A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-22 / 29. szám
Földünk — az ismeretlen planéta Hosszú Időn keresztül az a vélemény uralkodott, hogy viszonylag legjobban az atmoszférát — Földünk légburkát kutatták ét. Tökéletesen Ismertük öszetételöt — a tender szintjén a száraz levegő 78,08 % nitrogént, 20,95 % oxigént, 0,93 % argont, 0,03 % szénsavat tartalmaz és elenyésző mennyiségekben, melyek csak milliomod részekben mérhetők, légnemű elemeket és vegyületeket — neont, héliumot, metánt, krlptont, szénmonoxldot nltrogénpantoxldot és xenont. Nem véletlenül választottuk a száraz levegőt: normális körülmények között ugyanis az atmoszféra mindig tartalmaz különböző mennyiségű vízjgőzt is. jól ismerjük az atmoszféra súlyát Is: Földünk felületének -minden négyzetcentlméterére egy kllogrammnyl súllyal nehezedik — egy négyzetméterre tehát egy tonna súllyal. A Földünket körülvevő atmoszféra súlya óriási: ötezer-billió tonna, így tehát Földünk minden egyes lakoséra másfél millió tonna jut az atmoszférából. Az atmoszféra természetesen semmiképpen sem egynemű. Lényegesen különböző mindenek előtt a sűrűsége. Teljes háromnegyed része az-atmoszféra legalacsonyabb rétegében az úgynevezett troposzférában összpontosul. Épp ezért valamikor az az általános vélemény uralkodott, hogy az atmoszféra néhány száz kilométer magasságban már olyannyira ritka, hogy a bolygókköztl gázba olvad. A rakéták és mesterséges bolygók segítségével végrehajtott kísérletek azonban megmutatták, hogy a dolog jóval bonyolultabb és hogy a Föld atmoszférája, noha szerfölött megritkult állapotban Is, a Föld felszínétől sok ezer kilométer távolságra emelkedik. A Föld sugara sokszorosára távolságában a Föld mágneses mezői az úgynevezett fokozottabb sugárzás övezeteiben olyan magas energiával töltött részecskéket fognak fel, melyek a Föld közelébe a Napról és a kozmikus sugárzás egyéb forrásaiból kerülnek. Sőt a legutóbbi megfigyelések azt látszanak bizonyítani, hogy bolygónkat holmi hidrogén „felhő" veszi körül, melynek sugara hozzávetőlegesen százszor nagyobb, mint a Föld sugara. A nap sugárzása és az ún. „nap-szél" nyomásának hatására még a Földnek a Naptól elfordult oldalán valamiféle csóva Is képződik (hasonló, mint az üstökösök csóvája), mely hidrogénből és porrészecskékből áll, s hossza eléri talán a néhány millió kilométer távolságot Is. Magát a Föld mágneses mezőjét Is, amely az atmoszférával egyetemben legmegbízhatóbb védelmezője minden élőlénynek a kozmikus sugárzás pusztító hatásával szemben, mindmáig elégtelenül kutatták át az utóbbi esztendők tagadhatatlan sikerei ellenére. A tudomány már teljes biztonsággal megállapította, hogy eredetét a Föld mélyében kell keresnünk. A rádió-csillagászat megbízható Információkat nyújtott arról, hogy több más bolygónak Is van mágneses mezője. Hatalmas mágneses mezője van például a Jupiternek. Ezzel szemben a második szovjet „Lunylk" bebizonyította, hogy a Holdnak voltaképp nincs mágneses mezeje. A föld mágnesességének mélyebb megismeréséhez bizonyára lényegesen hozzájárulnak miajd a „Koszmosz" mesterséges bolygók szériája útján szerzett szovjet tapasztalatok Is. A Föld atmoszférája több részre oszlik. A legalsóbb — az úgynevezett troposzféra — azon számos fizikális jelenség színhelye, melyeket Időjárásnak nevezünk. A toposzféra nem különösebben magas, átlagban körülbelül tizenegy kilométer magasságra ér a Föld felszínétől (az egyenlítőn több: eléri a 15— 18 kilométert Is, míg a sarkokon a legkevesebb: alig 5—9 kilométer). A troposzféra emelkedő magasságával Jelentősen csökken a hőmérséklet ez a csökkenés ezer méterenként hozzávetőlegesen 6 Celsius fokot tesz Ezért a legmagasabb afrikai hegyek csúcsán a legforróbb nyár Idején Is megmarad a hó és a jég. A troposzféra felső határán a hőmérséklet egészen mínusz 55—70’ C fokra csökken. Jelentős hőmérséklet-változásokat tapasztalhatunk a következő rétegben — a sztra toszférában, amely 80—90 kilométer magasságot ér el. Alsó rétegében, körülbelül 30 kilométer magasságig a hőmérséklet állandó. A növekvő távolsággal együtt emelkedik, úgyhogy hozzávetőlegesen 60 kilométer magasságban már 75 C fokot tesz. A tudósok véleménye egy Ideig az volt, hogy a hőmérséklet ez emelkedésének oka az ózon, melyet nagy mértékben tartalmaz ez a réteg, s mely, miközben elnyeli az Ibolyántúli sugárzást, erősen felmelegszik. Később azonban megmutatkozott, hogy az atmoszféra felső rétegében, a lonoszférában, mely nem tartalmaz ózont, még nagyobb melegek uralkodnak. Az atmoszféra e rétegeinek felmelegedése mindmáig megmagyarázatlan maradt. 60—80 kilométer magasságban a Föld felszíne felett a hőmérséklet Ismét — 70—80 Celsius fokra csökken. A sztratoszférában a nedvesség olyannyira elenyésző, hogy felhők úgyszólván egyáltalán nincsenek. És mégis — bizonyos földrajzi szélességeken, az északi és a déli szélesség 50—60 fokai között — néha különös, ún. ezüstös felhőket figyelhetünk meg, melyek az éjszakai égbolton Is láthatók. Sokáig az volt a vélemény, hogy kozmikus porról van szó, amely a bolygók közti térből került az atmoszférába. Később különös összefüggéseket fedeztek fel az ezüstös felhők felbukanása és a fokozottabb nap-tevékenység között. S ez a felfedezés új véleménynek adott alapot. Napjainkban több tudós azt tartja, hogy a Nap elektromos töltésű részecskéket bocsát ki magából. E részecskék hidrogént Is tartalmaznak, mely Így a sztratoszférába kerül. Itt vegyül az oxigénnel s az így képződött vlzpárák hozzák létre az ezüstös felhőket. A sztratoszféra felett a lonoszfára terül el. Ebben a rétegben a levegő már csupán rendkívül ritka állapotban található. így példának okáért kiszámították, hogy ha minden levegőt, amely a Föld felszíne felett 150— 250 kilométer között található, sikerülne olyan sűrűségűre összenyomni, mint a Föld felszíne feletti levegőé, elférne egy olyan kockában, melynek magassága csupán 100 métert tenne ki. A lonoszférának fontos elektromos tulajdonságai vannak. Nagy jelentősége van például a rádiótechnikában annak a ténynek, hogy a Ionoszféra egyes rétegeitől különböző hosszúságú elektromágneses hullámok verődnek vissza. Ugyancsak a lonoszférában keletkeznek az olyan érdekes és állandóan kutatott Jelenségek Is, mint a sarki fény, melynek alsó határa körülbelül egybeesik a Ionoszféra alsó határával hozzávetőlegesen 80 kilométer magasságban. A sarki fény felső határa néhány esetben eléri az 1100—1200 kilométer magasságot Is. A lonoszférában a növekvő magassággal együtt fokozódik a hőmérséklet Is és 200 kilométer magasságban már 800 C fokot tesz ki. Itt természetesen a levegő már anynylra ritka, hogy a szabad atomok és molekulák mozgásuk közben alig ütköznek öszsze. Komoly és veszedelmes beavatkozást jelentenek a Föld atmoszférájának a rétegeibe a tervezett amerikai hldrogénbomba-robbantási kísérletek nagy magasságokban. E veszedelem nagyságára o kísérletek bejelentése óta a kapitalista világ legkiválóbb tudósai Is felhívták a figyelmet. Megállapították egyebek közt azt Is, hogy hasonló kísérletek következtében eltűnhetnek a Ionoszféra Ionizált övezetei, melynek következtében hosszú Időre emgszakadna a rádió-összeköttetés. Előreláthatatlan következményei lehetnek e kísérleteknek az Időjárás alakulása terén Is — noha legfontosabb jelenségei a troposzférában Játszódnak le, mégis nagy mértékben befolyásolják az atmoszféra legfelsőbb rétegeiben uralkodó feltételek. A tudósok végül amiatt Is tiltakoznak e kísérletek ellen, mert a fokozottabb sugárzás következtében beállható változások (egyesek szerint a természetes egyensúly csak 100 év elteltével álna helyre) hoszszú időre lehetetlenné tennék a normális alapon álló kutatást és komoly akadályokat Jelentenének az űrhajózás további fejlődésében Is. Éppen ezért foglaltak egyöntetűen állást a szovjet kormány felhívása mellett, melyben arra szólítják fel'az amerikai kor mányt, hogy hagyjon fel a hasonló veszedelmes kísérletekkel. K. S. Óriást jelentősége lesz ■ (övében a meteorológia fejlődése szempontjából a felhőképződés műbolygökról történő rendszeres megfigyelésének. E téren még csupán ez első lépéseket tettök meg. Az Itt közölt képeket I960, április 4-én az amerikai Tiros nevű műbolygö készltetta. — Az 1. kép (nagy nyllészzögö lencsével ellátott tv-kamerávsl készült) a Csen des-őceán keleti részét ábrázolja vllágldő szerinti 22 Ara 82 perekor. A 2. kép (kis nyilásarögfi kamera) 30 másodperccel kásöbb késs ült ás sí Illető területnek est a résiét ábrázolta, mely az 1. képen fehér keretben ven. A 3. és 4. kép 1 perccel később készült, mint az 1. és 2.
