A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-25 / 47. szám
Az épület előtti parkban a lány hirtelen terogyott egy pattra. — Most ez meg mire Jó — kérdezte a fiú —, mennél előbb túl vagy rajta, annál jobb. — Könnyű neked — sóhajtotta a lány és körülnézett. — Csak nem akarod újból kezdeni — mondta a fiú, aki mellette állt, s most grimaszt vágott. — Nem, nem kezdek semmit elölről, de talán leülnél — húzódott odább a leány — Nincs értelme, tegnap mindent megtárgyaltunk, ne légy olyan kicsinyes. — Én vagyok a kicsinyes — pattogott a lány —, én aki talán, ha ide belépek mindent feláldozok — bökött az épület felé — hiszen megtudhatják a dolgot. — Senki sem tud meg semmit, ez orvosi titok — Igen, de ha más asszonyokkal találkozom, akik ismerik a szüléimét, azoknak is orvosi titok? — Ugyan kérlek, ez tna természetes, hogy lánynak nem kell megszülni gyermekét, törvény van rá. — Kár, hogy a férfiakra nem hoztak törvényt — sziszegte a lány. — Nézd, mit veszekszel, ezt már ezerszer letárgyaltuk, a bizottság 10—12-ig ül össze, be vagy jelentve, gyere, felkisé'lek — de a lány csak álhatatosan nézte a lába előtt sétálgató galambokat. — No, gyere, nógatta a fiú, már háromnegyed tizenegy. A lány mintha nem is hallaná, mit beszél, csak nézte a búgó, tollászkodó galambokat és lassan mondogatta: — Ezeknek jő, ezeknek nincsenek előítéleteik, sem igé nveik . .. — Nem filozofálni jöttünk ide, gyere már, kérlek. Ha sokáig fogsz itt butáskodni, már nem fogadnak. — Ez butáskodás? — nézett fel rá a lány könnyes szemmel —, nem te butáskodol, mondd? Hiszen valahogy csak meglennénk. — Az ég szerelmére, e*t már ezerszer letárgyaltuk, ugyan kérlek, gyere már. — Ez mind azért van, mert nem szeretsz! A fiú feleletre sem méltatta, csak az ég felé fordította a szemét. — igen, nem szeretsz — evärsítgette a lány, ha szeretnél, olyan boldogok lehetnénk ... — Persze, örült boldogok — sziszegte a fiú — még csak egy szobánk sincs, ahol meghúzódhatnánk. — Az én szobámba beállíthatnánk egy díványt. — Nem, köszönöm, nem vagyok ágyrajárő és kedves szüléiddé! nem vagyok hajlandó egy amúgy is kis lakásban meghúzódni. — Akkor talán én ... — Tudod, hogy lehetetlen, hogy hozzánk jöjj, anyám nem szeret nagyon. — Persze — szakította félbe a lány —, imádja egyetlen fiacskáját, hát vedd feleségül őt... A fiú nem szólt, nem akarta ingerelni, csak nézte sápadt, feldúlt arcát. A park élősövénye mögött a város hétköznapi fülsiketítő robaja hallatszott, itt a fojtó virágillatban megrekedt a meleg és a csönd ... De a lány csak tovább feleselt; persze a frissensült mérnök úr kezdi érezni, hogy valaki, és ilyenkor egy szegény diáklány csak teher... drágalátos anyucika ... — Nézd — szakította félbe a fiú —, hagyd az anyámat, tudod, hogy ... — Semmit sem tudok — mondta a lány — csak azt, CÍLEK JÚLIA ✓// SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA hogy mindenki tabu, senkit sem szabad megbántani, csak engem lehet tönkretenni. — Drágám, ki akar tönkretenni — húzta magához a fiú, érezned kell, hogy szeretlek, de magad is beláthatod, hogy nincs értelme, megígértem anyámnak. — Azt mondtad, hagyjuk az anyádat, akkor hát ne hozakodj elő vele. — De igen, előhozakodom, éppen azért, mert megmondtam neki, hogy akarata ellenére elveszlek, de megígértem, hogy okosak leszünk, hiszen csak egy év, akkör te kész orvosnő leszel, közben én is rendbejövök anyagilag. Nézd, abban igazam van ... — Tudom, azt reméli, hogy egy év hosszú idő, addigra kiábrándulsz, vagy megszerzi a gazdag menyasszonyt számodra autóstól' lakásostól, és közben drága csemetéje gondtalanul élheti a világát, nem kell... — Elég — kiáltotta energikusan a fiú — és nézte a lány gyűlölettől eltorzult arcát — hát ez így lesz örökké? — Veszekedés lány és anyja között? — Elég — mondta még egyszer csendesebben — semmi értelme az Ilyen beszédnek, ezt már két hét alatt százszor elmondtuk egymásnak. — De ha külön laknánk, én otthon, te otthon — kísérletezett a lány. — Nézd, ne húzd az időt, már majdnem fél tizenkettő, ne okoskodj, nem mondanád meg, miből élnénk hárman? Mert hárman lennénk, és egy fillért sem tehetnénk el autóra. —De hiszen már van ... — Mi az az ötezer korona? — Arra elég, hogy bejelentsük a garzonlakást, egy éven belül megkapjuk, azt ígérték. — Szóval te ilyesmi után futkosol, a ruptúrára való kérvényedet nekem kellett elintéznem, arra való tekintettel, hogy nincs időd, de értelmetlen hülyeségek után futkosni arra van időd. Légy okos, a te tanulmányaidnak sem tenne jót holmi szülés, éppen a vizsgáid előtt, gyer^ — és a lány hóna alá nyúlt, hogy felsegítse, és húzta az épület felé. A lány hirtelen szembefordult vele és gyűlölettel sziszegte. — Hát nem, vedd tudomásul, azért sem, és erre pont ebben a parkban jöttem rá — mutatott a napsütésben a gyerekeket sétáltató mamák felé. Nem felelek meg kicsinyes önző céljaidnak? Talán, de most már fütyülök mindenre. Botrány lesz? Nem baj, minden csoda csak három napig <m’t, de jegyezd meg magadnak, hogy a szerelem utolsó nyomait is kitörölted belőlem viselkedéseddel, egy igazi férfinak mindig minden körülmények között kell számolnia tetteinek következményeivel, és vállalnia kell érte a felelősséget. Te azonban gyáván az okos szerelem burka alá menekülsz és hirtelen számolgatni, tervezgetni kezdek Miért nem terveztél akkor... mondd miért nem? Minden asszony ismeri ezt az érzést és soha egyetlen férfi sem érti meg, kár róla beszélni. — De mondd, szenvedélyes logikátlanságod miért változott hirtelen számító logikává, azon az estén nem akartál sem autót, sem lakást. Semmit, csak engem úgy, ahogy vagyok — sziszegte gyűlölettel a lány. — Az istenért, ne rendezz jeleneteket az utcán — csitította a fiú. — Félsz a botránytól? hát remegj — mérte végig lesújtó pillantással a leány. — Még lesz benne részed elég, de jegyezd meg magadnak, hogy a gyereket nem adom semmi körülmények között. Arra. soha nem gondoltál, hogy mennyire vágyik egy nő arra, hogy szíve alatt hordja annak a mását, akit szeret, hogy az asszony szeretete más az önző férfi szenvedélyénél? A szerelem elmúlt, rendben van, de a következményeit, ha te nem is, én vállalom, nem hagyom kiszakítani magamból ezt az édes ártatlanságot, akt nem kérte magát a földre. Lehet, hogy többet sohasem lenne gyermekem, hiába akarnám később... A fiú megrökönyödve nézte ezt az ordítozó, magából kikelt fúriát. Szóval, ez a szerelem... — Drágám —tett kísérletet, hogy megnyugtassa, de a lány már rá sem hederített, mint egy megszállott ordított tovább. — Megszülöm és kitanulok, és aztán eltartom, te pedig, ha van szíved és felelősségérzeted, akkor nem autóra, hanem lakásra spórolsz, és igenis, lesz mindenünk, mire a kicsi járni fog. Lesz lakás is, autó is, ha egy kis lemondás árán is. Tégy, amit akarsz, fel Is hagyhatsz, de a gyereket minden körülmények között megszülöm, vedd tudomásul, te ... te — és lesújtóan végigmérte — érted, és most volt szerencsém — erélyes léptekkel, felemelt fővel elrobogott. A fiú csak nézte, mint rohan az égő káli bokrok között, aztán fejét nyakába húzva elindult a másik utca fejé... 11
