A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-30 / 52. szám

ciore eiviarsaK!

Értékes és megbecsülendő a pénzverő dolgozóinak munkdfa, akik a hideg fémnek megadták a pént formáját. De hogy a pénznek nemcsak csengése legyen, hanem igazi belső tartalma Is, az már nem a pénzverők dolga, hanem mindannyiunké, akik a gyárakban és a mezőn, a tervezőirodákban és az épületeken, a vasúton és a kutatóintézetekben, a bányák mélyén és a szövetkezeti Istállókban dolgoznak, ahonnan a tel, s a hús kikerül. A munka tette az embert emberré, s a munkában lesz hőssé az ember. Szer és ezer hősünk van s mllltószdm születnek a hősi tettek. S e tettek annál hősiebbek, mert egyszerűek, alig észrevehetők, sokszor a gyárcsarnokok vagy a szövetkezett Istállók szürke, poros tete/e reftl el őket, vagy csak a pacsirta énekel róluk a szövetkezett földek fölött. B hőst tettek nem egyszer olyan emberektől származnak, akik talán szégyellnének még csak beszélni Is róluk, s legtöbbször az sincs, aki megírta őket. Am tények esek, s az emberek azért tették meg őket, mert meg kellett tennlök, s szivük kívánta, a lelkiismeretűk parancsolta, becsületük követelte s értelmük mutatta hozzá az utat. A munka talán a legnagyobb győzelmeit ünnepli, mióta az emberiség történelmét írjuk. Ahogy a Keletszlovdklal Vasmüveknek megvannak a Deveőkál, ugyanúgy minden gyárnak, minden fOldmúvesszövetkezetnek megvannak a maga hőset, akik példaképül szolgálnak másoknak. Ok az elsők, a legjobbak, s mögöttük a tömegek, akik kiveszik részüket a világ átalakításának nagy munkáidból, megszerezvén vele önbecsülésüket, lelkiismeretűk nyugalmát s szivük örömét. Ok adfdk a munkát a pénzverőnek, Ok adják meg a pénz csengését, olyan értékkel támasztva alá, mellyel nem ér fel az arany. Sokan a névtelenek közül az elmúlt napokban ttt ültek a kongreszszust palotában, Prágában. Kommunisták.

A kommunisták ereje mindig abban volt, hogy minden győzelem után józanul tudták értékelni á bevett pozíciók jelentőségét, minden küzdelemben bátran és egyenesen szembe tudtak nézni a veszedelmekkel, fel tudták becsülni az ellenfél erejét, az adott helyzetet, helyesen csatasorba állítani az embereket és megmondani, nekik az Igazat, hogy a harc nem lesz könnyű, de a nagy célokért küzdeni kell. Ma Is abban van az erőnk, hogy bátran szembenézünk a nehézségekkel s azt mondjuk a harcosoknak: rohamra, munkára, emberek! A munkaeszközt mint fegyvert vedd a késbe, zárd szivedbe és vidd magaddal a harcba az ember szeretetét, szemed a jövőbe tekintsen, de a máért dolgozz, s szivedben hagyj egy kis helyet a gyűlöletnek Is mindazon dolgok ellen, amik megnehezítik életünket, gátolják előrehaladásunkat. Bs tudd, elvtárs, hogy a harcban időnként sikertelenségek Is mutatkoznak, hibák, tévedések Is születnek. Ám ne tévesszenek meg ezek, mert minden egyes hibával egytdőben ezer és ezer nagyszerű eredmény születik, amelyek a szocializmust építő ember munkájának győzelmét jelentik. Ne tévesszen meg győzelmes előrehaladásodban a Jóindulatú" vándorok sirámainak hamis tónusa, kik csámpásan bicegnek jobb felé, s miközben könnyeket ontva siránkoznak, pénzzel tömik meg a zsebüket! Haladl a győzelmes napokon, heteken, hónapokon és éveken által. A párt vezet téged. Tarts ki. Szilárd vagy, mert gyökereid mélyen a nép szivébe vannak beágyazva. Győzelmeink nagyok, de a harc nem lesz könnyű, sem rövid. De megvárjuk, becsületes munkával, mindenki a maga helyén.

Előre, éltitársakl

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KsltáragyasOlstáaak hetilapja.

Megjelenik ■nladaa vasárnap.

FősserkesztO Major Ágoston. BierkasztObtsotlsóg: Egri Viktor, Oály Irka, Oyarealk Masat, Lőrinci Djrala. Máas Hatat, Ostva)d Árpád, dr. Saabd Rozsé. Saarkaaaláaág: Bratislava, Jasanskéba i. Postaitok C-3M, talafon 133-84

Tartatot! a Fosta Hlrlapszolgálata, elótlze totókat alfogad asladaa postahivatal áa lavilkéabaattd.

Kandidra vádié atdttaatdsakat altatás: Fa* torai novluev^fnd, tfen titka, fludHINyamfa a PRAVDA ayandavdllalat, Bratislava, Stdrova 4.

Kidflsotds! áll aagyad dvra 18,50 X«s, (dl dvra 3*.— ads, agdaa dvra 7«.— Kis. Kési rat okai aoai áratok mag da a aas ktldtak vlsssa K-21'21804

•••Emberek•••

Zangd talvak lllktotlk a reményt aa d| atatandd napjai síd. Vágyadtat, terveket ringat magában a tolok. Sokasodd (dtaánddkok lendítik d| tettekre aa Irmokat.

A vágyakat, terveket kntatva, a Jövőbe ndvd lelkesedés elad mosdnlásalt leave latottom el Haaák |ánotbot, a Slovnaft nemtett vállalat dolgoadjábot. hogy csendesen pergetett eaovalbdl megtudjam, mit vár aa 1803. eastanddtdl.

— Látja, már kaptam Is valamit. Aat, hogy aa ilyen Öregedd, magamfajta ácstól Is megkérdeiik: mit de hogyan saaretndl.

— Hát tndja, aaoretadm, ha hat, amit a párt dokumentumban leírtok, át aat, amit a XIL kongrestsus elhatárosott, valóra váltanánk. Ha mindnyájan teljesítenénk a kötelességünket, a márndk a körtövei, aa áoa a taekercável. Valahogy ágy képletem, hogy a munka Jutalma nemcsak a Hsaiét, haaem valami, ami annál lt fontosabb, aa emberek maRbaotdldte. Aaután Jé lenne, ha Jobban megbecsülnénk a pénat la — a kötöttig pántét, ha nem ráérnénk ki aa ablakon, mart eddig blaoay aa le megtörtént. fin mag dgy gondolom, hogyha asoelallsta társadalmat építünk, akkor nemcsak a mlnlsatsr kötelessége aa-állam vagyonát drlanl. Bt hogy a magam saámára mit kívánok? Bdkasságet, a mankáhoa arát és ha «Ikerül agy utazást a Szovjetunióba!

Amíg Férév told vitt az autó, arra gondoltam, hogy az agyszerü ember egyszerű szaval Jobban kttajeslk aa igazságot, mint az íréi műhelyekben készült csiszolt mondatok.

Braehaa István, a (Ordvi Egységes FOIdművastaövetkezst traktorveaetdje térdére ■Itatta három saatandOs, sadka kisfiát, és mélyet szívott a cigarettából.

— Bákátl Ez aa alsó kívánságom. Aa a fontos, hogy az ámbár, amikor munka ntán msgérkealk, térdére ültsthssse kisfiát. Parsau, áppan nálnnk a fdrdvl szövetkesatben sok munka vár ránk, hiszen biztosítani kall a párt által maghatározott föladatok teljesítését. Elmaradtunk a kompiéi műszaki brigád alakításával és feltétlenül Javítani kall a gáp-javltás és karbantartás tervezgatásét is.

Nagy szükségünk van tanult mnnkaerOkra, ami azt Jelenti, hogy mindnyájunknak

tanulnunk kell. A magam részárdl Januárban kát hónapos politikai iskolázásra megyek, utána pádig mezőgazdaság! szakképas.táet szeretnék szárazni. Terv tehát van bóven, most már osak akarat, kitartás, szorgalom kall a magvalósításához. Remélem, már a falusi ember Is belátta, bogy a boldogulásnak osak egy módja van: dolgozni keil I

Amikor Ismét a városba értem, kOddt szitált a MII délután áa a dombok kaptatél falé kacagó gyárra ekek Igyekeztek. Eat a muzsikáló gyermeki kacajt vittem magammal Cssmlezky Lásslé testdmdvászhes, azt Idéztem, amíg ott álltunk a hegyekre nézd ablaknál.

— Látja, kérem — mutatott nyngatalan kesével a lassan sötétedd utoa falé —, es Jé kép. Ezek a sOtét IslhOk és lant a nevető gyermekek. Ez nagyon JÓ kép. Nagyon szeretem a talhéket és nagyon szeretem a gyermekeket Is. Tanár vagyok, a Képzőművészeti Főiskolán az elsőéveseket tanítom, az alkotóélet kezdeH lépésalra. Okét Is nagyon szeretem és talán annak kOszOnhotsm, hogy viszonyunk nem a tanár és diák viszonya, hanem valami, ami tObb, emberibb. Mert nem alég, ha valaki tanár — legyen navelO. Olyan Mekerenko-téle áj amber kovácsa.

Sokat várok az éj ssztaadOtél. Általános — társadalmi szempontból: anyagi ós szellemi gyarapodást, eszmei elmélyülést, az amber—kOzsl, elvtársi kapcsolatok megerősödését. A magam részéref Tál vagyok agy töprengd, kutató Időszakon Ós most feszit u mondanivaló... áj gondolatok, áj művészt módszerek. Azután 1S63 őszén kiállítok Budapesten. Szeretnék előbb egy kicsit a Balatonnál la dolgozni, hogy a liptói akvarallskan kívül, a magyar dolgozók által Jól lamart pompás színeket Is bemutathassam.

Az ember néha csügged, ds... szép felhők, haras faágak, nevető gyerekek... az ólat szép! Ezzel kOszOmtOm az áj sszteadOt, ás ez az embsri-mávószt hitvallásom.

BeaOtátedatt. Ml ájra az ablaknál álltunk. Valahol a város túlsó végén agy gyárkémáay tetajón szikrázó vOrOs csillag hintette fényét a városra boruló azt bársony palástjára.