A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-14 / 41. szám
A szovjet turista-állomás a Kazbek csúcsa alatt Az élelmiszereket és sátrakat lovakon szállítják egész a jégmezőkig M Kazbek alatt fekszik Kazbeql /■ falucska, amelyen kereáftül haladt csehszlovák turlsta-cso* portunk. A kazbekl múzeumban kísérőnk egy vidám hegylakó volt, aki fiatal korában tizenkét óra alatt felfutott a hómezőkön át a Kazbek csúcsára és szerencsésen vissza Is» tért a faluba. Fogadásból tette meg az utat, a fogadás díja egy sült bárány és egy veder bor volt. Fel tehát a Kazbekrel Valaha csak felnőttek vállalkoztak erre a feladatra, ma azonban már a Kazbek meghódítói között gyerekekkel is találkozunk. Épp a nemrégien hatodik-hetedik osztályos pionírok fártak odafenn. A ktrov' alpiniád évfordulóján ezeregySzáz szovjet sportoló tette meg a túrát. El se tudják képzelni, milyen örömmel vágtunk neki egy nappal később a gergeti jégmezőnek, azon két jégmező egyikének, amelyek a Kazbek csúcsát fedik. A szokottnál három órával előbb indultunk útnak. Georgtf Ciklauzt turista-oktató vezetett berniünket. Mialatt rendezett oszlopban haladtunk felfelé a száraz alpesi réteken, amelyeken a pásztorok hegyi szénát kaszáltak és a moréna-mezőkön át, vezetőnk biztosította a rendet é$ fizikai erőlétünket. Váltóval küldött utánunk csokoládét, meg egy-egy marék szőlőt. Lépésről lépésre egyre újabb és szebb kilátás tárult fel előttünk. Talán ezért volt olyan nehéz betartanunk a szovjet turístasmenet szigorú rendjét, a fedezést, az egyeletes turistalépést, a ktlélegzést és lépést egy másodperc alatt, anélkül, hogy megállhatunk vagy fényképezhettünk volna. Alattimk húzódott a Tyerek folyó mély völgye és néhány, vagy négyezer méter magas hegygerinc, előttünk a magasban pedig ott csillogott a reggeli napfényben a Kazbek hófödte, csúcsa. Olyan közelinek látszott, hogy az ember egy kőhajttásnylra vélte. Cukorsüveg fehérségű két csficsa felett köd és felhő szállt időnként, egyre sűrűbben, mind Inkább nappalodon, Ennyi szépség láttára megszállta az izgalom a fényképezőgép-tulajdonosokat. Amint elénk lárult a jégmező alsó nyelve, fekete pontokat pillantottunk meg rajta, amelyekről rövidesen kitűnt, hogy emberek és lovak — a Kazbekről visszatérő alptnlád résztvevői. Reggel hagyták el a meteorológiai állomásnak a csúcs alatt elterülő térségét, ahol előbb két napot töltöttek, hogy megszokják a környezetet. Az alakok már elhagyták az archeológiái lelőhelyet és a középkori kolostort, s a jégmezőn keresztül felénk tartottak. Lám, turista ellátó osztagl A lovakon takaréktűzhelyek, a főzéshez való gázbambák és üstök, amelyekben tizennégy napon át főztek. A kazbekl járás kolhoz parasztjai vezették őket. Örömmel újságolták, mikor találkoztunk, hogy a csúcson emléktáblát állítottak Ktrov elvtársnak. „Szovjet zászló leng felette!” Továbbhaladtunkban vígan ropogott lábunka alatt a jeges hó. Végre fenln voltunk a gergeti jégmezőn. Közöltünk nyoma sem volt a téli hangulatnak. Épp ellenkezőleg! A jégmező most, nyár idején tele volt az élet jegyeivel. Néhány lépéssel előttünk 120 méter mély jég-szakadék tátongott. Ha az ember fölé hajolt, hallotta a mélyből a hegyi patak zúgását. Ha az apró kúthoz lépett, amelyből épp most ivott egy szovjet turista társad, a nap fénye úgy villant meg a kristálytiszta vízben, akár a drágakövön. Íme, a jégmező, a georgial vizek életadó forrása! Az alatt a jéggé merevedett , bizarr alakú vízesés, alatt fakadt a Tyerek egyik mellékfolyója. A forrás acélszürk'e vizű, mint a vidék legtöbb patakja, népi hasonlít a ml kristályttszta tátrai hegyi patakjainkhoz. A jégmezőt váratlanul vidám kiáltások verték fői. Megérkeztek a szovjet turisták és vígan lengették jölísmert fehér kalapjukat. Délután három órakor ftrssen. ünnepélyes hangulatban érkeztünk vissza kiinduló pontunkra, a völgyben fekvő turtstatelepre, si vidáman zengett a georgial köszöntés: vasa, vasa, vasa! M. H. Ilyen Ikőházikókban temetkeztek még szőz év előtt äs ez oszétek A mély szakadékok a jégmezőkön óvatosságra késztetik a turistákat.
