A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
A Koh-i-noor gyár gratitmalmában : JLz L. C. Hardtmuth gyár előtt állok, a Koh-i-noor ceruzák bölcsőjénél. Több mint száz esztendeje gyártanak ceruzát ebben a gyárban, a ceruzák ezernyi fajtáját, töltőtollakalt, sőt legújabban logarléceket is. A budéjovlcel Koh-i-noorral Írja ma első leckéjét a kubai öregdiák, ezzel a ceruzával rajzol a festő, tervez a mérnök, ezt a ceruzát Ismerik a sarkkörön túl és az egyenlítő tájén egyaránt. És Koh-í-noor ceruzával irta meg üdvözlő s egyben dicsérő levelét Zíkmund és iHanzel'ka valahonnan Libanon cédrusai alól. Aztán még egy epizód. A harmincas években különös fényképet közöltek a világlapok. A fényképen egy megviselt naplófüzet és egy megrágcsált ceruza volt. Ez maradt meg csupán Andrea svéd sarkkutató expedíciójából. A jegyzetfüzet és a ceruza, amellyel a naplót írták harminc éven át hevertek az örök tél, a jégtáblák és hómezők végtelenségének egyik mélyedésében. A ceruza jelzése a következő volt: Koh-l-noor 1500, L. C. Hardmuth, Ceské Budéjovlce. De lépjünk csak be az öreg gyár kapuján és máris a fiatalok világában találjuk magunkat. Mindenütt csupa fiatal lány, az ő, szép formás és ügyes kezük készíti Itt a ceruzák számilliólt. Német agyag, ceyloni grafit, Japánból importált zsiradék: ez a ceruzahegy alapanyaga. Feldolgozás után Kanadából és Mongóliából rendelt faburokba rakják a már vékonyra köszörült ceruzahegyet, ragasztják, simítják, a gép festi, lakkozza és megfelelő cégjelzéssel látja el. Ha ez ember elnézi, önkéntelenül azt mondja : manufacture 1 Igen is, manufacture i A ceruzák birodalmában (Koh-i-noor felv.) És ezt még ma is, az atomkorszakban is így csinálják — az egész világon. De már nem sokáig, legalábbis Ceské Budé - jovicében nem I A szomszéd teremben ugyanis már a világ első és legmoderneb automata vonala működik. Ez a ceruza-kombájn négy perc alatt végzi el ugyanazt a munkát, amely a többi termekben tizennégy napig tart. Ennek a gépnek különös története van. A ceruza-kombájn a Német Szövetségi Köztársaságban készült, az Erhardt cégnél. Erhardt azonban a széles kapitalista világban nem tudta gyártmányát, ezt a sohasem látott prototípust értékesíteni. A tőkések nem merték vállalni a rizikót. Végül is Erhardt a budéjovíceikhez fordult — Adenauerák minden tilalma ellenére — felajánlotta gépautomatáját a Koh-i-noornak. És azóta a kommunista írók, költők és mérnökök meg diákok részére gyártja a világ legjobb ceruzáit. Színekben ős formákban tobzódik a Koh-i-noor Száz országba szállítja gyártmányait, a Versatilt, a Taison D’or-t, a Sunpearít, a Koh-i-noor-ceruzák különböző fajtáit... És a Jawa motorkerékpár mellett ma a Koh-i-noor-gyár készítményei is öregbítik hazánk jóhírét. Igen, ceruza-nagyhatalom vagyunk és fellegvárunk a Ceské Budéjovlce-l kopott külsejű Koh-i-noor gyári —ba— Bódva-parli románé Aknamező. Eredetileg gyümölcsöskert. Kertek koszorúzzák Tornaújfalut. Aknamezővé a háború avatta tizennyolc évvel ezelőtt e kertek humuszát. Az őszi napon most téglák pirosodnak Itt és gyermekek nevetnek. Tégla és gyermek. Épülő házfalak és szerelem. Stráma József orrán és szemhéján szürke foltok. Homok és mész keveréke: malter. Házat épít az agronőmus. Rokonok, barátok rakják ä falat a szövetkezet meg traktoron, teherautón gurlt/a a ház részelt: Tégla, homok, gerenda, cserép. És a csöpp gyerek, aki apja nyomdokába lép a homokban, ott botorkál a leendő fürdőszobában, a, leendő padlón, a betonkeverő mellettKérdez a gyerek: Apu, ml ez? Hát ez ml? Felelj, Stráma József, jól felelj. Mondd: Ez tégla, kisfiam. Ez meg gerenda. Homok, kő, miész. De Jön majd a festő bácsi is a meszelővei, a lakatos a reszelővei, kulcsot is hoz. Asztalos bácsi is jön a gyaluval. Sárga lesz a padló, piros a szőnyeg. És a hlntaló! Tarka les? az a ló, kisfiam ... Csörög a kavics a rostán. Valami föl akad a drót szövedéken, majd koppanva hull a földre. Kopp! Furcsa kő, fekete kő. Acéldarab. Aknaszilünk I -— Apu, ez vaskő, vas, nini! — Az, fiam, vas. Acélt Nincs rajta vér. Talán nem ölt meg senkit. Egyetlen halott volt Tornaújfalun. Dúl János kovács halt meg egyedül. Tudta, nem tudta, hogy traktor Jön a ló helyébe? Repült az akna, és éppen őt találta el. Pedig a vas, az megmaradt. Nem patkónak, másnak hajlítható. Aknamező! sKét év távlatából látom, ahogy Koleszár János, a szövetkezet elnöke mutatja a tájat: Ahány téglát lát ma itt a szem, annyi akna volt a földbe dugva, hogy megölte az életet. Élet. Gyümölcsöskertek. Ha Jött a tavasz, a Dlrágbontó, méhecskék serege röppent a rózsaszínű szirmokra. Oltókések villogtak a hozzáértő emberek kezében. Kihajtott, rügyet fakasztott ,a nemesítő szándék, a cselekedet. Aknamező! Egy lépés, egy akna. Napjainkban tégla, cement és gyaluforgács. Szekerce, vakolókanál, surrogó simító a házfalakon. Az aknamező humuszában fundamentum. Rajta a kultúra kaptára, a művelődés háza. A gyerekek, mint őszi méhecskék húzódnak e ház egy szobájába, hogy ami napfényt, nevetést összegyűjtöttek a nyáron, azt a látott és érzékelt színekkel, szagokkal összekeverjék, meglelve az értelem mézét... Övó szemeket vigyáz Kőröst Károlyné! Meséld el néha, gyermeki értelemhez közeit szóval, hogy itt, ebben a gyümölcsös kertben és körül, amerre a szem ellát, milyen változás történt: mire JÓ, mire kell a sok építőanyag, szerszám, és azt, hogy mit csinálnak az apák, anyák a változó világ hasznára. Köteles Bélát tizennyolc esztendő ko hója edzette. Eszmélve, sírva született. Golyók fütyültek bölcsője fölött. A szabadság dajkálta, oktatta. Ostrava ölelte magához, hogy felvértezze szakértelemmel. Majd útra engedte acélt, vasat termelni a kassal síkságra, hol olvasztó kemencék tornyait, vörös kéményeket lát ni, amíg Tornaúffalun gerendák hajolnak a szobák fölé, mert kell az otthon ölelése, amt naponta fogadja, várja a mun kából érkezőket. Igylj
