A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-09 / 49. szám

Hány szóösszetételből ismerjük az aranyat: aranybulla, aranydiploma, aranylakodalom, aranyborjú, aranyifjúság. A vasnak nagyobb jelentősége volt az emberi történelemben, de az aranynak szebb, kalandosabb sorsa. A szfnarany annyira lágy, kopásnak ellent nem állő fém, hogy semmire sem használ­ható, a vasnak sokszorosan nagyobb a gya­korlati haszna. Mégis az arany gyakoribb szókép: aranykor, aranyparitás, aranyfede­zet. Az arany mindenütt ott van, s amihez hozzáér — megnemesiti. Csengést, pátoszt ad a legközönségesebb szónak is: az idők fo­lyamán beöltözött a „nemes“ jelző Jelenté­sébe. Pedig az ókori mesékben még a go­noszság szimbólumaként emlegetik. S ha meggondoljuk, hogy évszázadokon a tulajdon kifejezője, a vagyon jelzője és megtestesítő­je volt — igazat adunk az ókori meséknek. Rousseau szerint a magántulajdon lopás, ki­fejezője is megérdemli hát — vagy legalább­is megérdemelte, hogy a gonoszság szimbó­lumaként emlegették. S volt Idő, hogy ne­véhez még súlyosabb gaztettek is fűződtek. Mikor 1492-ben Kolnmbus felfedezte Ame­rikát, megindult a népvándorlás az Ojvilág felé. Kalandorok, orgyilkosok találkozóhelye lett az új földrész, s a körülbelül ötven millió indián őslakos nem kis mértékben felhalmozott aranyának köszönhette pusztu­lását. A dél-afrikai búr bennszülötteknek is az arany okozta a vesztüket. Az a hír terjedt el róluk, hogy a gyermekeik arany kövek­kel játszanak. A kis nép fegyverrel fogadta az arany kalandorait. De győzött a túlerő, s helyükön ma már holland-angol keverék­­nyelvet beszélő telepesek laknak. 1848-ban egy Sutter nevű utazó a kalifor­niai folyókban több helyen aranyat fedez fel. S az emberekben újra kitör az „arany­láz“. A betegség tünetei: gyilkosság, rablás, betegség, nyomor. A trencsénl Zlatokov vállalat igazgatója, jankoviö elvtárs ugyan azt tartja, hogy az arany az állam, tehát elsősorban valuta, de üzemében csak ékszereket, csodálatos szép­ségű gyűrűket és dísztárgyakat készítenek. Az egyik műhelyben tízen dolgoznak. Hat A nehéz ékszerek úgynevezett klasszikus min­tái ján Porubsky munkaasztaláról kerülnek ki A gázláng az aranyművesek fontos segítő­társa a miniatűr aranytárgyak megmunkálá­sánál Az ékszerekbe a díszítőköveket belehelyezni — nem gyerekjáték. A trencséni Zlatokovban ezt Krupár jozef kiváló dolgozó végzi nagy hozzáértéssel és pontossággal (SzpácslI felvételei) fiú és négy lány. A hosszú fal mellett asz­talok. s az asztalokon pislogó gázégők. A ré­gi alkimisták dolgozhattak Ilyen lángok mel­lett, az aranycslnálás szenvedélyétől hevítve. Csakhogy az alkimisták aranyat akartak csinálni kőbői, vasból, szappanból, s a lehető legfurcsább dolgokból, ezek a ml alkimis­táink az aranyból gyűrűt, csatot, kar­kötőt készítenek. Ali baba kincsei pompáz­nak, szikráznak, sárga plazma-fényben az asztalokon, s membrán érzékeny-kezű — majdnem aranykezűt Írtam — fiatalok ala­kítják, formálják az engedelmes fémet. jankovié elvtárs beszél: — Ezeknek a fiatal aranyműveseknek a legtöbbje elvégezte a turnovi Iparművészeti iskolát, s most mint tervezők dolgoznak az üzemben. Ilyen például a tizenkilenc éves Fridrich Miloslav Is, aki tavaly végezte ta­nulmányait, s a nemrég beadott tervei alap­ján készített dísztárgyak a karácsonyi ék­szerpiac meglepetései lesznek. Igen fontos, hogy üzemünkben a dolgozók becsületesek legyenek, viszonyuk a szocia­lista tulajdonhoz kifogástalan legyen. Az arany — csábit. Az aranyat régen a leggyak­rabban a lopással, csalással együtt emleget­ték. De a mi embereink megbízhatók. A terem közepén zúg a csiszológép. Ide már a kész gyártmány kerül. Itt kapja meg az arany a végleges, sárgán csillogó fényét. A gép körül — de az egész műhelyben is — szokatlan nagy a tisztaság. A csiszolásnál, vésésnél ugyanis aranypor hull az asztalok­ra, padlóra, amit a munka után összegyűj­tenek. Elveszni egyetlen milligrammnak sem szabad. Az így szerzett hulladékpőr vegyi folyamatokon megy át, hogy újra használ­ható legyen. Az arany érték, az arany — hatalom. Évszázadokon keresztül magántu­lajdon, a vagyon, s ugyanakkor — milyen kifejezően — a gonoszság szimbóluma. De az utóbbi időkben már egyre inkább dísztárgy anyag. Az országok pénzgazdaságát ugyan még mindig aranyvalutával, súlyos páncél­szekrényekben lapuló aranyrudakban mérik, de csak addig, míg a pénzre egyáltalán szük­ség van. A pénz megszűntével megszűnik az arany is a tulajdonviszonyokat szolgálni és kifejezni, s megmarad szépen csillogó diszi­­tőfémnek, karperecnek, gyűrűk, órák, dísz­tárgyak anyagának, s vegyületel a fényké­pészeti ipar és gyógyászat anyagának. Lesznek-e nekünk is tanítógépeink? Az Egyesült Államokban és Negy-Bri­­tanniában az utóbbi évek folyamán egész sor tanító-automatát szerkesztettek, sőt némelyiket közülük mór nagy soroza­tokban is gyártják. Lesznek-e nekünk Is tanltógépeink? — (kérdezi Mocsár Fe­renc komáromi olvasónk. A Szovjetunióban és nálunk is külö­nösen a tanító nevelő szerepének tulaj­donítunk nagy Jelentőséget, amit a leg­kitűnőbb gép sem pótolhat. E téren mindenekelőtt arra törekszünk, hogy tökéletesebb technikai audto-vizuálts oktatást segédeszközöket gyártsunk s így a tanítást szemléltetőbbé tegyük. Mindamellett a Szovjetunióban ts meg­kezdődött a tanítógépek kísérleti gyár­tása. Az egyik ilyen gépet például már használják ts a Moszkvai Energetikai Intézet Automatizáclós Tanszékén, hogy a vizsgák előtt ellenőrizze a diákok felkészültségét. A gép nagy vonalakban vagy száz kérdést tesz fel a diáknak. Ha a helytelen feleletek száma túl ma­gas, a tanár azt tanácsolja a diáknak, hogy halassza el a vizsgát és készüljön fel alaposabban. Hazánkban egy célszerű és nem túl­ságosan bonyolult tanítógép tervét a prágai Közgazdasági Főiskola dolgozói és Zd. Kfeőan mérnök, a prágai Műsza­ki Főiskola dolgozója szerkesztették meg. A külföldi gépekkel szembeni egy­szerűsítés abban áll, hogy a program egy film megfelelő lemezén van felje­gyezve és fotodiódák segítségével fény­képezik le a vetített képről. A gép vá­logatást áramkörét félvezetőkkel szerel­ték fel. A gép nem csupán a kérdés­felelet módszerű vizsgáztatást teszi le­hetővé, de a folyamatos válaszokat ts. A gépet Jól felhasználhatják például a gépkocsivezetők oktatására. A gép a vizsgázók elé vetíti néhány tucat útke­reszteződés képét megszámozott gépjár­művekkel és a diák megfelelő gombok lenyomásával fokozatosan megadja a közlekedési helyzetek megoldását: me­lyik gépkocsi Indul elsőnek, második­nak, stb. A gépet a főiskolán mint ön­működő konzultátort ts felhasználják. Mivel automatikus diafilm-vetítővel van ellátva, nem kerül többe 4000 koroná­nál... Nyugaton a pedagógusokat aggoda­lommal tölti el a tudat, hogy a gépek beállítása következtében esetleg egy harmadrészük elveszítheti a kenyerét. Aggodalmaikat valóban jogossá teszik azok a tapasztalatok, amelyeknek egyéb foglalkozások automatizáclófa során Amerikában és Nagy-Brttanniában tanúi lehettek. A szocialista Iskolában azon­ban a legfőbb mindig az ember, a pe­dagógus marad, aki diákjaiban szeretetet és ragaszkodást tud kelteni szocialista életünk és társadglmunk iránt, aki maga is követendő példaként áll diákjai előtt. A tanítógépek, bár tökéletesítésük után valószínűleg már az elkövetkezendő év­tizedben széles körben alkalmazzák őket, mindig csak tőbbé-kevésbé tökéle­tes automatikus tankönyvek maradnak, kitűnő szemléltető segédeszközök, ame­lyek még érthetőbbé teszik az előadott anyagot a diákok számára és az állandó ellenőrzés folytán intenzívebbé teszik az oktatási folyamatot. ITermészet és Társadalom) (dl és tű)

Next

/
Oldalképek
Tartalom