A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-23 / 51. szám

Sn gárTéd«I«m a szovjet kórházak ban A rádloaktfv készítményeket egyra gyakrabban havmélják lel rákos megbetegedések megállapítására ás gyógyítására. Ismere­tes, hogy as orvosok a betegek sngárkexelésénál milyen nagy figyelmet fordítanak a sngárxás Időtartamára fis ardssfigfire. De ml történik axokkal, akik nap mint nap állandfian rádioaktlv anyagokkal dolgosnak 7 Hogyan lehet megóvni a vesxfilytdl ax onkológiai kórháxak fis rendelóintfixetek egfisxsfigfigyl személyze­tét? A tudósok fis a tervezők sok orsxágban foglalkoxnak ennek a komoly problémának a megoldásával. Éppen ezért az Idén nyáron a szovjet fővárosban rendezett rákkutató kongresszus riszt­­vevői nagy érdeklődéssel tekintették meg a moszkvai Röntgeno­radlológtal Intézetben szerkesztett védőberendezést, amelyet már sok gyógyintézetben felszereltek. Ax Itt látható képek a 40. számó moszkvai kórházban ké­szültek. A baloldali képen egy orvosnőt látunk, aki a rádinmtü alkalmazására készül. Az arcot vastag ólomüvegellenző, a testet pedig ólomfal védi, fis a tűt ügyesen „kezeli“ ax acél vezérlőbe­rendezés. Ugyanígy történik a műszerek fertőtlenítése és mosása is. Más esetekben távirányítást alkalmaznak televíziós ellenőrzés­sel, mint például a Jobboldali képen látható, sugárkezelésre alkal­mas műtőben is. A Szovjetunióban az erre szakosított vállalatok sorozatban gyártják a gyógyintézeteknek a védőberendezéseket. (Szovjetszkl) Szojuz) Tudnak-e az állatok számolni? Egy párizsi kutatóintézet laboratóriumában három íehérköpenyes férfi ül egy asztál ke­rül. Az asztalon fehér kutya. — Akarsz Inni? — kérdezi az egyik férfi — nem kollegájától, hanem a kutyától. Az állat elülső lábával kopog az asztal lapján, mintha táviratozna. A férfi a falon függő táblázatra függeszti a szemét, ame­lyen az ábécé minden betűje egy-egy szám­nak felel meg, az A az egyes, a B a ket­tes stb. A kutya nemmel felelt, Ez a francia kutatócsoport üj kísérlet­sorozattal igyekszik megoldani azt a kérdést, amely már olyan gyakran került a nyilvá­nos érdeklődés előterébe, amelyre azonban a tudomány mindeddig nem szolgált végér­vényes magyarázattal: vannak-e éllatok, ame­lyek „beszélni“ és számolni tudnak? A század elején több olyan állat tűnt fel — főleg .lovak és kutyák —, amelyek tel­jesítményei látszólag kivételes értelmi ké­pességről tanúskodtak. Ezeket az óriási fel­tűnést keltő eseteket a tudósok — biológu­sok és pszichológusok — tucatjai tanulmá­nyozták, egész könyveket írtak róluk, anél­kül azonban, hogy véglegesen rájöttek vol­na a dolog nyitjára. Itt meg kell említeni a századaiéit zoopszl­­chológusok klasszikus kísérleteit is. Köhler professzor egy madarait megtanított arra, hogy egy három pettyel megjelölt doboz fe­delét felnyitva Jusson eledeléhez, anélkül, hogy a szomszédos., négy pettyel megjelölt dobozhoz hozzányúlna. Egy Idő múlva a pettyeket azonos számú kukacokkal helyet­tesítette. A madár rövid habozás után fel­falta az első doboz fedelén lévő három ku­kacot, a másik dobozt érintetlenül hagyta. Egy papagáj, amely megszokta, hogy meg­határozott számú gongütésre fogjon hozzá ebédjéhez, észrevette a különbséget három és négy ütés között, 4 és 5 .között habozott, az ennéd magasabb számokat mér kivétel nélkül mindig összetévesztette. Számoló lovak Az első Ide vonatkozó tudományos kísér­leteket Berlinben végeztéik. Chlaparéde híres svájci pszichológus hosszasan és behatóan foglalkozott egy Hans nevű csódörrel, amely számtani műveleteket végzett és értelmes szavakat kopogott ki. Pfungst német pszi­chológus élesen támadta a hiszékeny profeaz­­szort, és a maga részéről azt bizonygatta, hogy a ló egyszerűen ldomltója bizonyos — csupán általa észlelt — Jeladásait kö­veti. Egy Krall nevű Jómódú elberfeldi ke­reskedő később megvette a csődört eredeti tulajdonosétól, hozzá vásárolt még két ér­telmesnek látszó lovat, majd állataival rend­szeresen napi két órát foglalkozott. A lovak rövidesen megtanulta* összeadni és kivonni, patáikkal kopogva „beszélni“ és néhány hó­nap müilva már olyan teljesítményekkel tet­tek szert világhírnévre, amelyeket Józan ész­szel egyszerűen a képzelet szüleményei kö­zé sorolnánk, ha hitelességükről nem tanús­kodnának az Ismert pszichológusok, neuro­lógusok és matematikusok írásai, akik a világ minden tájáról sereglettek Elberfeldbe, hogy saját szemükkel győződjenek meg a „cso­dáról“. Valamennyien Ismerték és tekintetbe vették Pfungst ellenvetéseit és feltevését, amely szerint a lovak valamely Jelenlévő személy titkos utasításaira reagálnak pl. ügy, hogy addig kopognak, míg az Illető száját nyitva, vagy kezelt a háta mögött tartja stb. Az elberfeldi kísérletek azonban e lehető­ség teljes kizárásával folytak le. Egy Moha­med nevű lovat például teljesen magára hagytak egy elzárt helyiségben a táblára Irt számtani feöadattal, majd lesőlyukon ke­resztül figyelték amint helyesen számit ki olyan példákat mint <]1&74 161, V313 824 stb. A ló habozás nélkül, gyorsan és helyesen kopogta ki az eredményeket. Krall lovai patáikkal egész mondatokat kopogtak ki és gazdájukkal beszélgetéseket folytattak az émuló tudósok Jelenlétében. Az elberféldi események hatása alatt aztán több német, francia, svájci és angol tudós hasonló, nagy részben eredményes kísérle­teket kezdett végezni kutyákkal és egyéb állatokkal. Ezekután tehát kétségtelen, hogy az álla­tok a fenti teljesítményekre csakugyan ké­pesek. Ugyanakkor nem kevésbé kétségte­len, hogy ezek a teljesítmények magasan felülmúlják értelmi képességüket, amiről kü­lönben maguk a kísérletek is tanúskodnak. Az elberfeldi „beszélő“ lovak például soha­sem igyekeztek egyimásközt kopogás útján értekezni és képességük tanújelét kivétel nélkül mindig csakis az emberekkel való érintkezés Idején adták. Mindez azt jelenti, hogy az annyi szak­ember által hitelesített jelenség csakugyan létezik, de bogy egészen másról van szó, mint amit Köhler és kortársai képzeltek. Az állatok rendkívüli teljesítményei a feltételes és nem feltételes reflexek precízen kidolgo­zott rendszerén alapszanak és lényegében a magasabb idegtevékenység hasonló 'folyama­tával van dolgunk, mint az embernél. Nyil­ván — bizonyos körülmények között — a fel­tételes reflexek segítségével és a magasabb ldagtovékenységen keresztül az emberi gon­dolat közvetlenül befolyásolni képes az áltat „lelki“ tevékenységét. Végleges választ éppen azoktól a legújabb kísérletektől remélhetünk, amelyek már új, korszerű feltevésekből indulnak ki. (SCIENCE ET VIE) Krall Mohamed nevű lovát számoltatta

Next

/
Oldalképek
Tartalom