A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-28 / 43. szám

A Hét fénykáppilyáxatáoak anyagéból ján Uhltk jelvétele Mai »zárnunk tartalmából Elit számú titkos ellenség . • fiúikra Int egy folyó . . . 8— Őszi séta Ián Smrekkel . ■ • ítéletnap után (Kovács lósseí elbeszélése/ 1 Gyurcsó István versei .... 1 Látóhatár ....x ... . 1 Peru ......... 1 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Xaltúregyeifilatiaak hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Fészerkezztfi Malőr Agnaton. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gély Ivén, Gyareslk Jérzet, Lérinez Gyei a, Mása Jézief, Oxsvald Árpid, dr. Szabi Réssé. Szerkesztésig: Bratislava, Jesenskébo *• Poztatiök C-3M, telefon 533-04 Terjsaatt a Póttá HfrUpasolgéUta, elOtlsa­­tésekat elfogad minden postahivatal és le­­vélkézbeslté. Ktltéldro ttélé előfizetéseket eUntés: Fol­téval nevinoy* illád, vfvoz tlskn, Jlndril­­ski ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavillalaf, Bra­tislava, Stirova 4. Előfizetési dl) negyed évre 13,50 Kés, tél évre 38.— KBa, egén Ívre 71.— Két. Kéziratokat nem érzflok meg és nem kIldiink viasza. K-06*21341 M i lesz veletek, fra n ciá k Most vasárnap lép Franciaország né­pe a szavazóurnák elé, hogy a francia demokrácia és köztársaság létéről vagy nemlétéről döntsön az elkövetkező tiz esztendő időtartamára. Igaz, de Gaulle tábornok csupán hétéves korlátlan ha­talmat kér a franciáktól. Ám ezalatt az idő alatt, mint diktátort teljhatalommal felruházott és az alkotmányt meg a par­lament kőt házát semmibe vevő, úgyne­vezett nemzetvezető egy Igen hosszú éle­tű személyi diktatúrának vethetné meg az alapjait. Ez a diktatúra viszont sú­lyos bel- vagy külpolitikai válságok Ide­jén a Jobboldali és fasiszta érzelmű tisz­tikar segítségével rövidesen véres népel­lenes terrorrá változhatna, ahogyan ezt az elmúlt évek folyamán Algériában Is tapasztalhattuk. ____ l Ma már ugyanis nem titok, hogy a lát­szólagos ellentétek mögött, amelyek de Gaulle és az OAS katonai vezetősége, hangsúlyozzuk, az OAS katonai vezető­sége között fennálltak, a valóságban egy hallgatólagos, de mély megegyezés, sőt ezen­túl igen szilárd szolidaritás létezett. Ezt ml sem bizonyltja jobban mint az a ténv hogy az elmúlt héten lezajlott — a má­sodik világháború utáni legnagyobb fran­cia hadgyakorlatokon a francia hadse­reg egységeit Massu, az algériai tömeg­gyilkos ejtőernyős tábornok vezényelte. Hogy a vasárnapi népszavazáson mi­lyen nagy tét forog kockán, azt mintha csak de Gaulle és a francia kommunis­ták tudnák. Éppen ezért a tábornok min­dent elkövet, hogy legveszedelmesebb el­lenfeleit a népszavazási kampány folya­mán minél Jobban a háttérbe szorítsa. Ezért tilos a francia kommunisták kép­viselőinek a belépés, mind a francia rá­dió, mind pedig a televízió épületébe, ahol a többi pártok vezérszónokainak legalább néhány percnyi idő áll rendel­kezésére, hogy párthivelkhez szólhassa­nak. Ezzel szemben viszont de Gaulle propagandistái egymást követik a tele­vízió kéoemyőjén, sőt maga a tábornok az elmúlt hét folyamán háromszor szó­lalt fel a francia rádióban és televízió­ban. És ha nem lenne olyan komoly a helv zet, az embernek mosolyognia kellene mindazon, amit első és utolsó de Gaul­le császár a francia népnek igyekszik bebeszélnl. Franciaország felszabadításá­tól kezdve, a tábornok-elnök a francia politikai és gazdasági élet minden pozi­tívumát saját, kiváló személyi tulajdon­ságainak a Javára Írja: állítólag neki köszönhető az algériai béke megkötése is, a fasiszta veszély felszámolása és az ő érdeme a frank megszilárdítása, az át­meneti gazdasági konjunktúra, stb., stb. Pedig az igazság mindennek az ellen­kezőjel De Gaullet a fasiszta tisztikar puccsa Juttatta 1958-ban hatalomra, dé Gaulle uralma alatt érte el tetőfokét Al­gériában a legvéresebb terror, de Gaulle eddigi személyi diktatúrája a politikai helyzet stabilizációjának az ellenkezőjét jelenti, és a jelenlegi, átmeneti konjunk­túrát a dollár, de főleg a nyugatnémet 7 márka beözönlése hozta létre. Mindezért azonban Franciaország népe drágán fi­zet. Hiszen a tábornok-elnök a Közös Piac vásárcsarnokában és a NATO fő­hadiszállásán kiárusítja az ország gazda­sági, politikai és katonai függetlenségét, kiszolgáltatva a franciákat az évszázados ellenségnek — a nyugatnémet milltariz­­musnak. Már magában mindez elegendő lenne de Gaulle vasárnapi vereségéhez, ha az ellenzék minden pártja következetes fe’l­­világosltó munkát végezne a tömegek kö zött ős olyan elvhüen harcolna az elnök bonapartista törekvései ellen, mint a Francia Kommunista Párt! Maurice Tho­­rez éppen a most csütörtöki — a párizsi Matualité nagytermében megtartót' tö­­meggyülésen mutatott rá arra a tényre, hogy de Gaulle ezúttal legyőzhető! Esé­lyei Jóval kisebbek mint az előző évek folyamén voltak, mivel a kommunisták ezúttal nincsenek egyedül. Hiszen a fran­cia nemzetgyűlés hat politikai pártja kö­zül öt az elnö|k alkotmányszegő és mó­dosító javaslata ellen foglalt állást. Ép­pen ezért a Francia Kommunista Párt a választók felvilágosítását tűzte ki fő­feladatul, valamint egy olyan — tömeg­bázison alapuló demokratikus egységfront megteremtését, amely nemcsak hogy el­torlaszolná a tábornoknak a nyílt dikta­túrához vezető útját, hanem egyben újra meg is teremthetné Franciaországban a de­mokráciát, főleg akkor, ha de Gaulle végleg távozna a politikai életbőit De Gaulle tábornok ugyanis úton-út­­félen azzal fenyegetődzik, hogyha nem kapja meg a francia nép bizalmát, azaz a diktátort teljhatalmat, akkor végleg visszavonul a politikai küzdőtérről. Ám ugyanakkor azzal ijesztgeti a francia kis­polgárok tömegeit, hogy távoztával nem. lesz senki, aki a fasiszta és a kommunis­ta veszélynek ellentálljon, hogy utána csupán káosz, özönvíz és polgárháború következne. Sajnos, annak ellenére, hogy de Gaulle ellenzéke a Jelen pillanatban valóban jelentős és személyi tekintélye is csök­kent, a tábornok fenyegetődzései még mindig sokakra hatnak. Hatnak azokra, akik már beletörődnek abba, hogy helyet­tük mások gondolkozzanak és döntsenek, de elsősorban arra a francia kispolgár­ra hatnak, akinek prototípusát Jean Dou­­tourd, a fiatal francia Író gyilkos szatl­­rájü írásában, a Tojást a marsallnak (tábornagynak) című regényében, Pois­­sonard, a Petaint imádó, antiszemita és németekkel kollaboráló, majd negyven­négy őszén de Gaulle hívévé váló, meg­­tollasodott tejárus személyében alkotta meg. És éppen ezek: Doutourd Poissonard- Jai meg Aragon Duvaljai a tábornok leg­­oldaadóbb hívei, akik vasárnap igen kelle­metlen perceket, sőt éveket okozhatnak a francia demokrácia és a köztársasági al­kotmány híveinek. Ezekkel szemben csu­pán az egység, a dolgozók egysége, a Jó­zan ész és bátor kiállás, no meg a tü­relmes felvilágosító munka hozhat ered­ményeket. —si—

Next

/
Oldalképek
Tartalom