A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-02 / 48. szám
Doe. Jirl Prokopec, az Allamt Népesedéspolitikai Bizottság A kutatás fö feladata — amely egyidőben valósult meg hazánkban és Lengyelországban — az volt, hogy megvizsgálja a nők mai helyzetét a társadalomban. Milyen a kapcsolat á dolgozó nők munkahelye és családi élete között, milyenek a munkafeltételek a munkahelyen és a háztartásban? Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy megismerjük a nók gondolkodásmódját a család népességére vonatkozóan, rájöjjünk a szaporulat kedvezőtlen alakulásának igazi okára. Körülbelül 8000 nő között végeztünk közvéleménykutatást, különös tekintettel az egyes társadalmi kérdésekre. A nók elégedettek, de ... ' A megkérdezetteknek több mint fele teljesen elégedett munkájával, egyharmadának bizonyos kikötései vannak és csak 7 százalék kevésbé, vagy teljesen elégedetlen. A dolgozó nők közéleti és politikai aktivitása sokkal nagyobb, mint a háztartásbeli nőké. Pozitív szerepet játszik ebben a munkahely és a közösség befolyása, ez az aktivitás legjobban a tömegszervezetekben végzett munkában mutatkozik meg. Ezek a problémák pozitív oldalai. Nem szabad azonban megfeledkeznünk valamiről. A nőnek azonkívül, hogy Joga van dolgozni, van egy másik joga, ami egyben kötelessége is: anyának lenni. Szükséges felvetni a kérdést: milyen mértékben sikerült biztosítani azokat a feltételeket, hogy a nők feladatukat munkahelyükön és családjukban egyaránt jól láthassák el. Ogy látszik, a feltételeket még nem sikerült teljes mértékben biztosítanunk. Az anyák, akik kötelességüket a családban ős a munkahelyen Jól akarják végezni, túl vannak terhelve, s ez az egyik oka annak, hogy nem akarnak sok gyereket. íme két döntő fontosságú kritérium: 1. Mennyi időre van szüksége a nőnek ahhoz, hogy feladatát a munkahelyén és a családban ellássa? 2. Milyen segítséget nyújt számára az üzem, a társadalom? A dolgozó nő naponta 7—8 órát tölt munkahelyén, több mint 4 órát vesz igénybe a bevásárlás, főzés, takarítás és Foto: Vlach, Petrlik, Prandi a többi jiázi munka. Beleértvé a háztartásban végzett munkát is — a nő heti munkaideje 80—90 óra körül mozog. Ez természetesen a szórakozás, önművelés, pihenés kárára megy. Az alkalmazásban levő férfinak háromszor annyi ideje marad önművelésre, pihenésre, mint a nőnek. És az üzem segítsége? — mert hiszen nemegyszer, ha egy nő állásba akar lépni, közrejátszik az a körülmény is, hogy az üzem mennyiben lehet segítségére az anyáknak. Az Állami Népesedéspolitikai Bizottság kutatásai igazolják, hogy az üzemek távolról sem teszik meg azt, amire az alkalmazásban lévő anyáknak szükségük lenne. Ezen a téren legjobb a helyzet az iparban, legrosszabb a mezőgazdaságban. Az Iparban dolgozó nők négyötöd része azt mondta, hogy az üzem úgy-ahogy segítségükre van, de a mezőgazdaságban dolgozó nők háromnegyed része semmilyen segítséget nem kap. Ha az üzemek segítségnyújtását nézzük, látjuk, hogy az többé-kevésbé plonlrtáborok, üdültetések szervezésére korlátozódik. Az üzemi bölcsődék és óvodák építése elmarad. Kedvezőtlen a helyzet a közös étkeztetés, a gyerekek iskolán kívüli gondoskodása terén. Mégis, hogy a nők foglalkoztatásának további feltételeit megteremtsük, a kedvezőtlen helyzet javulása nagyon fontos, S ez nemcsak a nők, hanem valamennyiünk érdeke, hogy a nők munkájukon kívül teljesíthessék anyai kötelességüket. (Folytatjuk) a nő helyzete a társadalom anyagi feltételeitől függ. „A nő felszabadulása és egyenjogúsítása a férfival — írja Engels a Család eredete című könyvében — nem lehetséges mindaddig, míg a nőt kizárják a társadalmi termelőmunkából ős csupán háztartási munkát végez.” A nőnek a termelőmunkában való részvétele tehát fontos előfeltétele felszabadulásának és egyenjogúsításának. Megállapíthatjuk, hogy ezt a feltételt hazánkban túlnyomórészben teljesítettük. Mint az 1961-es népszámlálás mutatja, hazánkban csaknem 3 700 000 nő él, hetven százaié? kuk állásban van. Az elmúlt évek folyamán a nők foglalkoztatása társadalmi szükségszerűség lett. A nők aktívan bekapcsolódnak a politikai ős közéleti tevékenységbe, munkájukat szívesen végzik és elégedettek vele. Főként a fiatal nők veszik természetesnek, hogy állásban vannak. A közvéleménykutatás eredményei — amit az Állami Népesedéspolitikai Bizottság végzett a múlt év végén a férjezett nők családban és munkahelyükön előforduló problémáiról — erről győznek meg bennünket. «UKWl ltu
