A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
Ami körül leghevesebb a vita Emberek és nézetek Az új nemzedék, de annak is a tizenhat-huszpnkét év közötti korosztálya az, melyről a legtöbbet beszélnek. Egy mátyusföldi kis faluban Molnár nagymama azt vallja, hogy nem a „szigorú“ hanem az „okos" nevelés az, ami embert csinál a fiatalokból. Más szavakkal ugyan, de azt fejezi ki, hogy nem lehet távlatok nélkül, cél nélkül élni. Amint az eszmélő fiú- vagy leánygyermek valami célt talál —, nem kell, hogy ez mindjárt örökre szóló életcél legyen —, elérésére terveket kovácsol, ott nem lehet ba'j, ez a gyereket a játékos kedvtől egyenes úton vezeti egészen addig a posztig, amit az életben, a társadalomban majd elfoglal. Szavaira mintegy bizonyítékképpen betoppan a nagyobbik unoka. Tizenhat éves, övig meztelen, barnára sült fiú, a szövetkezet újdonsült traktorosa. A szakvizsgákat kitűnően letette, de a képesítést igazoló papirosra még rövid ideig várni kell, csak akkor kaphatja meg, ha már pontosan, napra, betöltötte a tizenhatot. A fiú kevés beszédű, különben is elfogult, de annyit mégis megtudtunk tőle, hogy szereti a munkáját. Kicsi korától rajongott a lovakért, s a nagy lóbarátság észrevétlenül változott át idővel a vasparipa iránt érzett barátsággá. A tizenhat éves traktorosnak takaros külitna Makarova Oleg Sxtriisenov lön-szobája van, és abbap a kis faluban, ahol azelőtt néha egész családok húzódtak meg egy szobában, Molnárék ezt már nem tartják fényűzésnek. A nagymama, akármilyen bölcs nevelési elvei is vannak, nem tagadja meg igazi nagymamaságát, mert az ebédre jött gyereket sopánkodva tapogatja. — Szegénykém, ebben a döglesztő hőségben hajnaltól munkában, egészen elpilledt. Kemény dolog ez még neki. Az unoka azonban nem örül túlságosan az ajnározásnak, gyereknek jár az ki, ő pedig már kereső férfi. Pénzbeli keresetére a család nem tart igényt, az teljes egészében a bankba megy. Az álom: motorkerékpár. A család titokban azt reméli, hogy míg a pénz együtt lesz, a fiú inkább egy autóra gyűjt tovább. Baumann Gyula, a Slovnaft fiatal laboránsa már nem olyan szűkszavú, mint a traktorista, és nem érdektelen tudni, hogy a nagymama után mit szól a fiatal a fiatalok problémáihoz. — .Ebben az évben végeztem el az üzemi tanonciskolát és... tulajdonképpen nem is tudok a kérdéshez hozzászólni. Vereknyei vagyok, falun pedig a fiatalok élete más, mint a városon. Az iskolából hazamenet igazán nem kellett törnöm a fejemet, hogy mit is kezdjek az időmmel, Foto: Mertsédlne, K. S. Xnznyicov ViuzlUj Lanovoj mert a földeken sohasem lehet elég a dolgos kéz. Bizony, befognak bennünket, ha szükséges, akár iskolából, akár munkából megyünk haza. Az 'illemszabályokat talán nem ismerjük oly% jól, mint a városiak, de tisztességben alig akad hiba. A szórakozást persze nagyon meg tudjuk becsülni, hiszen nem jut ki belőle derűreborűra, de nincs időfölöslegünk, hogy szórakozásaink túlcsapjanak a határon. Igen ám, de nem csupán szórakozási „kilengésekről“ van szó, hanem az általános magatartásról is. Erre Floch osztályvezető világít rá néhány szóban. — Fiataljaink ma mindent készen kapnak, nincs gondjuk rá, hogy iskoláikat befejezve, hol helyezkednek el, vagy egyáltalán el tudnak-e helyezkedni. Tisztességes fizetéssel kezdik, a sző szoros értelmében vett gondjaik nincsenek, és némelyikük úgy hiszi, ez feljogosítja őt arra, hogy magas lóra üljön. Elég vesződségbe kerül aztán az ilyenekkel megértetni, hogy nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak. A rendszeres komoly munka azonban, az idők folyamán kérlelhetetlenül lenyesegett ezeket a nemkívánatos hajtásokat. A szülőkön, az iskolán és a munkahelyen kívül a külső környezet is meglehetősen rányomja bélyegét a serdülő emberre. Eddigi beszélgetéseinkből az következett, hogy a város, főleg a nagyváros több veszélyt "jelent a fiatalok számára, mint a falu. Azt hiszem, ezt az állítást nem lehet megdönteni. Ez nemcsak ma, de ötven. évvel ezelőtt sem volt másképp. Kis helyen az emberek ismerik egymást, magukon érzik a többiek figyelő, szemét. A nagyvárosban elvész az ember, ez a körülmény inkább csábít a felelőtlenségre. S néha oly ártatlanul kezdődik a dolog! Szerencse, ha egy közbejött esemény még idejében ráébreszti a delikvenst: állj! Hiszen az élet szép. A fiataloknak kétszeresen az, s a fiatalság élvezésére annyi a kínálkozó alkalom. Aki ezt rossznéven veszi; és megbotránkozik egy tarkamintás ingen, bomlok'hafésült frizurán, vagy más kirívó külsőségein, amivel a fiatalok egy része csupán önmagát, a fiatalságát hangsúlyozza, az farizeus, vagy már elfeledte, hogy ő Is volt valaha fiatal. Ezek ízlésbeli dolgok, s a fiatalok, akár még az ízléstelenség árán is, ki akarják hangsúlyozni, hogy ők újak, mások. Viszont nem minden ízléstelenség, ami még a „mi időnkben“ más volt. De vannak állandó jellegű dolgok is. Például a társadalom mindenkor kizárja soraiból azokat, akik vétenek az együttélés örök érvényű szabályai ellen. 0. Ivén városban nőtt fel, ipariskolát végzett s nemrégen a televízióban alkalmazták mint technikust. Egyike azoknak, akik azt példázzák, hogy a városi aszfalton könnyebb elcsúszni. Elcsúszott, de nem esett le, megingott kicsit, s hamar megtalálta ismét az egyensúlyát. A mamának, aki a postán dolgozik, nagy ijedtséget okozott, mikor Iván pajtásai társaságában a bíróság előtt: állt. — Hiszen olyan jó fiú odahaza, engedelmes, szorgalmas volt a tanulásban is. Persze, hogy nem sajnáltuk tőle a szórakozást. Csakhogy ... nem ismertük eléggé azokat, akikkel szórakozni járt. Szerencsére ő maga nem követett el olyasmit, ami komolyabb következménnyel járt volna, s reméljük, okult is belőle. ORDÖDY KATALIN
