A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám
» / ameiyeKei j kimondani A Két szerkesztősége az itt közölt Írást vitaindító cikknek szánja. A vitától az alábbi kérdések tisztázását várjuk: 1. Hogyan lehetne nagyobb aktivitásra serkenteni a Csemadok-szervezeteket, tagságukat és funkcionáriusait, érdekeltebbé tenni a legszélesebb tömegeket a kultúra terjesztésében? 2. Hogyan lehetne lehetőségeinkkel fokozottabb mértékben élni, a nagy befektetésekkel és társadalmi munkával felépített művelődési házainkat teljesen kihasználni? 3. Kielégítik-e a növekvő igényeket, és mennyiben befolyásolják, irányítják az új szocialista irodalmi Ízlés kialakulását falusi és városi népkönyvtáraink? 4. Műkedvelő csoportjaink kapnak-e elegendő és tartalmilag megfelelő anyagot? Hogyan segíti a televízió a népnevelő munkát? 5. A filmkölcsönző központok ellátják-e színvonalas filmekkel a falusi és városi művelődési otthonainkat? A vitában konkrét elemzésekre, helyzetekből kiinduló elmélyült Írásokra gondolunk. Várjuk a hozzászólásokat! így tél elején, a megújuló kulturmunkák Ideijén mindig lelkesítő gondolatok fészke lesz az agyam és a szívem. Nagy 'készülődés és nekilendülés hoz Izgalomba. Azt remélem, hogy egyre több lélek tárul ki a kultúra világossága felé, és egyre főbb megértő szív melegszik át annak a mécsesnek a lángjától, amelyet én hordozok. Ha Ilyenkor a Csemadok leveleit hozza a postás, még Inkább fokozódik az Izgalom: Indulnom kell talán valamerre: s indulók. A pártdokumentum szellemében Indultunk ez év őszén nagy célkitűzéseink felé. Tervék és vágyak, lehetőségek és .feladatoki Irányelveket róttunk papírra. S a szavak, amelyeket fáj kimondani most égetik a számat, égetik a szivemet is, mert a meghívottak 'közül az Ilyen megbeszélésekre rendszerint csak nagyon kevés jön el. Hárman, négyen állunk meg csüggedten a hosszú asztal mellett, elkomorult ábrázattal, s szorongva lessük az ajtót, jön-e még valaki ? S szorítja a szivemet valami kegyetlen érzés, őnkénytelenül felötlik a kérdés: mi van még fontosabb ma a kultúránál? Mi elöbbrevaló ennél a megbeszélésnél annak az embernek a számára, akibe a Csemadok-tagság megválasztásával a bizalmát helyezte. Tolvaj Bertalan idézetét kell megismételnem. Fábry Zoltántól veszi át a gyönyörű gondolatot: „Az ember nagyságát és törpeségét, bátorságát és gyávaságát, a kultúrához való viszonyában mérhetjük le a legfontósabban.” S ha lemérjük, meg kell állapítanunk, hogy a törpeséghez állunk közelebb. Néhány év alatt a tudomány és technika óriási mértékben fejlődött az ember tehetsége folytán. Én azonban a faluról szólok. A falu népe is felszínre parittyáz olykor káprázatos tehetségeket, de ez még elenyésző százaléka a még mindig hajnaltól késő estig dolgozó szövetkezeti parasztságnak. Ma még nem fut párhuzamosan a falu és a város szellemi élete. A föld nagyon magához húzza azt, aki a szivével hajol föléje, s annyira megfárasztja, hogy csak ilyenkor, a nagy betakarítás után, tél felé pihenheti ki magát, s gondolhat szellemi felfrissülésre. De vajon gondol-e? Kényelembe helyezkedve a televízió előtt vagy a rádió mellett, gondol-e egyébre, mint arra, hogy szórakozva pihen? Mi, akik a gondolat szolgálatába szegődtünk, úgy mondjuk, hogy szórakozva tanuljunk. Igen, nekünk kell most meghódítanunk azt a ma - gaslatot, ahol a szellemiekben megizmosodhatunk ... A tudás hatalom. Igaz, régi közmondás ez, s örökérvényű. Ki ne szeretne korával együtt emelkedni. Dúsabb termést nevelni, mint az apja, vagy az öregapja? Az erősebbtől fél a gyengébb, s célját az okosabb könnyebben eléri, mint a tudatlan. 20 Világos és egyszerű megfogalmazása mindez annak, hogy tudásban kell erősekké válnunk. Okszerű és tervszerű gazdálkodással érhetjük el csupán azokat a merész gazdasági és más vonatkozású céljainkat, amelyeket a pártdokumentum Ismertet. A tervszerű gazdálkodást azonban csak képzett szakemberekkel valósíthatjuk meg. Aki a tudást, a kultúra útját lebecsüli — bár tudákosnak mutatja magát, de soha könyvet nem vesz a kezébe — az rövid idő múlva szégyenkezve félreáll. Számos példa van már eddig is erre. Ismerek szövetkezeti vezetőt, aki azt a kijelentést kockáztatta meg előttem, hogy a Csemadok-tagdíjon vehet egy főidecit, s ő inkább a földednél marad. S ma sem Csemadok-tag. Ez még nem bosszantana, de az már bosszant, hogy újságra vagy könyvre egyetlen fillért sem hajlandó áldozni, s minden szabad idejét a vendéglőben tölti. Sajnos, sok még az ilyen ember. Nagy a hangjuk, vezetők és félünk tőlük. Szavak, amelyeket fáj kimondani. Az ilyen emberek kerékkötői sok egészcéges gondolatnak. Sokszor önkényesek, erélyesek, s ha kel'l, s ha bebizonyosult tehetetlenségük, tudatlanságuk: tüzet fújnak és megtramodnak ... Pedig szeretik élvezni a szépet és mindazt, amit számunkra a tudás révén juttat a társadalom. Ezért a társadalomért azonban dolgozni nemcsak két kézzel lehet, hanem szívvel és aggyal, s főképp okossággal. Mit is akarunk mi ezzel a nagy okossággal? A műveltséggel? Nem többet és nem kevesebb, mint a föld minden emberének boldogulást és boldogságot. Örömet ős békességet. Megértést és szeretetet. S ez nagyon sok, ezt csak nagyon nagy tudással, egymás tökéletes megértésével érhetjük el. Boldogulni és boldognak lenni. Ha én valakit sírni látok — nem tudok boldog lenni. Ha szomorúság mélységeit panaszolják a rég lobogó fényű szemek — ón szorongást érzek. Én csak a mások örömein keresztül tudok örülni, a mások sikerein felbuzdulva tudok lelkesedni, és a nagy emberi közösség hitével tudok bízni mindenben ami a békét, a holnap ragyogását sugározza életünk egére. Nincs tehát egyéni érdek, csak közösségi érdek van, ami ösztönöz, ami előre hajt. Nép van és nemzetek vannak, akik közösen küzdenek egy nagyon nagy cél érdekében: az örök béke és tartalmasabb élet szépségéért. A kultúrával mi ezt akarjuk mielőbb elérni. Segíts a nagy munkában, hogy a szavakat, amelyek fájnak, ne kelljen mégegyszer kimondani. CSONTOS VILMOS Mitala írért tanítónő a törnöd kulturális élet központi alakja. A fiatal, szelíd, de nagy energiájú, mozgékony lány nevéhez már nem egy sikeres rendezvény fűződik. Legutoljára a .flyole hold föld”-et és a „Bolondos vasárnap”-ot tanította be. Az utóbbiban amellett, hogy 6 rendezte, ö alakította a főszerepet is, 0 Intézte a pénz-dolgokat, sminkelte a szereplőket és festette a színfalakat Is. Karácsony és újév között akarják átadni az új, ötszáz férőhelyes művelődési otthont. Az ünnepélyes, műsorral tarkított átadásnál Mitala Irénék Is ott lesznek. A tizenhat tagú kultúrcsoport esztrádmüsort tervez. A műsor másik részét a szlovák színjátszókor adja. Tornác egyébként arról nevezetes, hogy ott minden ember folyékonyan beszél szlovákul Is és magyarul is. — A magyar csoport legaktívabb tagja lrénkén kívül Miskolcit József. A képünkön őket látjuk, amtnt a műsor összeállítását beszélik meg. A rimaszombati Irodalmi színpad nüsoros estlei egyben „könyvnapok’ s. A nézők a helyszínen megkaphaták a színre vitt szerzők fontosabb nüvelt. így lesz az irodalmi színpad 'dióban „irodalmi”, az Irodalom, a •önyv népszerűsítését szolgáló újszeű eszköz. Képünkön Plácska Zsusanna és Králtk Katalin „kőnyváru■ok’\ Szöveg: tő
