A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-21 / 42. szám
Navrátll Bartolome] és Mlnárik József megálltak pár percre rágyújtani ás néhány szót váltani. Körülöttük mozdulatlan sűrű éjszaka, a vörös holdsarló vékony és valószínűtlen, szinte bocsánatot kér, hogy felbukkant a horizont mögül. A távoli országúton fényes pontok suhannak keletről nyugatnak, vagy nyugatról kelet felé, és néha a fekete égőn is fényes pont suhan, hang nélkül; nagy magasságban léglökéses repülőgép a halvány csillagok között... Különben üres, kihalt és a reflektorok fénykörére zsugorodott a világ, osak a traktorok tompán dobogó szive, a hengerek élnek. Éjszakai szántás... A 130-ik nektárnál tartanak ■.. 7 Farkaid! lányok fis assiaayok gyét, répát, répalevelet, bármit rakodhatok vele. Egyszóval mindent, nal Tudja, Ilyen gépet még a Szovjetunióban se láttam. — Azért ott talán mégis csak akad. — Lehet — mondta —, de én nem láttam ... — Igen büszke a gépére — morogja mellettem egy alacsony, barettsapkás legény, ahogy nézzük, hogy a Turlölk gépe hogyan nyújtogatja Ö3ztövér nyakát —, szörnyen nagyra van vele... A hangjában parányi irigységet érzek... Lám, alakul a falusi ember, azelőtt a szép állat, a 16 volt a mindene, most meg a gépe deríti büszke mosolyra arcát... ■ A megelégedett Hogyne lenne megelégedett...?! Gyerekkora óta szenvedélyesen szerette a földet, a növényeket; serdülő legény korában mezőgazdasági és növénytermesztési szakirodalmat olvasott, húsz-huszonöt évvel ezelőtt, már azokban az Időkben, amikor falun még az évszázados tapasztalat és az apáról flúrra öröklődő, hagyományos paraszttudás Irányította a munkát. Virágokkal kezdte, aztán kertészkedett, és... megfogta a föld. Elvégezte a komáromi Kétéves Mezógazdaságl Szakiskolát. S most... húsz napra lenne szüksége, ha be akarná járni hlntóján a szövetkezet földjeit. Mert Pál Kálmán a farkasdl szövetkezet elnöke. A szövetkezet határa tizenkét kilométer hosszú és nyolc kilométer széles földabrosz, amelyet két részre oszt a néha lassan és engedelmesen, néha meg haragosan, megduzzadva és fenyegetően folyó Vág. Ha Pál Kálmán a határ kellős közepére áll, még messzelátóval Is csak elmosódva látja a végét, a farkasdl földön folyó Vág meg egészen elvész előle a messzeségben... Vllágoszöld ruhás, slltessapkás, napbarnított arcú, aránylag fiatal ember; azt mondja, a szövetkezet vezetőségében ő a legidősebb. Kukoricaföld közepén állunk, előttünk még szárazon zörög a kukoricaszár, mögöttünk meg barnára tarolva nyúlik a tábla délfelé. Az egyre fogyó kukorica szélén két KB-2-es jelzésű kukoricakombájn jár körbe-körbe, és egyre eszi, fogyasztja. Mögöttük növekszik a letarolt kukoricaföld. A kombájn ventillátora apróra vágott silótakarmányt fúj egy gumikerekű pótkocsira, a gyfljtőtartályból meg minden forduló után aranysárga csőzuhategot engednek e másik kocsira. — Az Iskolásgyerekek majd felszedik az ltt-ott elhullott csöveket — mondja, mintegy magának az elnök. — Kétszázalékos sem lesz a szemveszteség... Egész lényén, szeme minden villanásán látszik, hogy elégedett... Könnyű megérJ. Vlach felvételei Hasaiéit Fények es élesekében teni. Megfogta n föld, virágokkal kezdte, aztán kertészkedett, most pedig... ■ Reflektorfényben Ez a két arc a leszálló est egyre sűrű södő homályából tűnt elő, majd újra beléveszett a sötétbe. Csak a traktorok fényszóróinak távolodó fénye maradt meg utánuk, mint valami zümmögő, nagy szentjánosbogár. Az egyik traktor DT-34 lánctalpas, nyomában fényesre csiszolódott ötös eke; 130 hektárnyi barna húll föld csiszolta simára. A másik traktor zömök Zetor Super, öttagú vashenger-csoport gurul a nyomában ...
