A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-23 / 51. szám
A kassai proletkult szkiieiőadásai Ké 1. Szavalóestek "ét évvei ezelőtt Munkássziniátszásunk hagyományai címen cikksorozatban emlékeztünk meg a harmincas évek egy-egy |elentős és emlékezetes munkás előadásáról (L. az 1960-as évfolyam 24—24—25. számait). Színjátszásunk haladó hagyományait tovább feltáró új cikksorozatunkban — az előbbi munkát folytatva — néhány, a huszas évek elején elhangzott rendezvény emlékét szeretnénk felidézni. A huszas évek döntő fontosságú fordulatot jelentettek pártunk s egyben haladó kulturális mozgalmunk történetében is. 1918. után megindul a szociáldemokrata párt balratolódása, 1920 őszén már szervezetileg is kiválik belőle a baiszárny és csatlakozik a III. internacionáléhoz. 1921. májusában megalakul Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely alapvetően fontos politikai tevékenysége mellett gondot fordít a kulturális munka szervezésére és serkentésére is. Ezekben az években Bratislava mellett Kassa volt a szlovákiai magyar politikai és kulturális élet egyik központja. Míg azonban Bratislavában a szociáldemokrata párt jobbszárnya tett szeri számottevő befolyásra, addig Kassán a baiszárny került fölénybe. A kassai pártszervezet tagjai a kommunista párt megteremtéséért vívott harc élvonalában álltak, s a párt megalakulása után is aktiv részt vettek mipden új feladat megoldásában. A kassal kommunisták egyik kiemelkedő érdeme a párt magyar nyelvű országos lapjának, a Munkásnak a megteremtése. Az élénk politikai pezsgést változatos kulturális mozgás is kísérte. A magyar tanácsköztársasági emigráció számos tagja ideiglenesen itt Kassán kapott menedéket, s a helyi erőkkel karöltve olyan kezdeményezéseket indítottak el, amelyek jelentősége messze túlmutatott a város határaiu. egy rövid jelenet, de mindenekelőtt verj sek, szavalatok képezték a műsor gerincét. A szükség, valamint a mozgalom résztvevőinek tehetsége és egyéni hajlama úgy hozták, hogy a költészet állt egy időre az estek középpontjában. A Munkás régi számait lapozgatva (az újság rendszeresen közölte az esteken elhangzott verseket) és a kortársak viszszaemlékezéseit felhasználva, érdemes röviden rekonstruálnunk e rendezvények műsorait. A szavalok mindenekelőtt Ady és Petőfi forradalmi verseit adták elő. Gyakran szerepeltek azonban a műsoron m modern magyar költők, a kortársak költeményei. Hidas Antal például elmondta, hogy gyakran szavalta Kassák Bajos híres versét a Mesterembereknek szélesen áradó sorait, amire gyakran hangzott el visszhangként a magyar avantgarde másik — méltatlanul elfelejtett — képviselőjének, Barta Sándornak hasonló tárgyú költeménye: Mi a vörös hold fiai vagyunk, Tűzfalakon, tornyokon, holnap fekete napszámosai... Megyünk, harsányan éneklünk, a városok megfiatalodnak, élet utolja és vesző ereje vagyunk, még zeng a torkunk fiatalon! fiatalon! s a kórházak, tébolydák és börtönök komoran becsukják öblös torkukat. A munkás-esteken eleinte túlnyomó többségben az avantgarde költeményeit szavalták. Kassák és Barta mellett mindenekelőtt Romját Aladár és Forbáth Imre versei voltak népszerűek. Az előadók azonban nem elégedtek meg csupán a magyar költők műveivel. Gábor Andor és a már említett Mácza János fordításainak a segítségével a külföldi költőkkel is megismertették a közöna költemény mondanivalójának minél pontosabb visszaadására törekedtek. Ezt a közvetlen magatartást öltözködésükkel Is aláhúzták: mind a nők, mind a férfiak fekete orosz ingben jelentek meg a dobogón. A munkásközönséggeí való érintkezés, s maga "a munkamenet is rövidesen odahatott, hogy az avantgardista művek helyett idővel egyszerűbb és közérthetőbb verseket iktattak műsoraikba. Kassák és Barta szabadverseit Gábor Andor és mások, a hagyományokhoz közelebb álló sorai váltották fel. Ebben a folyamatban Jelentős segítséget nyújtottak a cseh baloldali költők művei, amelyek Mácza János és Gábor Andor tolmácsolásában jutottak el a hallgatókhoz. Eleinte közülük is inkább az avantgardista Seifert szerepelt, de lassan átadta a helyét Wolker, Neumann és Bezruí költészetének. A cseh baloldali költők művel közül mindenekelőtt Wolker Ballada a fűtő szeméről című versére szeretnénk felhívni a figyelmet. A köztudatban ez a költemény József Attilának a harmincas évek folyamán készült fordítása alapján él. Egy, a Munkásban megjelent hirdetmény tanúsága szerint, a verset Kassán már 1923-ban szavalták, s a fordítás — Gábor Andor munkája — 1924-ben nyomtatásban is megjelent. We eiskopf Petrográd tűzlovasokához hasonlóan a megvakult Anton sorsát megörökítő költemény többször Is elhangzott a munkás-esteknél szélesebb nyilvánosság előtt: A vakság éjszakája fényben ég, világot tör beléje egy tudat: az elvtársaknak adta ő szemét, az ő számukra lát az most utat. Az 0 szemével jobban látnak ők, látókká lesznek minden Antalok, vak Antal érez fényesebb jövőt, s a szem, mely elhalt, most már nem halott. \ politikához hasonlóan a kulturális munkában is új tartalmat és kereteket kerestek a baloldali erők. 1920-21- ben ezt az újat a proletkult jelentette. A proletkult mozgalom a győztes forradalom országából indillt el, s célja az volt, hogy a kultúrától elzárt proletariátust új művelődési lehetőségekhez juttassa. Míg azonban a Szovjetunióban a proletkult vezetésébe sikerült bizonyos pártellenes erőknek befurakodniok, s a mozgalmat helyenként a párttal szembefordítanak, addig Szlovákiában a proletkult vezetői elismerték a pártot, s a szervezet munkáját a párt célkitűzéseinek rendelték alá. Az azonos elnevezés ellenére tehát a csehszlovákiai proletkult alapvetően mást jelentett és más szerepet játszott, mint a hasonló nevű szovjet mozgalom. A kassai proletkult 1921 őszén alakult. A dalárdán kívül abban az időben más kulturális szerve nem volt a munkásságnak, s a munka kiszélesítése előtt nagyon szűk anyagi és személyi lehetőségek álltak. A lelkes kezdeményező gárda —■ amelynek személy szerint Mácza János, a Munkás szerkesztője, Hidas Antal, a költő. Kassai (Goldbammer) Géza, a Munkás későbbi szerkesztője, valamint Máczáné és Szántó Judit voltak a tagjai — úgy határozott, hogy színpad és díszletek híján előadóesteket szervez. Munkás-esteknek nevezték el ezeket a rendezvényeket, amelyeken felolvasás, zeneszám, esetleg it/fajakovszkij s a korabeli oroszok 1VJL mellett főleg a német avantgarde versei hangzottak el a dobogón. Különösen kedveltek voltak a csehszlovákiai születésű F. C. Weiskopf versei. A petrográdi tűzlovasok című költeményét, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára írt, többször szavalták, a nemcsak munkás-esteken, hanem gyűléseken és egyéb agitáclós megmozdulásokon is: Ébredjetek! Ébredjetek! A kürt! A kürt! Kelet felől szól a szava! Ott. Petrográdban, tűz lobogott fel, Az égre ezernyi szikra csapott jel, S a szikra nyugat jelé száll tova. Ébredjetek! Ébredjetek! A kürt! A kürt! Lovagoljunk ml is az élre! A láng lobog és a szikra sziszeg! Vigyük a petrográdl tüzet Nyugatra, nyugatra s le délre! Szántó Judit közlése szerint a szavalok egyszerű, közérthető eszközökkel tolmácsolták a verseket. Külsőleg és póz helyett A szén szikrázva ég, és mind izzóbb a katlan: a munkások haladók, a munka halhatatlan! A kassai proletkult munkás-estjei igen gyorsan nagy népszerűségre tettek szert. Szinte hetenként meg kellett ismételni őket, a megnövekedett hallgatóság előtt. Mind az idézetek is bizonyítják, a szavalatok a baloldali költők legjobb versei közül kerültek ki, s a bennük foglalt politikum következtében jóval többet nyújtottak mint egyszerű „gyönyörködtetést”. Az előadásokon összefonódott a költészet és a politika, a vers a politikai harc közvetett — néha közvetlen — segítőjévé vált. A proletkult-estek eredményességének bizonyítéka, hogy rövid időn belül szétvetették saját kereteiket. Jó félévi munka után a szavalok és műkedvelők bevonásával a vezetőség már nagyobb szereplőgárdát megmozgató vállalkozásokba is belekezdhetett. Erről azonban következő cikkünkben fogunk részletesebben beszélni. BOTKA FERENC 14
