élniök. Csak sületlen szín- |yen terhelésen kívüli terüleien sem fejező, úí vonásai. Nekem ezek az ífj vo- darabokban találkozhatunk például ilyen J®8yen az , J az, ®ívtársl, szerelmi, csanások tetszenek. replikákkal: ládi. vasy bármilyen egyéb kapcsolatok Az idősebbek vezetése alatt épp ez az — ide hallgas, Ilja, ha nem változol ^ei ‘őete. ifjú nemzedék hajtotta hatalmába a szűz- meg, nem eresztenek be a kommuniz- Mindenki tudja, hogy egy baráti kol-: földeket s tör utat a világűrbe, építi az mus’ba! lektivában, ahol az egymás közti kapcso-: Irkutszki vízierőművet és az Abakan-Taj- „ , , latok bizalmon, figyelmességen és elv-: set közti vasútvonalat, népesíti be a kutársi áss ágon alapulnak a kollektíva min-: tat ólaimra tóriumokat és az üzemek csar- iff den tagjának tehetsége teret nyer, a közös nokait, ennek a nemzedéknek friss hangja TM«n£rr0’ ’an, oszl"ték le' gond örömmé változik és a munka eredszólai meg az irodalomban és a művészet- 8y nk’ nera lehet közömbös számunkra menyei kitűnőek. A barátság fcfgalma épp ben. Műveltség, lelkesedés a kommuniz- ma sem a lövő társadalom embere. az ifjú korban keletkezik, a leghűbb ba-; tnus építésében és meg nem alkuvás jel- Mint az mindig lenni szokott a nagy rátságok a gyermek és ifjúkorban szövődlemzik talán leginkább a mai fiatalokat, történelmi törések időszakában, az embe- nek. A barátságot az egész életen át meg- A műveltség az itjúság túlnyomó több- rek e®y része elveszíti tájékozódó képes- őrizni nagy művészet. És baráti körben’ ségének eltulajdoníthatatlan vonásává vált ségét, letér az útról, tapogatődzlk és té- élni nagy boldogság. Es éppen erre szó— sosem volt még a tudományszomj, az velyegnl kezd. Azt hiszem, a mi Ifjúsá- lítanak fel bennünket s erre vezetnek észbeli és szellemi horizontok tágítása gunkban is akadnak Ilyenek. Nekünk, fel- pártunk programjának szavai — „...az utáni vágy oly sürgető szükséglete a fia- nőiteknek kötelességünk elsősorban, hogy ember az embernek barátja, elvtársa és tatoknak, mint ma. Erről tanúskodik az ezeknek a fiúknak és lányoknak tudatáig testvére.” esti iskolák, a középfokú és fő ^szakiskolák, a munkásífjúság iskolái s a tanfolyamok hallgatóinak, a kultúregyetemek, a legkülönbözőbb körök és előadások, melyeknek még soha sem volt látogatóinak száma olyan nagy, mint ma. |ellemző főképp az, hogy a tudás utáni vágy a leggyakrabban nem gyakorlati jellegű, hanem épp ellenkezőleg, szellemi szükséglet. A nemrégiben találkoztam a moszkvai Lihacsov Gépkocsigyár kultúregyetemének dolgozóival s mivel most épp a munkásifjúságró! írok színdarabot, természetesen érdekel mindaz, ami összefügg a munkásifjak életével. Az üzem pártszervezetnek titkára elmondta, hogy a munkásifjak iskoláiba jelentkeztek azok Is, akik eddig ritkán látogatták — tudniillik a nehéz munkát végző fiatalok. Ezek a fiúk eddig nem jártak a munkásifjak iskoláiba, mert jól kerestek és nem látlak „reális“ hasznot a tanulásban. Most azonban beiratkozíak az iskolába éspedignem azért, hogy foglalkozást változtassanak, hanem tudásvágyból', hogy ne érezzék magúdat elmaradottaknak. Én mint író különös örömmel látom az ifjúság nagy érdeklődését az erkölcsi, etikai és esztétikai kérdések iránt. Az ifjúság nem csupán azt latolgatja, hogy mivé lesz, de azt is, hogy milyen lesz Ez a komoly érdeklődés a saját belső világának elrendezése Iránt, az Igyekezet, hogy gyönyörű emberré változzék, különösképpen örvendetes jelenség. Ugyanezen a síkon fekszik azon kérdés megoldása is, miképpen érjük el, hogy társadalmunkban az ember az ember bará'ia és testvére legyen. Hisz az egyén belső világának megteremtése társadalmi jellegű probléma. Itt lelhe'jük fel forrását a meg nem alkuvásnak is az életünkben mutatkozó minden rosszal szemben. A meg nem alkuvásnak a hazugsággal, a csalással, az álorcássággal, színleléssel, hetvenkedéssel, go romba'-ággal, bürokratizmussal, igazságtalansággal szemben. Ez a meg nem alku-Száll a hinta A parkban néhány vén — őket nézi? Az asszonyt legyőzni a sorsot, olt kapvadgesztenyeja bólo■ és a hintázó kisfiút? nak ül testrészeket, ómegát, a lombok között — Igen. , lyekben nem kering a vér napsugár butócskázik, a vl- Az öreg reszkető hang fel- fórrá árama, de ami még birágok körül nyártól és Illat- élénkül, a szavak halkan zalmat ad, pernyévé vált retál mámoros méhek zümmög- csobbannak a levegő kék- ményekből csihol apró Iánnek. arany tengerében. got: hátha mégis. .. hátha Az egyik pádon egy asz- Az asszony a férjét várja, így ts lehet? szony ül. Nagy szomorú sze- akt egy Órával ezelőtt ér- Az aszony felugrik és egy melt néha lehunyja. Olyan- kezeit meg messzi útról, tá- közeledő férfi felé siet. kor két könnycsepp gördül volt vidékről. A férjét vúr- Egymást átkarolva jönnek végig az arcán. ja, akinek bal kezét csukló- a pádig. Az asszony fele a Az egyik hintán szökefür- bál amputálni kellett. Vze- férfi szivére simul, vállai tös kisfiú kacag. Néha az ml baleset. megrándulnak. Sir. A férfi asszony felé fordítja a fejét A mesekönyvek anyókája hangja melegen zendül: és kis kezével integet. mellettük lakik, ismert őket. — Ne sírj bogári Nem ülök a szomszéd pádon A férj szinte rohant haza szabadi Na — nincs semmi és az újság mögül figyelem munka után minden nap. balt Drágám — nem hla jelenetet. Témát látok: az Azután dúdolva, fütyürészve szed? Hát Idenézzl asszonyt elhagyta a férje, fürt-faragott estig. Csodála- A. férfi gyengéden kiszorítóst volt a válóper... tos kis traktorokat és ha- badítja magát és szinte sza- Az utca felől a délelöttök jókat faragott fából a kis- lad a hintáig. A gyermek ezernyi zaja hatol a parkba, fiának, fis már két éve ját- boldogan kiabál, és keveredik méhdöngéssel, szott egy kétliteres üveggel, — Apu, apui gyermekkacajjal és a lom- amibe hajót épített fadara- A férfi az asszony felé bök levélrezdítő sóhajaival, bókból. Ezermester volt a mosolyog és... látom, hogy A park közepén ütemesen férfi, amíg... előbb a jobb karja rezdül leng a hinta, a tartókarikák Amikor kezét elvesztette mozdulásra. Látom — Igen, néha csikorognak. Az asz- azt mondta, hogy nem akar szinte látom ahogy az akaszony tükröt vesz elő, ft- tovább élni, öngyilkos lesz, rat parancsa mégis a bal gyelmesen igazgatja a ha- mert mit ér az ember... kart lendíti a magasba. A fát és zsebkendőjével a így.. . bőrkesztyűvel takart mükéz könnyek nyomát igyekszik Az anyóka maga Is meg- ujjal lassan rátapadnak a eltüntetni. hatódik, eres-ráncos kezet- hinta rüdjára, a kar behaj-Mellettem a pádon öreg, vei simítja le a könnyeit. lík, azután erős mozdulattal ezüsthajó, néni ül, olyan Azután a férfit elküldték ellöki a hintát, mintha a mesekönyoből su- egy nagy szanatóriumba, A férfi arcán ragyog a hant volna a parkba. Hang- ahol állítólag csupa ilyen győztes mosoly, az asszony ja eltűnt gyermekkort, me- megcsonkult embert vigasz• szája kinyílik a boldog ízseszülő alkonyotok emlékét tolnak, az erdönevelö hegy- gálámtól, a gyermek kacag. Idézi bennem. oldalak. Ott tanítják őket — fy —
