A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-15 / 28. szám
Illik — nem illik Májusban [legszebb a szerelem, ide azért júliusban, sőt augusztusban is szép. Akkor, amikor a tanulás1 sem okoz gondot, a nyári szünet örömeit élvezhetik a fiatalok. IMoet meg azért is, hiszen májusban Amor Is dldergett a hidegtől, nem mindig tailált óéiba a nyila*. A szép nyári estéiken jó meghitten összebújni, sétálni a Dunaparton, ülni a kis kerti pádon. Ez ellen nincsen és nem lehet kifogásunk, hiszen a fiataloknak joguk van a szerelemhez. Igen, Itt kezdődik 1 Sajnos, Igen gyakran látunk a város forgalmas utoáln Is egymásba kapaszkodó párokat, várótermekben, kávéházakban, sót a villamosban is csőkolódzó, turbékoló, a világról tejesen megfeledkező fiatalokat. Gyakran látjuk, hogy apró is'kolásgyerekek kerekre tágult szemmel nézik az enyelgőket, ős ilyenkor nem csodálkozunk azon, hogy sokan megbotránkoznak „a szemérem nélküli fiatalokon, az erkölcstelen, botrányos viselkedésű szerelmeseken.” Pedig nem Is erkölcstelenek, nem Is botrányos a viselkedésük, csakhát nem tudják, hogy amit ítésznek, az nem Illik ... Mert valóban nemi illik. A szerelem komoly érzés, nem kell kiteregetni a vllágj szeme elé. Andalogjanak a szerelmesek a sétányokon, parkok elhagyatott gyalogosvényein, a kies folyópartokon. A csókot sem tartjuk illetlennek, ám az nem egészen helyén való, ha a szerelmesek „kilépnek” a porondra, az pedig egészen helytelen, ha forgalmas utcáikon a lányok csimpaszkodnak a fiúk nyakába. Szinte egymást cipelik, egymáshoz tapadnak. Hát ezt nem helyeselhetjük. Az (utcán, akár a fiú vagy a lány Is belekarolhat szerelmesébe, de egymás nyakába se az egyik, se az méslik ne csimpaszkodjék, mert ez bizony nem illik. És ha már a csóknál tartunk, azt sem hallgathatjuk el, hogy a! fiatalok újabban felvették a párizsi „divatot”: kávéházakban, cukrászdában rendeznek színpadi jeleneteket, a hősszerelmes fonrón átöleli hölgyét, körülfurbékolja, szinte egymáshoz tapadnak, az ülésen. Londonban ugyan már eltörölték a nyilvános csőkolódzásért járó börtönbüntetést, ml azonban azt hisszük,hogy |a szocialista társadalomban' nevelési eszközökkel el tudjuk érni /Ugyanazt, amit az angol erkölcsőrök szigorú büntetések kiszabásával reméltek elérni. A ml fiataljaink hajtanaik a jó szóra, tudják, hogy a mi társadalmi rendszerünkben az Illemszabályok betartása fontos tényező. A kommunizmus új embere udvarias, műveltségre törekszik, olthatatlan a tudásszomja és tudja, hogy a társadalmi együttélés alapfeltétele a jó ízlés és a társadalmi szaibályofk megtartása. —sf— Fiús-mama Fiús-mama barátnőmhez váratlanul érkeztem, ebéd után. Őhozzá lehet, mert nála mindig rend van. 0 az utolsó jó háziasszony, akit ismerek. Kitftnó pedagógus, három nyelven beszél, és még saját fiát is kitűnően nevelte tel, apa nélkül, mert az elesett a háborúban. A fiú már mérnOk, csinos, komoly, Igazán minden anya Irigyelheti érte ... Na, egyszóval barátnómnól ezúttal rendetlenség volt. — Valami baj van? — kérdeztem ijedten. Barátnőm tttndérien elmosolyodott. — Nem, nincs baj — mondta halkan (a fia a szomszéd szobában jegyezgetett), egy csfnytevő gyerek hangján. — De a fiam most megint udvarol egy kislánynak, ez már a nem tudom hányadik. Egyhez se tnd kötődni Igazán, pedig egyik kedvesebb a másiknál. Mindig azt mondja az ntóbbl időben: „Ilyen já dolgom, mint édesanyámnál, úgyse lesz többet...“ Hát most kicsit elhanyagolom a háztartást, nem adok neki feketét ebéd után, nem viszem le azonnal mindenét a tisztítóba, hogy az összehasonlítás ne Üssön ki annyira az én javamra. Leültünk a fűidre nevetul. És én azt hiszem... habár láttam már nóket a szó szoros .értelmében a tüzbe menni a gyerekükért, láttam egészen fiatal anyákat hajnaltól kősó éjszakáig gürcölni, hogy éjjel mégis csak a kisbabával lehessenek, ász asszonyokat lányok háztartásának minden gondját vállalni, s még blúzaikat is kivasalni hajnalban... de ennél a furcsa csínynél hősiesebb anya-ügyet aligha láttam. Elhanyagolni nagytakarítást, hogy a kislány előnyösebb színben tűnjék tel — azt hiszem ez a fiús-mama kitüntetést érdemelne. f. a. i
