A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-04 / 44. szám
Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója * Fjodor Petrov? hes»e képességeit. £s ha netén nehézségbe ütköznék, segítik, támogatják. Moszkvában jól ismerik az izzólámpagyár sikereit. A gyár egyik kommunista brigádjának vezetője, Nyina Guszeve, kiváló munkásnő, de nem elégszik meg a maga egyéni sikereivel. Szaktudása széles skálájú, a brigádban végzett munkák mindegyikét alaposan ismeri. Így aztán, ha valakinek bármilyen nehézsége támad, odamegy hozzá segíteni, szakértelemmel tanltja, megmutatja, mit hogyan kell csinálni. „Ha a szomszédod megakad, segíts neki” — jelszavad ez legyen: „Ki-ki felelős a társáért”. Erre az elvre építik életüket a kommunista építés harcosainak milliói, köztük Nyina Guszeva is. A szovjet ember erkölcsi életének egyik legerősebb vonása a mély proletár nemzetköziség, az őszinte segiteniakarás más nemzetek fiainak. A kommunista humanizmus legnagyszerűbb tömegmegnyilvánulása ez. A forradalom előtti Oroszországban az átlagos áletkor alig haladta meg a harminc évet. Tomasso Campanella, a XVII. század lánglelkű olasz költője és filozófusa, híres utópiájában olyannak képzelte el a gyönyörű nap-államot, amelyben az emberek nem ismerik a betegségeket. Nos, az utópia átadta helyét a tudománynak, az ój társadalomról szóló nagyszerű tanításnak. Ma az átlag életkor 70 év a Szovjetunióban! A szocializmus megteremtette az ingyenes orvosi ellátás leghumánusabb rendszerét Egy év alatt 40 millió ember részesült kórházi vagy klinikai ápolásban, és több mint egy milliárd beteglátogatást jegyeztek fel a rendelőkben és poliklinikákon. A cári Oroszországban 23 ezer orvos működött, kevesebb mint ahányan ma évente elvégzik a szovjet orvostudományi egyetemet. A cárizmustól a szovjet állam csupán nyomorúságot örökölt. A forradalom után azonban kigyulladtak a fények mindenütt e nagy országban, kigyulladtak Szibériában is, ahol ez örökség talán a legkegyetlenebb volt. A jelentéktelen Novonyikolajevszkből a világszerte ismert, körülbelül egy millió lakosú Novoszibirszk lett, amely ma fejlett ipari központ, a városban tudományegyetem, tizenhárom főiskola, hat színház és számos művelődési ház működik. Azért beszélünk Novoszibirszkről, mert ezen keresztül képet kaphatunk az egész szovjet Szibériáról, amely teljesen átalakul és állandóan tovább fejlődik. Itt épülnek a világ legnagyobb vfzierőmfivei, új iparvállalatok, új városok nőnek ki a földből. Már nem az az elmaradott, istenhátamögötti vidék ez, amilyen a múltban volt. Államfők, külföldi diplomaták, újságírók, gyárosok látogatnak ide és elismerően mondják: „Szibéria a szovjet emberek büszkesége”. Korunk ma két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus versengésének tanúja. Az eredmények nyilvántartása olyan tárgyi tényezők alapján történik, amilyen például a villamosenergia, a fény, az olaj, a szén termelésének növekedése, vagy a lakóházak és az Üzemek építése. Tavaly a Szovjetunióban az ipari termelés növekedése, 9,2 százalék volt, ez Egyesült Államokban csak 1 százalék. Ezek a számok mindennél meggyőzőbb feleletet adnak azoknak a kommunistaellenes politikusoknak, akik csökönyösen hajtogatják, miszerint a Szovjetunió nem képes tartani Ipari fejlődésének gyors ütemét. „Igen nyugtalanító az az ellentét, hogy amíg nálunk ténylegesen csökkent az acéltermelés, addig a szovjet kohászati üzemek erősen fokozták termelésüket" — kommenEgyifc népben sem él ni y hatalmas erővel a béke vágya, mint a szovjet népben, mely legfőbbet szenvedett a második világháborúban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet bad8ereg, a világ legerősebb hadserege na üssön vissza, ha az Imperialisták erre könyszerftenék. TASZSZ felvételek tálja a verseny állását a New York Times. Persze, nemcsak a gazdasági mutatószámok nyugtalanítják a Nyugat vezető politikusait. Más is. Es ezt Walter Lippmann, a neves amerikai publicista, a közelmúltban így fejezte ki: „Ha összehasonlítjuk a két társadalmi rendet, felvetődik a kérdés, fel tudja-e támasztani országunk a nagy célok és eszmények tudatát, amely nálunk a leginkább hiányzik.” Persze, ami nem létezik, azt nem lehet feltámasztani, ezt tudhatná Lippmann úr. Csupán egy társadalmi rend van, amelynek nagy és nemes célkitűzései vannak. E cikk elején Fjodor Petrovot említettük, a régi harcost, a kipróbált forradalmárt, aki 1896 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Vajon mit mondana ő Lippmannak? Mi gondoljuk^ ezt mondaná: A nemzetközi munkásmozgalom himnuszában, az Internaclonáléban, így énekeljük: „Ez a harc lesz a végső.” Igen, ez a karc lesz a végső, a háború nélküli, az elnyomás és kizsákmányolás nélküli, igazi szabad világ megteremtésében. Yiääl 1 kCacnfti’l/ JL 1 C-é A szovjet tudomány és technika az űrkutatás terén — nyugati szakemberek véleménye szerint is — évekkel maga mögött hagyta a legfejlettebb tőkés országokat, az Amerikai Egyesült Államokat A Szovjetuniónak 3 milliős nagyvárosa és több mint 45 százezernél több lakosú városa van. Köztük )6- néhány olyan, melyeket harminc évvel ezelőtt hiába kerestünk volna a térképen
