A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám
A sors kapu, avagy helyesebben a Brandenburgi kapu. Ilyen házak épülnek a romok helyén ' 1. Hogy hívják a város keleti részében fekvő egyetemet? 2. Ki volt az utolsó Hohenzallern, akit az 1918-as forradalom űzött el trónfáról? 3. Hogy hívták azt a híres kommunistát (nem német), akit Hitlerék a Reichstag felgyúftása után ártatlanul többedmagával börtönbe vetettek és aki a lipcsei pör folyamán az egész világ előtt rájuk bizonyította a gyújtogatást? 4. Ml a város neve? A 47. számban megjelent rejtvénysorozat megfejtése; 1. Tretyakov-képlár 2. 1959-ben alapították és 1981-ben nevezték el P, Lumumbéról 3. Kiemel; Landler Jeni! 4. Moszkva. könyvjutalomban részesültek: Kuzma Józseféé, Sahy; Pék Lajos, C. Brod; Takács Lajos, Saíárikovo. Van-e hal a Spree vizében? (Arch, íelv.) Frontvárosnak hívják, bár ősrégi, szép neve van. A Hanel és a Spree folyók mentén fekszik. Már 1237-ben városjogot nyert és rövidesen mint fontos kereskedelmi gócpont a Hanza szövetség tagjává válik. A XV. század vége felé a brandenburgi porosz állam és egyben a Hohenzallern dinasztia székhelye, majd a porosz királyság, és 1871-től egészen 1945 tavaszáig az egyesített Németország (a birodalom) fővárosa volt. Háborúk pusztították, ellenséges hadak dúlták. Am a legnagyobb pusztítást mégis a hitleristák okozták, amikor a második világháború közvetlen befejezése előtt súlyos ütközetet vívtak a város falai között a mindent elsöprő lendülettel előrenyomuló szovjet csapatokkal. Ezerklincszáznegyvenöt április harmincadikén kitűzték a győzelmi lobogót a Reichstagra, arra a Reichstagra, amelyet 1933. február 27-én Gőring felgyújtatott, Jelt adván ezzel a kommunisták és a többi demokraták féktelen üldözésére és kiirtására. Ez a tüzes jel Hitler rémuralmának kezdetét, a sarlós-kalapácsos vörös lobogó kitűzése pedig e rémuralomnak a végét jelentette. Sajnos, a város lakóinak megpróbáltatása még ezzel sem ért véget. Negyvennyolc nyarán az amerikai imperialisták és csatlósaik feldarabolták az országot, mégpedig ügy, hogy az általuk megszállva tartott nagyabb országrész az ő védőszárnyaik alatt a militarizmus, a revansizmus, valamint a neofaslzmus melegágya lett. A később keletkezett másik országban viszont megvalósult a német történelem első munkásparaszt állama, amelyért Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Ernst Thälmann, a spartacusok és kommunisták harcoltak és szenvedtek vértanúhalált. A város ugyan teljes egészében ebben a demokratikus német államban fekszik, ám nagyobb felét a béke nyugati ellenségei kiszakították a város egységéből, mint az ország területéből, nem riadván vissza akár egy világháború kirobbantásától sem. Bár ez az önkényes aktus nem varázsolta a tizenkét városi kerületet, sem több mint két milliónyi lakosát nébány száz kilométerre nyugatra, az országhatárokon túlra, egyet azonban mégis elért. Mégpedig azt, hogy ez az elrabolt városrész a nyugati imperialisták és a bonni revanslsták ügynökeinek, kémeinek és diverzánsatnak lett az anyahajója. ahonnan ezeket az orgyilkosokat a szocialista országokba átdobták. Csupán a múlt év augusztus 13-a vetett ennek a kém-gyöngyéletnek véget, amiáror .8 a demokratikus szektor szervei védőfalat emeltek a két városrész demarkációs vonalán. És éppen ezért, hogy ez a lehetetlen és a világbéke szempontjából nagyon veszélyes helyzet megszűnjön, a szovjet kormány azt javasolja volt szövetségeseinek, hogy a város nyugati részét nyilvánítsák semleges szabad várossá, amelyben esetleg az ENSZ egységei tartanák fenn a rendet és garantálnák függetlenségét. Természetesen a német békeszerződés aláírása meggyorsíthatná ezt a folyamatot, amelyet a kettészakított város lakosai örömmel fogadnának. így aztán az Unter den Linden bársai ismét békésen virágozhatnának és a Brandenburgi kaput sem hívnák többé sorskapunak. m ? D m ? m V V 4» V m ? m V jelenet Csehov: Ványa bácsi c. színmüvének 1. felvonásából (Konrád József Siposs Jenő, A szovjet Tíz év nem nagy Idő egy intézmény történetében, de ez alatt az idő alatt is történhetnek olyan dolgok, események, melyekről (érdemes megemlékezni. A tízéves fennállását ünneplő komáromi Magyar Területi Színháznak a szovjet drámairodalom népszerűsítéséért folyó harcáról Írni kell, mert ez a harc tudatos, szívós és sikeres harc volt. Ha visszagondolok e küzdelem egyes szakaszaira, legjobban két dátum emléke él bennem: 1953 év nyara, amikor sokszor 17—20 ember előtt játszottuk Szimonov: Az orosz kérdés című kitűnő színművét, és bizony volt úgy, hogy az előadásunk — érdeklődés hiányában — el is maradt. A második dátum: 1982 év nyara, amikor örömmel hallottam kollégáimtól, hogy Arbuzov: Egy szerelem története című színművét zsúfolt nézőtér előtt játszották és játsszák ma is. Két dátum — és köztük eltelt tíz esztendő. 1953-ban elmaradt előadások, 1962-ben zsúfolt házak szovjet darabjaink előadásain. Mi volt az akkori érdektelenség oka? És mi a mai 'tömegsiker titka? Nem nehéz felelni ezekre a kérdésekre ma, de nehéz volt végigharcolni, hogy így legyen. A régen elfelejtett balsiker oka az volt, hogy abban az időben tekintet nélkül a darabok minőségére, szinte válogatás nélkül játszották színházaink a szovjet darabokat, és bizony legtöbbször nem a legsi-Szolodár-Bogoszlavszkij: Nyári kaland c. zenés vígjátékénak 1. felvonásából (Várady Bé-
