A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-08 / 27. szám

Vavrik Éva szaval Magyar szavaló lányiok Prustöjovbaii (Szilva Erika, Szunyovsrki Szilvia, Har­sány! Gizalla ás Vavrik Éva) rostejovi nyár 1917. április 28-án hatalmas tömeg lep­te el a prostéjovl főutcát. Férfiak, asszo­nyok, gyerekek a vasútállomás felé höm­pölyögtek, hazafias jelszavakat skandál­tak és kilátástalannak, embertelennek bé­lyegezték a háborút... A város szélén, váratlanul megtorpant a tömeg. Egy szá­zad osztrák katona állt lábhoetett fegy­verrel. Aztán a fegyverek felemelkedtek, apró. gonosz lángok csaptak ki a torko­latukból, a tömeg felsäkoltott és fejvesz­tetten menekült. Huszonhárom ember nem sík oltott, huszonhárom ember nem mene­kült. Tizenhárom férfi ás tíz asszony — családapák, családanyák — fekve maradi az utca rideg mecskaköveín. A Szovjetunióból négytagú költódelegáció, a szocialista országokból pedig egy-egy költő. Itt, az Ilyen környezetiben érted meg Igazán Wolkar sza Hunét. Egyforma gondolkozásé emberek számára' a megér­tésnek 'ás kölcsönös barátságnak nincse­nek nyelvi nehézségei, és a munkásember Igazsága minden nyelven érthető...-duba-J1F1 Wodker Prostöjovban született, és az 0 emlékezetéiben magasabb lánggal lo­bogott ez ártefeniU- haltak piros vértó­­csálnaR hízB,'Írmihi bárki máséban. S ebből a lobogásból olyan láng lett, amelynek heve perzselt és amelynek fénye örökké világítani fog. Ki másról írhatott volna a prostöjovi költő, mint azokról, akik szem­benéztek az Idegen fegyverekkel, akik az­után sem féltek az utcáira menni és jo­gaikat követelni, akiknek szamevllága a martin-kemencék torkolatiüaét vizsgálva vesztette al fényét, akik a Kfld mélyében, a bányákban és a gyárakban, a gépek mellett kapták meg a gyógyíthatatlan tü­­döbajt — a munkásokról? Kiről írhatott volna másról az a költő, aki annyira fo­gékony és megértő volt mások szenvedése tránt, mint a proletárokról? * # * Évek óta rendszeresen megrendezik Prostéjovfban Walker emlékére a szép szó, a költészet országos fesztiválját. Az idei seregszemle érdekessége volt, hogy -kül­földi költő vendégek is részt vettek rajta. Wo Iker szobra előtt VASÁRNAP, HÉTKÖZNAP Készül a közös csehszlovák-magyar film — — Stop. Csendet kérek! Felvétel! — A Hős fivérekéi stúdió egyik műtermében Kos! Dezső segédrendező tőrt cseh sza­vai figyelmeztetően hangzanak. Utána né­hány magyar mondat következik. A ka­meránál Illés György álL A Vasárnap, hétköznap című közős csehszlovák-ma­gyar zenés tllmvlgjáték felvételeit for­gatják. A szövegkönyvet Mériássy Judit té­mája alapján Mériássy Judit és Félix ir­ta. Mériássy Félix, a rendező munkamód­szer ée kifejezésmód szempontjából Jlfl Weisshez hasonlít. Tizennégy filmje kö­zül a csehszlovákiai néző emlékezetében leginkább ez Egy pikoló világos maradt meg. Megkérdeztük, hogy hogyan jutott egy közös fUmprodokclő gondolatáig? — Korábbi látogatásaimból Ismerem Prágát — mondotta. — Szépeége mindig elbűvölt. Sok cseh művészt ismertem. Meg akarom mutatni, hogy az életünk — mind a hétköznapi, mind a művészélet — sok vonásában közös. Ezt a gondolatot filmemben a zene tolmácsolja majd, amelyben nemzetelüknek gazdag tradíciói vannak. Nagyra értékelem a cseh színé­szeknek a munkához való viszonyét. Lel­kiismeretesek éh becsületesek. Budapesten gyakran látom, hogy élenjáró színészeink száméra a film csak másodrendű munkát Múrldssy Félix rendezés közben jelent, önöknél ez nem Így ven ... A film egyik főszerepében jeraslev Marvent látjuk majd. ö ezeket mondot­ta munkájáról: — Ötödször játszom közös filmben. Ami­kor a Vasárnap, hétköznap szövegköny­vét megkaptam, tulajdonképpen csak nyers, cseh szöveget kaptam kézhez. Ezért négy-öt este összeültünk Mériássy rendezővel és átdolgoztuk a cseh szöve­get. Mériássy rendkívüli fogékonyságot tanúsított a cseh dialúgusok kifejező ere­jének és folyékonyságának megteremté­se Iránt. Munkámnak nagyon örülök. Mé­riássy, azoknak a színészeknek, akikben bízik, nagy lehetőségeket engedélyez az ala­kok megrajzolása tarén. Megtörtént, hogy a tolmács helytelenül fordította le a ren­dező utasításait. Márléssy ezt azonnal megérezte a színész játékából. Rendkívül érzékeny művészember... A tUm gyártásvezetője Ladislav Ha­­nuí.- A filmnek körülbelül a felét Prkgfc ban forgatjuk, a másik felét júliusban fe­jezzük be Budapesten. Azután újra visx­­szatérünk Prágában és elkészítjük a ze­nei szinkronizálást ás « hangszfnezeleket. Csehszlovákiában a magyar dialógusok­kal beszélő jeleneteket feliratokkal lát­juk el és fordítva. Közönségünk érdeklődéssel néz a film őszi bemutatója elé. A magyar részről is gondos színész-válogatás (Ruttkai, Gá­bor,) és S. Lucky kiváló zenéje a bizto­síték, hogy a filmben nem csalódunk. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom